Hello!(: Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Igyekszem most nyáron gyakrabban hozni. Abszolút megértem, hogy nem lehet kibírni. Én sajnos türelmetlen típus vagyok, ezért pláne megértem.((: Ölellek x
“Remek, akkor szerezzünk neked egy italt.” Mosolyog rám Zayn és a konyha felé indul. Követem őt, mentálisan próbálom felkészíteni magam, hogy átvészeljem ezt a bulit. Oda akartam menni és megszégyeníteni Harryt, megmondani neki, hogy soha többé ne szóljon hozzám, majd felpofozni és kitépni Molly minden egyes szál pink haját a fejéről. Bár valószínűleg Harry ezt is szórakozónak találná, ezért inkább úgy döntök lenyelem az egész cherry vodkát, amit Zayn készített, majd kérek egy újabbat. Harry épp elég estémet elrontotta már, és én nem akarok az a fajta lány lenni.
“Hoho, lassíts méregzsák. Már ittál kettőt!” Nevet rajtam Zayn, mikor egy újabb adagért tartom ki a poharamat.
“Nagyon jó íze van.” Nevetek vele, majd lenyalom az ajkaimon maradt cseresznyés ízt.
“Nos akkor, igyuk lassabban egy kicsit a következőt, oké?” Mosolyog és én egyetértek vele.
“Azt hiszem egy újabb kör felelsz vagy merszre készülnek a többiek.” Informál Zayn. Mi van ezekkel a felnőttekkel és az idegesítő felelsz vagy mersz játékaikkal? Azt hittem az emberek hátrahagyják ezeket a nevetséges játékokat még középiskolában. A fájdalom a mellkasomba visszatér, amint azokra a dolgokra gondolok, amiket Harry és Molly tehettek a játék során.
“Mit hagytam ki az utolsó körnél?” Kérdezem a lehető legkacérabb mosollyal, amit magamra tudok erőltetni. Valószínűleg őrültnek nézek ki, de Zayn visszamosolyog, úgyhogy működnie kell.
“Csupán néhány részeg ember smárolt, a szokásos.” Nevet. A gombóc a torkomban nőni kezd, de lenyelem az itallal együtt. Tettetve nevetek és továbbiszom az italom, miközben visszamegyünk a kanapéhoz. Zayn leül a földre átlósan Harry és Molly helyétől a kanapén, míg én leülök mellé közelebb, mint általában tenném, de pontosan ez a lényeg. Harry szemeit résnyire húzza össze, de nem foglalkozom vele. Molly, amilyen egy szajha, még mindig Harry ölében gubbaszt, Steph pedig egy együttérző mosolyt küld felém, majd Harry felé pillant. A vodka kezdi megtenni a hatását, mire a kör Niallhez ér.
“Niall, felelsz vagy mersz?” Kérdezi Steph, mire Niall elmosolyodik.
“Felelek.” Válaszolja, mire Steph a szemét forgatja.
“Punci” Mondja. A változatos szókincsében valahogy sosem csalódom. “Igaz, hogy a múlt héten belepisiltél Tristan szekrényébe?” Teszi fel a kérdést, mire mindenki nevetni kezd rajtam kívül. Fogalmam sincs miről beszélnek.
“Nem! Mondtam már srácok, hogy nem én voltam!” Sóhajtja, mire mindenki tovább nevet. Zayn felém fordul és rám kacsint nevetés közben. Szent isten milyen dögös. Nagyon dögös.
“Tessa, játszol?” Kérdezi Steph, én pedig bólintok. Felnézek Harryre, de ő már engem figyel. Rámosolygok, majd visszapillantok Zaynre. A rosszalló kifejezés az arcán levesz egy kisebb súlyt a mellkasomról. Épp annyira kellene pocsékol éreznie magát, mint nekem.
“Okés, felelsz vagy mersz?” Kérdezi Molly. Természetes, hogy az, aki felteszi nekem ezt a kérdést.
“Merek.” Válaszolom bátran. Isten tudja, mit csináltat majd meg velem.
“Csókold meg Zaynt.” Mondja, mire egy páran elcsodálkoznak, míg a többiek nevetgélni kezdenek.
“Már mind tudjuk mit gondol a csókolózásról, válassz valami mást.” Sziszegi Harry a fogain keresztül.
“Igazából, semmi probléma.” Ha játszani akar, akkor játszhatunk.
“Nem hiszem, hogy..” Kezd bele Harry.
“Fogd be Harry.” Szól közbe Steph, majd egy mindentudó mosolyt küld felém.
Nem hiszem el, hogy beleegyeztem Zayn megcsókolásába, még akkor is, ha ő a legvonzóbb ember, akit valaha láttam, igazán még csak Noahval és Harryvel csókolóztam, Johnny az általánosból nem számít.
“Biztos vagy benne?” Kérdezi Zayn. Próbál úgy tenni, mintha valóban érdekelné, de látom az izgalmat tökéletes vonásain.
“Persze, biztos vagyok benne.” Válaszolom és iszom még egy kortyot, mielőtt leteszem magam mellé. Mindenki tekintete rajtunk van, amint Zayn megnyalja ajkait és hozzám hajol, hogy megcsókoljon. Szája hideg az italtól és érzem az édes cseresznye ízt a nyelvén. Ajkai puhák, mégis kemények az enyémen, míg nyelve tudatosan mozog a számban. Érzem, ahogy a gyomrom felmelegszik, nem épp annyira, mint Harryvel, de jó érzés. Zayn kezeit a derekamra helyezi, mire mindketten feltérelünk.
“Oké..a fenébe is, azt mondta csókold meg, nem pedig basszatok mindenki előtt.” Szól Harry, de Molly csendre inti. Harry dühösnek látszik több, mint dühösnek. De ő okozta ezt magának.
Egyik felem arra számított, hogy mostanra már eltolta volna magától Mollyt, de nem teszi.
Elhúzódom Zanytől és érzem, ahogyan az arcom elvörösödik, ahogyan mindenki minket bámul. Steph a hüvelykujját tartja fel, mire én lepillantok a földre. Zayn nagyon elégedettnek tűnik, én pedig feszélyezve, de mégis felvillanyozva érzem magam Harry reakciója miatt.
“Tessa, te kérdezel Tristantól.” Emlékeztet Zayn. Tristan mer,mire én a legkevésbé kreatív feladatot adom neki, így innia kell egy rövidet.
“Zayn, felelsz vagy mersz?” Kérdi Tristan, miközben lenyeli az italát. Én is lehajtom a maradékot, minnél többet iszom, annál jobban érzéketlenebb leszek érzelmileg.
“Merek.” Feleli Zayn, mire Steph súg valamit Tristan fülébe.
“Vidd fel Tessát tíz percre az emeletre.” Mondja, mire nekem elakad a lélegzetem. Ez túl sok.
“Ez jó!” Feleli Molly visszavágva, majd nevetni kezd rajtam. Zayn felém néz, mintha azt kérdezné, hogy rendben van-e a dolog. Gondolkozás nélkül felállok és megragadom Zayn kezét. Ő is épp annyira tűnik meglepettnek, mint mindenki más, de feláll velem és megszorítja a kezem.
“Ez nem a játék része, ez..vagyis ez baszott nagy hülyeség.” Mondja Harry.
“Mit számít? Mindketten szinglik, és ez ez egy buli, szóval miért érdekel?” Kérdez rá Molly.
“Én..engem nem izgat. Csak úgy gondolom, hogy baromság.” Feleli Harry, mire a mellkasomat újra éles fájdalom járja át. Egyértelműen nem akarja elárulni a barátainak, hogy mi..mi voltunk..lényegtelen mik voltunk. Egész idő alatt kihasznált, én ugyanolyan lány vagyok a számára,mint a többi, idióta voltam, túlságosan is, amiért azt hittem másképp alakulhat.
“Még jó, hogy semmi közöd nincs hozzá, Harry.” Csattanok rá, majd Zayn a kezénél fogva elhúzom.
“Égés!” “Állat!” Hallom a hangokat, mire Harry leinti őket, amint mi elsétálunk tőlük. Találunk egy szobát, rögtön a lépcső mellett, Zayn kinyitja az ajtót, majd felkapcsolja a villanyt. Most hogy távol vagyok Harrytől, sokkal idegesebbnek érzem magam egyedül Zaynnel. Nem számít milyen dühös vagyok Harryre, nem akarok Zaynnel kavarni, vagyis nem mondanám, hogy nem akarok, de tudom nem kéne. Nem az a fajta lány vagyok.
“Szóval, mit akarsz csinálni?” Nyüszítem.
Kuncogni kezd egy kicsit, majd az ágyhoz vezet. Oh te szentséges.
“Csak beszélgessünk, rendben?” Mondja és én rábólintok, majd lenézek a padlóra “Nem mintha nem szeretnék rengeteg más dolgot csinálni veled, de ittál, és azt akarom, hogy teljesen tudatában legyél a dolgoknak. Nem akarlak kihasználni.” Mondja, mire nekem eláll a lélegzetem.
“Megvagy lepve?” Búgja, mire én elnevetem magam.
“Egy kicsit.” Ismerem be.
“Miért? Nem vagyok egy bunkó, mint Harry.” Mondja, mire félrenézek. “Tudod, azt hittem volt valami közted és Harry között egy kis ideig.”
“Nem..mi csak..nos mi barátok voltunk, de már többé nem.” Nem akarom beismerni milyen egy hülye voltam, amiért hittem Harry hazugságainak.
“Szóval még mindig együtt vagy a gimis barátoddal?” Kérdezi. Megkönnyebbülök, hogy abbahagyjuk a Harry témát.
“Nem, szakítottunk.”
“Oh, sajnálatos. Szerencsés volt a srác.” Mosolyog. Annyira elbűvölő. A következő, hogy rajtakapom magam, amint a mézarany tekintetébe bámulok, a szempillái szinte hosszabbak, mint az enyém.
“Köszi.” Pirulok el, amitől az ő mosolya még nagyobb lesz.
“Talán elvihetnélek valahova valamikor? Egy tisztességes randira? Nem pedig egy szobába egy egyesületi házban.” Neveti el magát kínosan.
“Ümm..” Fogalmam sincs, hogy mit feleljek.
“Mi lenne, ha holnap újra megkérdezném, mikor józan leszel?” Sokkal kedvesebb, mint ahogyan elképzeltem. Általában az olyan jóképű srácok, mint ő, bunkók, akárcsak Harry.
“Áll az alku.” Egyezem bele, mire ő megrázza a kezemet.
“Gyerünk, menjünk vissza.” Tanácsolja és én bólintok. Mikor visszaérünk a földszintre, Harry és Molly még mindig a kanapén vannak, de most már van Harrynél ital, míg Molly lábait átrakva Harryén ül, már nem az ölében. Harry tekintete rátalál Zayn és az én összekulcsolt kezeinkre, gondolkozás nélkül arrébb lépek, de aztán újra megfogom a kezét. Harry álla megfeszül, én pedig elnézek.
“Milyen volt?” Vigyorog Molly.
“Buli.” Válaszolom, míg Zayn csöndben marad. Később megköszönöm neki, amiért nem javított ki.
“Molly jön.” Jelenti be Niall, amint visszaülünk a padlóra.
“Felelsz vagy mersz?” Kérdezi tőle Harry.
“Merek természetesen.” Feleli a lány. Harry a szemembe, miközben beszélni kezd. “ Csókolj meg.”
A szívem megáll, szó szerint. Szinte nem is dobog, nagyobb szemétláda, mint hittem. A füleim bedugulnak, míg a szívem majd kiugrik a helyéről, mikor Molly egy győzedelmes pillantást vet felém, majd rámászik Harryre. Minden dühöm Harry iránt eltörpül és helyét fájdalom veszi át, ami mindent felemészt, és megérzem a meleg könnyeket az arcomon. Nem bírom továbbnézni, már talpon is vagyok és átverekszem magam a részeges tömegen másodpercek alatt. Hallom, ahogyan Zayn és
Steph utánam kiabálnak, a szoba forogni kezd, és mikor becsukom a szemem csak Harryt és Mollyt látom. Végre az ajtóhoz érek és a friss levegő kitisztítja a tüdőmet és visszaránt a valóságba. Hogy lehet ennyire kegyetlen? Leszaladok a lépcsőn, ki kell jutnom innét valahogy. Bárcsak sosem találkoztam volna vele, bárcsak másik szobatársam lett volna, még azt is kívánom, bárcsak ne jöttem volna soha a WSU egyetemre.
“Tessa!” Hallom a nevemet, és megfordulok, meggyőzve magamat, hogy csupán képzelődöm, egészen addig, míg meg nem látom Harryt felém rohanni.
Fordította: Sephie
Miközben sétálok visszafelé a szobámhoz ráébredek milyen ostoba voltam, amiért azt hittem Harry más lesz, mint ezelőtt volt. Jobban is tudhattam volna már. Tudhattam volna, hogy túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Harry ahogyan megcsókolt Liam előtt, Harry kedveskedése, hogy “többet” akar, és mikor mesélt a gyerekkoráról. Tudnom kellett volna abban a pillanatban, ahogy a barátai megjelentek, ő ugyanaz a Harry lesz, mint aki hetekkel ezelőtt volt és én nem megvetettem.
“Hey csajszi! Jössz este?” Kérdi Steph, amint besétálok a szobába. Tristan épp az ágyán ül és olyan imádattal néz rá, ahogyan bárcsak Harry is bámulna engem.
“Nem, tanulni fogok” Válaszolom neki. Jó tudni, hogy mindenkit meghívtak, mégis Harrynek nem fért bele, hogy engem is meghívjon. Valószínűleg azért, hogy együtt lóghasson Molly minden zavaró tényező nélkül.
“Oh ugyan már! Jó buli lesz. Harry ott lesz” Mosolyog és én is mosolyt erőltetek az arcomra.
“Komolyan, nem nagy ügy. Fel kell hívnom anyát és megbeszélni vele pár dolgot, majd megtervezni a beadandókat a következő hétre.”
“Uncsiii” Cukkol és fogja a retiküljét. “Tégy, ahogy jól esik. Én elleszek egész este, szóval ha bármire szükséges van, csak szólj.” Mondja, majd búcsúzóul megölel.
Felhívom anyát és mesélek neki a gyakornoki állásomról, természetesen mindennél jobban elégedett ezzel a mesés lehetőséggel. Harryt kihagyom a magyarázkodásból, de Kent persze megemlítem, viszont csupán annyit mondok el, hogy ő Liam jövőbeli mostohaapja, ami igaz. Kérdezősködik Noahról, de kitérek előlük. Miután hosszasan hallgattam őt, amint beszámolt az új munkatársáról, akiről teljesen megvan győződve, hogy viszonya van a főnökükkel, letesszük a telefont. A gondolataim azonnal visszatérnek Harryhez, mint mindig. Az életem sokkal egyszerűbb volt, mielőtt találkoztam Harryvel, és most utána..bonyolult és feszültséggel teli, hol hihetetlenül boldog vagyok vagy pedig rögtön összeszorul a mellkasom, ha rá és Mollyra gondolok.
Bele fogok őrülni, ha csak itt ülök, és még csupán hat óra, mikor úgy döntök feladom, hogy bármit is megtanuljak ma. Talán el kellene mennem sétálni? Tényleg szükségem lenne még pár barátra. Kézbe veszem a telefont és megcsörgetem Liamet.
“Hey Tessa!” Hangja barátságos és lecsendesítik Harry és Molly miatti aggodalmamat.
“Hey Liam, elfoglalt vagy?” Kérdezem tőle.
“Nem,csak a meccset nézem. Miért, valami gond van?”
“Nem, csak kíváncsi voltam, hogy esetleg átmehetnék-e és együtt lóghatnánk, vagy talán, ha anyukád nem bánja, behajtanám rajta azokat a sütés leckéket.” Nevetek.
“Naná persze, hogy átjöhetsz. Biztos vagyok benne, hogy anya oda lenne érte, szólok neki, hogy jössz.” Mondja.
“Oké, a következő fél órán belül nincsen busz, de amilyen hamar tudok ott leszek.” Válaszolom.
“Busz? Oh, persze, elfelejtettem, hogy még nem találtál autót. Elmegyek érted.”
“Nem, tényleg nem kell. Nem bánom, ha busszal kell mennem, nem akarom, hogy miattam megtedd fölöslegesen.”
“Tessa, kevesebb, mint 10 mérföld az út. Indulok is.” Mondja, és én is beleegyezem.
Fogom a kistáskámat és ránézek még egyszer utoljára a telefonomra. Persze, hogy nem üzent és nem is hívott. Utálom, hogy ennyire függök tőle, főleg mivel egyértelműen számíthatok rá. Liam jön értem és kikapcsolom a telefont. Ha bekapcsolva hagyom, beleőrülök, hogy mindenegyes pillanatban megnézem majd. Itt kellene hagynom. Le is rakom a felső polcra, mielőtt kisétálok és bezárok magam után. Leülök a járdaszegélyre és várok Liamre, hogy felvegyen. Perceken belül megérkezik és dudál egyet, amitől ugrok egyet meglepettségemben, majd mindketten nevetni kezdünk, én pedig beszállok a kocsiba.
“Anya teljesen megvan őrülve a konyhában, szóval készülj fel egy nagyon részletes sütő leckére.” Nevet.
“Tényleg? Oda vagyok a részletekért!” Viccelődöm.
“Tudom, hogy szereted, hasonlóak vagyunk ezen a téren.” Mondja, majd bekapcsolja a rádiót. Meghallom az ismerős dallamot az egyik kedvenc dalomból.
“Felhangosíthatom?” Kérdezem, ő pedig rábólint.
“Szereted a The Fray-t?” Kérdi meglepett hangon.
“Igen! Ők a kedvenc bandám, imádom őket. Szereted őket?”
“Igen! Ki nem?” Nevet. Majdnem kicsúszik, hogy Harry nem, de inkább nem teszem.
Mikor megérkezünk a házhoz, Ken köszönt minket egy barátságos mosollyal az ajtónál. Remélem nem várta, hogy Harry is velem tartson. Nem látom semmilyen csalódottság jelét az arcán, úgyhogy viszonzom a mosolyát.
“Karen a konyhában van, belépés saját felelősségre.” Nevet.
Nem viccelt, Karen telepakolta az egész pultot serpenyőkkel, keverő tálakkal, és még rengeteg olyan dologgal, amikről fogalmam sincs, hogy micsoda.
“Tessa! Épp csak előkészítem a dolgokat!” Mosolyog.
“Van bármi, amiben segíthetek?” Kérdezem.
“Nem, most épp nem. Mindjárt végzek..És kész.”
“Remélem nem szóltam túl későn, hogy jövök.” Mondom neki.
“Oh dehogyis kedves, mindig szívesen látunk itt.” Biztosít róla, és tudom, hogy komolyan is gondolja. Átad egy kötényt, hogy vegyem fel, majd a hajamat egy kontyba fogom fel. Liam leül a bárszékre és beszélget velünk pár percig, míg Karen megmutatja nekem a muffin készítéshez szükséges alapanyagokat. Beleöntöm őket a keverőbe, és lassú fokozatra állítom.
“Máris úgy érzem magam, mint egy profi pék.” Nevetek, Liam pedig keresztülhajol a pulton és letörli az arcomat.
“Bocsi, lisztes volt az arcod.” Elpirul és én mosolygok.
“Okés.” Mondom, majd visszatérek a muffin tésztához, beleöntöm a sütőtálcába. Liam visszamegy befejezni a foci meccset. Karen és én pedig mázzal borítjuk a muffinokat, elégedett vagyok az enyéimmel. Fogom a habzsákot és egy “L” betűt formázok az egyikre, majd Liamnek teszem félre. Karen lenyűgözően virágokat és füvet formáz a muffinjaira.
“Legközelebb sütit fogunk készíteni.” Mosolyog, majd a muffinokat egy tálcára helyezi.
“Nekem jól hangzik.” Válaszolom és beleharapok a muffinomba.
“Hol van Harry ma este?” Kérdez rá Karen. Lassan rágom el a sütit, mielőtt válaszolnék.
“Ő a házában van.” Válaszolom egyszerűen. Mire ő halványan a homlokát ráncolja, de nem erőlteti a dolgot.
Liam ismét csatlakozik hozzánk a konyhában, Karen pedig felkap néhány muffint Kennek és kimegy a konyhából.
“Ez a muffin nekem van?” Kérdez rá Liam és feltartja a kissé elfolyt L díszítésű muffint.
“Igen,még dolgoznom kell a díszítési technikámon.” Nevetek, mire ő harap egy nagyot.
“Jó íze van.” Mondja teli szájjal. Kuncogni kezdek, ő pedig letörli a száját.
Én eszem még egyet, míg Liam a meccsről mesél. A gondolataim Harry felé terelődnek ismét, miközben kifelé nézek az ablakon.
“Jól vagy?” Ébreszt fel Liam az álmodozásból.
“Igen, ne haragudj. Figyeltem..az elején.” Mosolygok rá bocsánatkérően.
“Semmi baj. Harryről van szó?”
“Igen..honnét tudtad?” Heccelem.
“Hol van?”
“Az egylet házban, ma este buli van és nem mesélt róla. Találkozót beszélt meg a barátaival, majd köszönésképp annyit mondott, hogy "Később látjuk egymást, Theresa”. Idiótán érzem magam még így megismételve is ezt, tudom milyen hülyén hangzik, de megőrjít. A lány, Molly, kavart vele, minden
alkalommal és most vele van, ő pedig el sem mondta, hogy mi..akármik is vagyunk.“ Veszek egy nagy levegőt.
"Nem vagytok éppenséggel együtt?” Kérdez rá Liam.
“De..legalábbis azt hittem, de már tudom.”
“Miért nem beszélsz vele? Vagy mész el a buliba?” Tanácsolja, én pedig elnevetem magam.
“Nem mehetek csak úgy el a buliba.”
“Miért nem? Voltál már ezelőtt a bulijaikon, te és Harry pedig úgymond jártok vagy bármi is legyen ez, ráadásul a szobatársad is ott lesz. Én mennék, ha helyedben lennék.”
“Tényleg? Steph meghívott, de nem tudom.” El akarok menni, hogy legalább lássam Harry együtt van-e Mollyval, de olyan hülyén érezném magam, ha csak úgy beállítanék.
“Szerintem menned kéne.”
“Eljössz velem?” Kérdezek rá.
“Oh nem, nem.Bocsi Tessa. Barátok vagyunk, de ezt nem.” Nevet és én is csatlakozom hozzá. Tudtam, hogy nem jönne, de azért egy kérdést megért.
“Azt hiszem elmegyek. Legalábbis, hogy beszéljek vele.” Döntöm el végleg.
“Jó, de először is töröld le a lisztet az arcodról.” Nevet, én pedig meglököm őt a karjánál.
Még maradok egy kis ideig, hogy Liammel legyek, nem akarom, hogy azt gondolja kihasználom őt a fuvarozásra, még akkor is, ha tudom nem gondolja így.
“Sok szerencsét, hívj, ha kellek.” Mondja, miközben kiszállok a kocsiból. Miután elhajt eszembe jut, hogy a telefonom a szobámba maradt, hogy elkerüljem a Harry miatti aggodalmaskodást, mégis itt vagyok a háza előtt.
Egy csapat hiányos öltözetű lány álldogál az előudvarban, én pedig végignézek magamon. Farmer és kardigán van rajtam, egy kevés smink, a hajam pedig a fejem tetején egy kontyban. Mi a fenét gondoltam, hogy idejövök? Lenyelem az aggodalmamat és bemegyek. Semmilyen ismerős arcot nem látok, kivéve Louist, aki épp piát iszik egy lány testéről, aki csupán melltartót és bugyit visel. Átvágok a konyhán, valaki pedig egy alkohollal teli piros poharat nyom a kezembe, amit a számhoz is emelek. Ha Harryt akarom számon kérni, ahhoz alkoholra van szükségem. Átverekszem magam a zsúfolt nappalin a kanapéhoz, ahol a csapatuk általában ülni szokott. Molly rózsaszín haját látom meg először. Rosszul érzem magam, amint észreveszem, hogy nem a kanapén ül, hanem Harry ölében. Harry keze a combján, míg a lány nekitámaszkodik, nevetve a barátaival együtt. Hogyan kevertem magam ilyen helyzetbe Harryvel? Távol kellett volna maradnom tőle, tudtam, most pedig pofán csap a valóság.
El kellene mennem, nem tartozom ide és nem akarok ilyen emberek előtt sírni. Rosszul vagyok Harrytől, és végeztem azzal, hogy valaki olyanná változtassam, aki nem lehet. Minden alkalommal, mikor azt hiszem a legpocsékabbul vagyok, csinál valamit, amitől rájövök, hogy az igazi fájdalom az, amit a viszonzatlan érzelmek okoznak. Nézem, amint Molly ráteszi a kezét Harryére, majd Harry elveszi onnét, majd a csípőjére teszi, játékosan megszorítva azt, mire a lány kuncogni kezd. Próbálom magam, hogy megmozduljak, hogy lépjek, hogy fussak, hogy vánszorogjak el, hogy tegyek bármit, csak el innen, de tekintetem a fiún ragadt, akibe beleszerettem, míg az övé a lányon van.
“Tessa!” Kiáltja valaki a nevem. Harry fejét felkapja és zöld tekintete találkozik az enyémmel. Melyek tágra nyíltak a sokktól, Molly felém néz, majd még inkább Harryhez bújik. Ajkai mintha beszédre nyílnának, de nem mond semmit.
Zayn bukkan fel mellettem, én pedig kényszerítem magam, hogy elvegyem a tekintetem Harryről. Próbálok mosolyt erőltetni Zayn felé, de minden energiám arra megy, hogy ne törjek ki sírásban.
“Kérsz egy italt?” Kérdezi és lepillantok. Volt a kezemben egy pohár sör, vagy nem? A lábamnál a pohár, a sör pedig szétfolyva a szőnyegen. Ellépek tőle, szokás szerint feltakarítanám és bocsánatot kérnék, de pillanatnyilag inkább úgy tennék, mintha nem az enyém volna.
“Igen, kérlek” Válaszolom feszülten. Két lehetőségem, kirohanhatok innen könny áztatva és hagyni Harrynek, hogy győzzön, vagy felvehetem az erős álarcomat és úgy teszek, mintha nem érdekelne és az, ahogyan Mollyt az ölében tartja.
A második mellett döntök.
Fordította: Sephie
A következő reggel még Harry előtt felébredtem és sikerült legördítenem magamról és kibogoznom a lábainkat anélkül, hogy felébresztettem volna. Az emléke, ahogyan megkönnyebbülve fülembe lehelte a nevemet és minden titkát, miket feltárt nekem görcsbe rántják a gyomromat. Annyira nyitott és védtelen volt tegnap éjszaka, hogy még inkább törődni akarok vele. Az iránta érzett érzéseim mélysége megriaszt és még nem is vagyok képes szembenézni velük. Fogom a hajgöndörítő vasat és a Steph sminkjeivel teli kistáskát, amit kölcsönvettem az ő engedélyével természetesen, a fürdőszobához sétálok, hogy összeszedjem magam és megmossam a fogam. A folyosó üres és senki sem kopog, hogy be akarna jönni, míg elkészülök. Viszont visszaúton Harry szobája felé már kevésbé vagyok szerencsés. Három srác sétál az előszoba felé, közülük az egyiket, Louist, felismerem.
“Hey Tessa!” csiripeli és megvillantja tökéletes mosolyát.
“Hey, hogy vagy?” Kérdezem udvariasan. Kellemetlenül érzem magam, ahogyan a hármójuk engem figyel.
“Jól, éppen kifelé tartunk. És te beköltözöl ide vagy mi?” Nevet.
“Nem, biztosan nem. Csak..öm..látogatóban.” Fogalmam sincs mit mondhatnék. A magas srác lehajol és valamit Louis fülébe súg, de nem tudom kitalálni mi lehet az, ezért elnézek.
“Nos, később találkozunk srácok.” Mondom.
“Ja, később a bulin.” Mondja Louis és elsétál. Milyen buli? Miért nem említette Harry a bulit nekem? Talán nem tervez részt venni rajta? Vagy talán nem akarja, hogy elmenj. Szól közbe a tudatalattim. Különben is ki tart bulit kedden. Mire Harry ajtajához érek, már nyílik, mielőtt a kilincshez érnék.
“Hol voltál?” Kérdi és kitárja előttem, hogy bemehessek.
“Megcsinálni a hajamat, hagytalak aludni.” Válaszolom.
“Mondtam neked, hogy ne kószálj a folyosókon, Tessa.” Szid le.
“Én pedig mondtam, hogy ne parancsolgass nekem, Harry.” Teszem hozzá gúnyosan, mire kuncogni kezd és az arckifejezése is meglágyul.
“Touché” Nevet és közelebb jön hozzám. Egyik kezét a hátam alsó részére helyezi, míg a másikat a hasamra, a pólója alatt. Ujjai érdesek, de gyengédek a bőrömön, egyre feljebb és feljebb haladva a hasamon.
“Azonban nem ártana, ha viselnél melltartót, miközben a egyletház folyosóin járkálsz, Theresa.” Szája épp akkor érinti fülemet, mikor ujjai megtalálják melleimet. Ujjbegyeivel végigsimít az érzékeny részeken, melyek megkeményednek érintésétől. Élesen szívja be a levegőt, én pedig ledermedek, de a szívem így is rohamosan ver.
“Sosem tudhatod milyen perverzek leselkednek rád a folyosókon.” Lélegzi finoman a szavakat a fülembe. Ujjai mellbimbóim körül játszanak, mielőtt gyengéden a mutatóujjával és hüvelykujjával összecsippentené őket. Fejem mellkasára esik, képtelen vagyok kontrolálni nyögéseimet, míg ujjai tovább folytatják a gyengéd ostromot.
“Fogadok, hogy el tudnál élvezni csupán attól, hogy ezt csinálom.” Mondja és közben szorít fogásán. Fogalmam sem volt, hogy ez ennyire..jó lehet. Bólintok, Harry pedig kuncogni kezd, szája a fülem mellett.
“Akarod? Hogy elélveztesselek?” Kérdi, én pedig bólintok ismét. Egyáltalán kérdeznie kell? Az akadozott levegővételem és remegő térdeim is árulkodóak.
“Jó kislány, most pedig haladjunk a ..” Kezd bele, de a telefon ébresztője közbeszól.
“Szent isten! Harry, el kell indulnunk tíz percen belül, te pedig még fel sem vagy öltözve. Én sem öltöztem még fel!” Húzódom el, ő a fejét ingatja és visszaránt magához. Ezúttal a nadrágomat és bugyimat is lehúzza a lábamon. A telefonomhoz nyúl és lekapcsolja.
“Mindössze két percre van szükségem, amiből következik, hogy nyolc marad az öltözködésre.” Mondja és felemel, majd az ágyhoz sétál velem. Leültet a végére, ő letérdel előttem, majd a bokámnál fogva a szélére húz.
“Tárd szét a lábad bébi.” Dorombolja, én pedig szót fogadok. Tudom, hogy ez nem volt a reggeli terveim között, de nem tudok ennél jobb kezdést elképzelni a napnak. Hosszú ujja végigfut a combomon, míg egyik kezével lefog. Fejét lehajtja és végignyal egyszer középpontomon, mielőtt rátapadna ajkaival és szívni kezdene. Ez ugyanaz a hely megint, szentséges isten. Csípőm felfelé mozdul, mire ő visszatol és továbbra is lent tart. A másik kezét használva, egyik ujját belém helyezi, gyorsabban mozgatva, mint eddig valaha. Nem tudom eldönteni, hogy az ujjai vagy a szája jobb,de a kettő együtt észveszejtő. Másodperceken belül érzem azt az égető érzést a hasam aljában, ő pedig még gyorsabban mozgatni ujját.
“Megpróbál kettővel, oké?” Mondja és én nyögök helyeslően. Az érzés furcsa, mint az első alkalommal és kényelmetlen, de visszatér ajkaival és szívni kezd ismét, amitől elfeledkezem az átható fájdalomról. Megremegek, amikor Harry ajkai eltávolodnak tőlem ismét. “Szent szar bébi, olyan szűk vagy.” Szavai egyedül képesek a csúcsra juttatni.
“Jól vagy?” Kérdi. Megragadom őt a fürtjeinél és lenyomom az arcát. Ő kuncog, majd ajkaival újra érint.
Nevét nyögöm és a haját húzom, amint a legerősebb orgazmusom tör rám. Nem mintha olyan sok lett volna, de ez egyértelműen a leggyorsabb és legerősebb. Harry apró csókot nyom a csípőcsontomra, mielőtt feláll és a szekrényhez sétál. Felemelem a fejemet és próbálok normálisan lélegezni. Visszajön és megtisztít az egyik felsőjével, sokkal jobban szégyenkeznék, ha lenne egy ép gondolatom.
“Mindjárt visszajövök, csak elmegyek fogat mosni.” Mosolyog és kilép a szobából. Felállok, felöltözök és megnézem az időt. Van három percünk, mielőtt el kellene indulnunk. Mikor Harry visszajön, gyorsan felöltözik és már indulunk.
“Tudod, hogyan kell odajutni?” Kérdezem, miközben ő kihajt a kocsifelhajtóról.
“Igen, az apám legjobb egyetemi haverja Christian Vance.” Mondja.
“Oh, nahát.” Tudtam, hogy Kennek van kapcsolata, de azt nem, hogy az elnök-vezérigazgató a legjobb barátja.
“Ne aggódj, jó fej a hapsi. Egy kicsit kocka, de jó fej, oda illesz majd nagyon is.” Mosolya ragadós. “ Egyébként csinos vagy.” Dicsér.
“Köszönöm, jó kedvűnek tűnsz ma reggel.” Cukkolom.
“Igen, ilyen kora reggel a fejemmel a combjaid között, csak egy jó nap kezdete lehet.” Nevet, míg összekulcsolja kezünket.
“Harry!” Korholom le, amitől ő még inkább nevet. Az út gyors volt és pillanatokon belül már egy hatalmas épület parkolójába kanyarodunk be. A Vance Kiadóház egy hat épületes monstrum, ablaküvegekkel és egy hatalmas V betűvel a közepén.
“Izgulok.” Ismerem be Harrynek, míg leellenőrzöm a sminkemet a tükörben.
“Nem kell, rendben leszel. Annyira okos vagy, és ezt ő is látni fogja.” Biztat. Szeretem, mikor ilyen kedves.
“Köszönöm.” Mondom és áthajolok, hogy megcsókoljam. Egy egyszerű, édes csók.
“Itt várok rád majd az autóban.” Mondja, majd megcsókol megint.
Az épület belseje épp annyira elegáns, mint a külseje. Mikor a pulthoz érek, eligazítanak a hatodik emeletre. A recepcióhoz érve a hatodikon megadom a fiatal férfinek a nevemet. Ő tökéletes, fehér mosolyát villantja rám, mielőtt bekísérne a hatalmas irodába.
“Mr. Vance, Theresa Young van itt.” Mondja és egy harmincas évekbeli, szakállas férfivel találom szembe magam. Zöld szemei világítanak a szoba másik feléről, ahogyan átsétál felém és megrázza a kezem. Mosolya nyugalmat sugall és megnyugszom tőle, amint leültet.
“Nagyon örülök a találkozásnak Theresa. Köszönöm, hogy eljöttél.” Üdvözöl Christian Vance.
“Tessa, csak hívjon Tessának. Köszönöm, hogy itt lehetek.” Mosolygok.
“Szóval Tessa, első éves anglisztika szakos vagy?” Kérdezi, én pedig bólintok.
“Igen, uram.” Válaszolom.
“Ken Styles egy igazán remek képet adott rólad, azt mondta nagyot veszítenék, ha nem adnék neked gyakornoki állást.” Mosolyog.
“Ken egy igazán kedves ember.” Mondom, és ő rábólint, megvakarva az ujjaival szakállát.
Kéri, hogy nevezzem meg a kedvenc és kevésbé kedvelt íróimat és magyarázzam el miért érzek így. Bólint és végighümmögi a magyarázatom, majd mikor végzek, mosolyogni kezd.
“Nos Tessa, mikor tudnál kezdeni? Ken beleegyezett, hogy módosítsunk az órarendeden, így három napot itt lennél, míg a kampuszon a többi két napot töltenéd.” Mondja, mire nekem leesik az állam.
“Tényleg?” Ez minden, amit mondani tudok. Ez felülmúlja minden várakozásomat. Azt gondoltam esti órákat kellene vennem és napközben itt lennem ha megkapnám a munkát.
“Igen, és kredit órákat is kapni fogsz az átlagodhoz azért az időért, amit itt töltesz.”
“Nagyon szépen köszönöm. Ez egy csodálatos lehetőség, köszönöm még egyszer.” Nem hiszem el milyen szerencsés vagyok.
“A fizetésedről pedig a kezdésedkor, hétfőn, beszélünk majd.”
“Fizetés?” Úgy hittem ez nem fizetős gyakornoki állás. Tényleg ez életem legjobb napja.
“Igen, természetes meg leszel fizetve a munkádért.” Mosolyog, és én bólintok. Attól tartok, ha kinyitom a számat, századjára is köszönetet fogok neki mondani.
Gyakorlatilag futok a kocsihoz, és Harry kiszáll, mikor odaérek.
“Nos?” Kérdi és sikítok.
“Megkaptam! Fizetnek és itt leszek a hétből három napot, suliban pedig kettőt és kreditet is kapok és olyan kedves volt és az apukád csodálatos, amiért ezt megtette értem, és te is természetesen. Én csak annyira izgatott vagyok és én..nos azt hiszem ennyi.” Nevetek, ő pedig karjaival átölel, szorít magához és a levegőbe emel.
“Örülök neked.” Mondja és én ujjaimat a hajába túrom.
“Köszönöm.” Mondom, ő pedig letesz. “Tényleg, köszönöm amiért elhoztál és vártál rám a kocsiban.”
Begnyugtat, hogy nem nagy ügy, miközben beszállunk mindketten az autóba.
“Mit szeretnél csinálni a nap további részében?” Kérdez rá.
“Visszamenni a suliba természetesen, még így is beérünk irodalomra.”
“Komolyan? Kitalálhatnánk valami sokkal bulisabba is.”
“Nem, már így is túl sok órát kihagytam ezen a héten, nem akarok még többet. Megyek irodalomra, és neked is kellene.” Mosolygok. Ő a szemét forgatja, de egyetértően bólint. Éppen időben beérünk, és áradozok Liamnek a gyakornoki állásról. gratulál nekem és átölel szorosan. Harry gorombán öklendező hangokat ad ki mögöttünk, én pedig lábon rúgom.
Óra után Harry Liammel és velem sétál ki, hogy megbeszéljük a pénteki tábortüzes este részleteit. Megegyezünk, hogy én találkozom Liammel ötkor a házánál egy vacsorára, majd együtt elmegyünk hétkor a tábortűzre. Harry csöndben van a beszélgetésünk alatt, és kíváncsi vagyok vajon elkísér-e. Azt mondta nemrég, hogy ő is jön, de úgy hiszem csak azért, hogy Zaynnel versengjen. Liam búcsút int, amint elérjük a parkolót.
“Styles!” Valaki üvölti. Mindketten megfordulva Niallt és Mollyt látjuk felénk sétálni. Remek, Molly. Egy fekete rövid toppot és piros, bőr szoknyát visel. Még csak kedd van, megtarthatná a kirívó ruháit a hétvégékre.
“Hello” Mondja Harry, majd ellép mellőlem.
“Hello Tessa” Mosolyog Molly. Viszonzom a köszönést és kényelmetlenül állok, amint Harry és Niall köszönnek egymásnak.
“Készen állsz, ugye?” Kérdi tőle Niall és világossá válik, hogy Harry mondta nekik, hogy találkozzanak itt vele. Nem tudom miért képzeltem, hogy megint együtt lógnánk, nem mintha minden napot együtt tölthetnénk. Még akkor sem, ha azt szeretném, bárcsak így lenne.
“Ja, kész vagyok.” Mondja nekik Harry, majd rám néz. “Később látjuk egymást Tessa.” Mondja hivatalosan és elsétál tőlem. Molly visszapillant rám egy vigyorral a sminkkel mázolt arcán, amint bemásznak Harry kocsijába, Molly az anyósülsére. Míg én a járdán állok és azon gondolkozom mi a fene is történt valójában.
Fordította: Sephie
Harry kitolat a parkolóból, én pedig kifele bámulok az ablakon, mivel nem én akarok lenni az, aki elsőként megtöri a csendet. Először is fel kell mérnem a hangulatát. Bekapcsolja a rádiót, jó hangsora felvéve a hangerőt. Szemeimet forgatom, s bár megpróbálom ignorálni, nem megy. Utálom ezt a fajta zenét, azonnali fejfájást okoz nekem. Kérdés nélkül lejjebb tekerem a gombot, mire Harry rám tekint.
„Mi az?” Csattanok fel.
„Woah, valaki szar hangulatban van.” Mondja.
„Nem, csak nem akartam ezt hallgatni, és hogyha valaki rossz hangulatban van, az te vagy. Durva voltál korábban, aztán üzentél nekem, s megkértél, hogy maradjak. Nem értem.”
„Fel voltam cseszve, hogy felhoztad a házasságot, most pedig, hogy megállapodtunk, nem megyünk, nincs további okom, hogy az maradjak.” Hangja nyugodt és magabiztos.
„Még nem állapodtunk meg, nem is beszéltünk róla.”
„De igen. Mondtam, hogy nem megyek, úgyhogy ejtsd a témát, Theresa.”
„Nos, lehet, hogy te nem, én viszont igen. És elmegyek az apud házához ehhez a héten, hogy megtanuljak sütni Karennel.” Árulom el.
„Te sem mész az esküvőre, és mi van, most már legjobb barátok vagytok Karennel? Alig ismered őt. Különben is, minek akarsz az esküvőre menni?”
„De igen, elmegyek az esküvőre, és mi van, ha alig ismerem? Téged is alig ismerlek.” Mondom. Arca elkomorul, s bár rosszul érzem magamat, igenis igazam van.
„Miért vagy olyan nehéz eset?” Sziszegi összeszorított fogain keresztül.
„Mert nem te fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak, Harry. Ez nem fog megtörténni. Ha el akarok menni az esküvőre, akkor elmegyek, és nagyon szeretném, ha te is velem tartanál. Jó móka lenne, lehet, még kellemesen is éreznéd magadat. Sokat jelentene az édesapádnak és Karennek is, bár nem mintha érdekelne bármennyire is.”
Nem mond semmit. Hosszú sóhaj tör fel belőle, én pedig újra kibámulok az ablakon. Az út maradék része csendben telik el, mindketten túl dühösek vagyunk, hogy beszéljünk. Amikor leparkol a diákegyleti szálló előtt, Harry megragadja a táskámat a hátsó ülésről, és a vállára helyezi.
„Miért vagy tagja a diák egyetlenek?” Kérdezem. Azóta tudni akarom erre a választ, hogy először a szobájában jártam.
Még egy mély sóhajt vesz, ahogy felsétálunk a lépcsőn. „Mert mire beleegyeztem, hogy idejövök, a szállók már beteltek, és az is biztos volt, hogy nem fogok az apámmal együtt élni, úgyhogy ez volt a maradék opcióim egyike.”
„Akkor miért maradsz itt?”
„Mert nem akarok az apámmal élni, Tessa. Emellett, nézz erre a házra, szép, és az enyém a legnagyobb szoba.” Mosolyog halványan. Örülök, hogy látom, ahogy dühe egyre jobban elpárolog.
„Miért nem laksz a campuson kívül?” Kérdezem, mire vállat von. Talán nem akar munkát vállalni. Csendesen követem őt a szobájába, s várok, amíg kinyitja az ajtaját. Mi ez a megszállottsága, hogy tilos bárkinek is a szobájába lépnie?
„Miért nem engedsz be senkit sem a hálódba?” Kérdezem, mire szemeit forgatja. A földre helyezi a táskámat.
„Miért kérdezel mindig annyi kérdést?” Morogja, leülve az egyik székre.
„Nem tudom, miért nem válaszolsz rájuk?” Kérdezem, mielőtt, természetesen, ignorálna engem. „Felakaszthatom a holnapi ruhámat? Nem akarom, hogy gyűröttek legyenek amiatt, hogy a táskámban hagyom őket.”
Egy pillanat erejéig úgy tűnik, elgondolkodik, mielőtt bólintana, s felállna, hogy hozzon néhány akasztót a szekrényéből. Megragadom a szoknyát és a blúzomat, hogy az akasztóra akasszam őket, figyelmen kívül hagyva az öltözékem iránt mutatott keserű arckifejezését.
„Holnap korábban kell felkelnem, hogy 8:45-re a buszmegállóba érkezhessem.Így is a Vance-től két háztömbbel fog arrébb letenni engem.” Informálom.
„Micsoda? Holnap mész? Miért nem mondtad nekem?”
„Mondtam… csak túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy duzzogjál, mintsem hogy rám figyelj.” Vágom vissza.
„Majd elviszlek, nem kell egy egyórás buszozásra kárhoztatnod magadat.” El akarom utasítani a kérését, csak hogy idegesítsem, de aztán ellene döntök. Harry kocsija ezerszer jobb, mint hogy egy túlzsúfolt busszal utazzam.
„Hamarosan szerzek egy kocsit, nem bírom ki tovább nélküle, mert ha megkapom a gyakornoki állást, egy héten háromszor kellene buszoznom.”
„Elvinnélek.” Mondja, hangja nem több, mint suttogás.
„Szerezni fogok egy kocsit.” Felelem. „A legutolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy bedühödj rám, és ne vegyél fel.”
„Sosem tenném azt.” Hangja komoly.
„De, de igen. Aztán ott maradnék, próbálván buszútvonalakat keresni. Inkább nem, köszi.” Viccelem félig. Őszintén úgy érzem, hogy tudnék rajta múlni, de nem akarok semmit sem kockáztatni, mivel így is annyira hangulatember.
Harry bekapcsolja a televíziót és feláll, hogy átöltözzön. Nem számít, mennyire is vagyok rá mérges, sosem utasítanám vissza a lehetőséget, hogy figyeljem, amint leöltözik. Először a felsőjét veszi le, aztán figyelem, ahogy izmai dolgoznak a bőre alatt, mialatt kigombolja és lehúzza magáról fekete, szűk nadrágját. Épp, amikor azt gondolnám, hogy csak boxerét fogja viselni, kihalász egy pamutnadrágot a szekrényéből, majd felveszi. Viszont félmeztelen marad, hál istennek.
„Tessék” dörmögi, ahogy odanyújtja nekem azt a felsőjét, amit épp most vett le. Nem tudok mit tenni az arcomon megjelenő mosoly ellen, ahogy elveszem tőle. Úgy látszik, ez a mi kis kettőnk dolga, biztos legalább annyira szereti, hogy a felsőjét viselem lefekvéshez, mint amennyire én szeretem a belőle áradó illatát. Harry a TV-re fókuszál, ahogy követvén példáját felveszem a felsőjét és egy jóganadrágot. A nadrág inkább spandex melegítőnadrágnak tetszik, de kényelmes. Miután magamhoz ölelem a melltartómat és a többi cuccomat, Harry újfent rám emeli tekintetét. Megköszörüli torkát, ahogy szemei végigmérik testemet.
„Az a nadrág… uhm… igazán szexi.” Bókolja, mire elpirulok.
„Köszi.”
„Sokkal jobb, mint azok a bolyhosak.” Cukkol, én pedig felnevetek, mialatt helyet foglalok a földön. Furcsán kényelmesen érzem magamat ebben a személytelen szobában. Talán a könyvek, vagy Harry miatt, magam sem tudom.
„Komolyan gondoltad azt, amikor azt mondtad a kocsiban, hogy alig ismersz engem?” Kérdezi csendesen. Kérdése igen váratlanul ér.
„Mondhatni. Nem éppen vagy a legkönnyebben megismerhető ember.” Vallom be.
„Én úgy érzem, ismerlek téged.” Mondja, s szemei összekapcsolódnak az enyémmel.
„Igen, mivel megengedem, s megosztok dolgokat magamról.”
„Én is megosztok dolgokat. Lehet, nem úgy tűnik, de sokkal jobban ismersz, mint bárki más.” A földre tekint, aztán pedig újra a szemeimbe. Szomorúnak és sebezhetőnek látszik, az átlagostól olyannyira eltérőnek, mégis egyaránt elragadónak.
Nem igazán tudom, mit reagálhatnék vallomására. Úgy érzem, egy nagyon személyes szinten tényleg ismerem Harryt, mintha valahogy sokkal mélyebben kapcsolódnánk össze, mintsem hogy apró részleteket tudnánk a másikról, mégis sokkal többet szeretnék róla tudni.
„Te is sokkal jobban ismersz engem, mint mások.” Mondom neki. Ismer engem, az igazi Tessát. Nem azt a Tessát, akit tettetnem kell édesanyám vagy akár Noah előtt. Sok mindent mondtam el Harrynek apám lelépésétől kezdve, anyám kritizálásán keresztül egészen a félelmeimig, amiket senkinek soha, de soha nem árultam még el ezelőtt. Harry igencsak elégedettnek tűnik a kijelentésemmel, egy mosoly jelenik meg gyönyörű arcán, ahogy feláll a székből és a földre huppan. Mellém ül, s kezeimet az övébe helyezi.
„Mit akarsz tudni, Tessa?” Kérdezi, s szemem majdnem kiesik a helyéről. Harry végre hajlandó több dolgot elárulni magáról. Ilyen közel állok hát ahhoz, hogy megismerjem ezt a komplikált, dühös, s mégis, olykor imádnivaló férfit.
Mindketten az ágynak dőlünk, szemei a plafont pásztázzák, ahogy legalább száz kérdést teszek fel neki. Mesél arról a helyről, Hampsteadről, ahol felnőtt, és hogy milyen jó volt ott élnie. Mesél a térdén látható sebhelyéről is, amit akkor szerzett, amikor először próbált meg megtanulni biciklizni bármiféle támasz nélkül, és hogy hogyan ájult el az édesanyja a vértől. Az apja egész álló nap a kocsmában tengette akkor az idejét, szóval az édesanyja volt az, aki megtanította őt. Mesél a sulijáról, hogy a legtöbb idejét olvasással töltötte. Sosem volt igazán szociális, és ahogy egyre idősebb lett, az apja egyre többet és többet ivott, mi által szülei egyre inkább csak veszekedtek. Elárulja, hogy egy verekedés miatt rúgták ki a középiskolából, viszont az édesanyja visszakönyörögte őt, hogy újra járhasson oda. Tizenhat évesen kezdte el tetováltatni magát, amiket az egyik barátja készítette a pincéjében. Az első tetoválása egy csillag volt, és azzal, hogy ezt az egyet megcsináltatta, újabbat és újabbat akart. Azt mondja, nincs különösebb oka annak, hogy a hátát még nem borítja tetoválás, még csak nem találta ki, mi lenne a megfelelő oda. Utálja a madarakat és imádja a klasszikus autókat. Élete legjobb napja az volt, amikor megtanult vezetni, a legrosszabb pedig amikor a szülei elváltak. Az apja abbahagyta az ivászatot, amikor tizennégy éves lett, és megpróbálta kissé szebbé tenni az eltelt szörnyű éveket, de Harryt nem érdekelte.
A fejem szédül a sok új információtól, és úgy érzem, végre megértem őt. Még mindig oly sok dolog van, amit szeretnék róla tudni, ám álomba merül, mialatt azokról a játszóházakról beszél, amiket kartonpapírból készített az édesanyjával akkor, amikor nyolc éves volt. Ahogy figyelem, mialatt alszik, sokkal fiatalabbnak tűnik most, hogy ismerem a gyermekkorát. Egészen addig boldog volt, amíg az édesapja alkoholizmusa meg nem mérgezte, létrehozva azt a dühös Harryt, akit ma is ismerhetünk. Odahajolok, és megcsókolom az arcát, mielőtt fel nem másznék az ágyra, hogy én is aludhassak. Nem szeretném felébreszteni, így a takaró oldalával takarózom csak be. Álmomat pedig egy biciklijéről leeső göndör hajú kisfiú képe ködösíti el.
„Állj!” Azonnal felébredek Harry fájdalommal kiszínezett hangjára. Teste a földön rángatózik. Sietve lemászom az ágyról, hogy megrázzam a vállait, gyengéden próbálván felébreszteni. Emlékszem, milyen nehéz volt a legutóbb is felébreszteni, így lehajolok, hogy apró karjaimat a vállai köré fonhassam, mialatt megpróbál ellökni magától. Nyöszörgés szakad fel tökéletes ajkaiból, mielőtt felébredne.
„Tess.” Leheli, ahogy karjait körém fonja. Kifulladva, izzadtan liheg. Meg kellett volna kérdeznem a rémálmairól is, de nem akartam önző lenni, így is túl sokat árult el, még annál is többet, mint amennyit valaha is reméltem, hogy el fog.
„Itt vagyok, itt vagyok.” Nyugtatom meg. Megfogom a kezét, kérvén, hogy álljon fel, és feküdjön az ágyra. Amikor tekintete találkozik az enyémmel, az értetlenség és félelem szép lassan elpárolog belőlük.
„Azt hittem, elmentél.” Suttogja. Ledőlünk, s olyan közel húz magához, amennyire csak lehetséges. Ujjaim izzadt, rakoncátlan tincseibe túrnak, szemei lecsukódnak.
Nem mondok semmit, csak folytatom iménti cselekedetemet.
„Sose hagyj el, Tessa.” Leheli, ahogy visszamerül álmába. Szívem majdhogynem szétszakad kérésétől, s tudom, hogy ameddig itt akar maga mellett, addig itt is fogok maradni.
Fordította: Nicks
Elmesélem Liamnek, hogy Noah és én szakítottunk és hogy jelen pillanatban nem igazán tudom, minek nevezzem a Harry és köztem levő kapcsolatot. Azt hiszem, járunk, de nem igazán vitattuk még meg az egészet.
„Tudom, hogy már egyszer figyelmeztettelek, így nem fogom még egyszer megtenni. De kérlek, légy óvatos vele kapcsolatban. Be kell ismernem, szinte rajong érted, már amennyire rajonghat úgy, hogy közben mindvégig há maradjon magához.” Mondja Liam, ahogy helyet foglalunk.
„Köszönöm.” Sokat jelent a számomra, hogy annak ellenére, hogy nem kedveli Harryt, megpróbál a legtöbbet nyújtani, hogy megértő és segítőkész legyen.
Ahogy besétálok a harmadik órámra, a szociológia tanárom a pódiumához int.
„Most értesítettek, hogy mindenképpen szóljak, hogy le kell menned az igazgatói irodába.” Mondja. Hogy micsoda? Mégis miért? Egy pillanatra elfelejtem, hogy Harry édesapja az igazgató. Kissé lenyugszom, de aztán idegességem újfent átveszi az irányítást. Mire lehet szüksége? Tudom, hogy a főiskola nem ugyanúgy működik, mint a gimnázium, de úgy érzem, azzal, hogy jelenésem van az igazgatói irodában… mondjuk, annyiban tény, hogy más, hogy az igazgató történetesen a barátom? édesapja.
„Oh, rendben.” Felelem végül.
„Csupán a szokásos dolgokon esünk keresztül, biztos vagyok benne, hogy már meg is kaptad a beosztásodat.” Mosolyogja, mire bólintok. Szeretem, amikor a professzorok elismerik a kemény munkámat.
A vállamra kapom a táskámat és átvágok a campuson keresztül az adminisztrációs épületig. Hosszú séta, és mondhatni fél órámba telik, hogy odaérjek. Tényleg szükségem van egy kocsira, még ezen a héten. A campustól messzebbre is el kell majd jutnom, s nem várhatok egy újabb hetet autó nélkül.
Megadom a nevemet az íróasztalnál ülő titkárnőnek, mire gyorsan felkapja a telefont. Semmit nem hallok, kivéve, hogy „Dr. Styles.” Hát persze, hogy Ken doktorátusi címmel bír.
„Dr. Styles fogadja.” Mosolyogja, s egy faajtóra mutat, amit a hallon keresztül lehet megközelíteni.
Mielőtt kopognék, az ajtó kinyílik előttem, s Ken egy mosollyal üdvözöl engem. „Tessa, köszönöm, hogy eljöttél.” Mondja, s int, hogy üljek le. Ő maga is helyet foglal egy nagy, gurulós székben, egy hatalmas cseresznyefa íróasztal mögött. Sokkal bizalmasabbnak érzem magamat vele itt, mint az otthonában valaha is tettem.
„Ne haragudj, hogy óráról kérettelek ki, nem tudtam, hogy máshogy tudnálak elérni úgy, és tudod, hogy Harry néha… nehéz eset tud lenni.” Mondja, mire felnevetek.
„Nincs semmi baj, tényleg. De ugye minden rendben van?” Kérdezem idegesen.
„Persze, igen. Van néhány dolog, amit szeretnék veled megbeszélni. Először is, a gyakornoki állásoddal kezdeném. Beszéltem az egyik barátommal, aki a Vance-nél dolgozik, és mihamarabb találkozni szeretne veled. Ha holnap szabad vagy, az lenne a legjobb.” Mondja.
„Komolyan?” Sikítom, izgalmamban talpra ugorva. Kicsit furcsának tűnik, hogy most állok, így sietősen visszaülök. „Ez annyira nagyszerű, nagyon szépen köszönöm! El sem tudod képzelni, hogy mennyire hálás vagyok érte!” Mondom. Ez olyan fantasztikus hír, hogy nem is tudom elhinni, hogy ezt teszi értem.
„Tényleg az én örömömre szolgál, Tessa. Tudathatom vele, hogy holnap elmész?” Kérdezi. Nem igazán szeretnék egy órámról is hiányozni, de mindezért megéri, és úgyis előrébb vagyok.
„Igen, az úgy megfelel. Köszönöm szépen még egyszer. Hű.” Mondom, mire felnevet.
„A második dolgot illetően, ha nemet is mondasz, az is tökéletesen megfelel nekem. Igazából, ez inkább egy személyesebb kérés, vagyis inkább szívesség lenne. A Vance-nél betöltött gyakornoki állásodat sehogy sem veszélyeztetnél, ha esetleg elutasítanád.” Mondja, mire kissé ideges leszek. Bólintok, mire folytatja. „Nem vagyok benne biztos, hogy Harry megemlítette-e már neked, de Karen és én összeházasodunk, méghozzá a jövő héten.”
„Tudtam, hogy hamarosan sor kerül rá.” Árulom el. Nem is sejtettem, hogy ilyen közel járunk már hozzá. Gondolataim ahhoz az esethez visznek vissza, amikor Harry szétzúzta az otthonát és majdhogynem egy egész üveg skót viszkit vedelt be.
„Azon gondolkodtam, hogy van-e rá bármi mód, hogy… meg tudd fűzni Harryt, hogy ő is eljöjjön?” Szemei rólam a falra fókuszálnak. „Tudom, hogy mindez túllépi a határaimat, de utálnám, ha nem lenne ott, és őszintén, úgy hiszem, hogy te vagy az egyedüli személy, aki meg tudná őt győzni. Néhányszor már magam is megkérdeztem, de mindig azonnal nemmel reagált.” Suttogja.
Fogalmam sincs, mit reagáljak. Szeretném, ha Harry eljönne az édesapja esküvőjére, de nem látom nagy esélyét, hogy hallgatni fog majd rám. Miért gondolja mindenki azt, hogy majd eljön? Emlékszem, amikor Ken azt mondta, hogy úgy véli, Harry szerelmes belém. Majdnem újfent felnevetek a gondolatra.
„Mindenképpen fogok vele beszélni. Szeretném, ha eljönne.” Mondom neki őszintén.
„Komolyan? Nagyon szépen köszönöm, Tessa. Remélem, nem érzed úgy, hogy kierőszakoltam ezt az igent belőled. Alig várom, hogy remélhetőleg mindketten megjelenjetek majd.” Mosolyogja. Egy esküvő Harryvel? Az ötlet édesnek tetszik, de Harryt nehéz lesz megfűzni. „Karen igencsak rajong érted, igazán élvezte az együtt töltött hétvégét. És bármikor szívesen látunk.”
„Én is nagyon imádtam ott lenni, talán később majd felhívom a korábban felajánlott sütőleckékkel kapcsolatban.” Nevetem, mire felkuncog. Hihetetlenül hasonlít Harryre, amikor mosolyog, mely gondolat melegséggel tölti el a bensőmet. Harry édesapja olyannyira eltökélt, hogy valamilyen kapcsolata lehessen az ő dühös, megtört fiával, hogy attól a szívem fájdul meg. Ha bármivel is tudok segíteni Kennek, mindenképpen meg fogom tenni.
„Azt imádná. Gyere át bármikor.” Mondja, én pedig felállok.
„Köszönöm szépen még egyszer, hogy segítesz nekem a gyakornoki állást illetően. Nagyon sokat jelent a számomra.” Árulom el.
„Átfutottam a jegyeidet, és hát igencsak lenyűgözőek. Szerintem Harry sokat tanulhatna tőled.” Mondja reménnyel telt tekintettel.
Érzem, hogy arcom pírba borul, ahogy elmosolyodom és elköszönök tőle. Mire átsétálok a campuson az Irodalom épületig, csupán öt percem van, mielőtt az órám elkezdődne. Harry a régi helyén ül, s nem tudok mit tenni az arcomon megjelenő mosoly ellen.
„Teljesítetted a fogadás rád eső részét, szóval most rajtam a sor.” Visszamosolyog. Köszönök Liamnek, helyet foglalva közöttük.
„Hol jártál ilyen sokáig?” Súgja Harry, ahogy a professor elkezdi az órát.
„Óra után elmondom.” Mosolygom. Tudom, hogyha most hoznám fel ezt a témát, valószínűleg jelenetet rendezne az osztály kellős közepén.
„Áruld el.”
„Mondom, hogy óra után elfogom, nem nagydolog.” Ígérem. Sóhajt egyet, annyiban hagyva az egészet.
Amikor az óránknak vége, Harry és Liam mindketten felállnak, s nem igazán tudom, kihez kellene beszélnem. Általában Liammel szoktam társalogni, ha végeztünk és együtt sétálunk ki, de mivelhogy Harry visszatért, így egy kicsit bizonytalan vagyok.
„Ugye még mindig áll, hogy pénteken eljössz Danielle-lel és velem a tábortűzhöz? Azon gondolkodtam, hogy először átjöhetnél vacsorázni is. Tudom, hogy anya imádná.” Szólal meg Liam, mielőtt Harry tehetné.
„Igen, persze, hogy jövök. A vacsora pedig nagyszerűen hangzik, csak majd informálj a részletekről, és akkor elmegyek majd.” Mosolygom. Alig várom, hogy Danielle-lel találkozhassam, olyan boldoggá teszi Liamet és már csak ezért is imádom őt.
„Majd írok neked.” Mondja, mielőtt elsétálna.
„Majd írok neked.” Utánozza Harry, mire szemeimet forgatom.
„Ne gúnyolódj vele.” Figyelmeztetem.
„Ó, hát persze, elfelejtettem, hogy milyen kis dühös is tudsz lenni. Emlékszem, amikor majdnem megtépted Mollyt, amikor ő tette.” Neveti, mire meglököm a vállát.
„Komolyan mondom, Harry, hagyd őt békén. Kérlek.” Teszem hozzá, hogy egy kicsit enyhítsek hangulatán.
„Az apámmal él, kiérdemeltem a jogot, hogy gúnyolódhassam vele.” Mosolyog rám, mire felnevetek. Ahogy kisétálunk az épületből, úgy döntök, most vagy soha.
„Ha már az apudról beszélünk…” Ránézek, s máris megfeszül. „Nála voltam ma. Az irodájában, elintézett nekem holnapra a Vance-nél egy interjút. Hát nem nagyszerű?”
„Hogy mit csinált?” Gúnyolódott. És tessék, itt is volnánk.
„Elintézett nekem egy interjút. Ez egy hatalmas lehetőség a számomra, Harry.” Szinte könyörgöm a megértéséért.
„Jól van.” Sóhajtja.
„Van még valami.” Teszem hozzá.
„Hát persze, hogy van…”
„Meghívott… nos, igazából minket az esküvőjére, amire a jövő héten kerül majd sor. Szóval igen, meghívott minket az esküvőjére.” Dadogom, ő pedig egyenest rám bámul.
„Nem, én nem megyek. És ezzel le is zártam a témát.” Fordul el, hogy elsétáljon.
„Várj, csak hallgass meg. Kérlek?” A csuklójáért nyúlok, de lerázza a kezemet magáról.
„Nem. Igazán ki kéne maradnod ebből, Tessa, nem viccelek. És egyszer az életben törődhetnél a saját rohadt dolgoddal.” Csattan fel, mire meghökkenek.
„Harry…” Lehelem még egyszer, de figyelmen kívül hagy. Elsétál egyenest a parkoló felé. Lábaim egyszeriben kővé dermedtek, s képtelen vagyok követni őt.
Figyelem, ahogy fehér kocsija kifarol a parkolóból. Túlreagálja, én pedig nem fogom tetézni a dolgokat. Szüksége van egy kis időre, hogy lenyugodjon, mielőtt újra beszélnénk. Tudtam, hogy nem akar majd jönni, de reméltem, hogy legalább megbeszélhetjük a dolgot. Kivel viccelek? Ezt a „több” dolgot aligha két napja kezdtük el. Nem tudom, miért várom el, hogy minden megváltozzon. Vagyis, valamilyen módon azért megváltozott, Harry többnyire kedvesebb velem, és már a nyilvánosság előtt is megcsókolt, ami igencsak meglepő volt. Azonban, Harry alapvetően még mindig Harry, aki makacs és viselkedési problémákkal küzd. Sóhajtva, a vállamra kapom a táskámat és visszasétálok a szállásomra.
Steph a TV-t bámulva törökülésben ül a földön, amikor belépek a szobába.
„Hol jártál tegnap? Nem igazán vall rád, hogy sulis napon éjszakázz, kisasszony.” Cukkol, mire játékosan a szemeimet forgatom.
„Én csak… elvoltam.” Mondom. Nem tudom, hogy el kellene-e mondanom neki, hogy Harrynél maradtam.
„Harryvel.” Teszi hozzá, mire elkapom a tekintetemet. „Tudom, hogy vele voltál, elkérte a számodat, aztán otthagyta a bowling pályát, és nem is tért vissza.” Jelenti ki.
„Ne mondd el senkinek sem, még én magam sem tudom, mi is zajlik.” Vallom be. Megígéri, hogy senkinek nem fog egy szót sem szólni. A délután maradék hátralevő részét azzal töltjük, hogy róla és Tristanról beszélgetünk, mielőtt Tristan fel nem venné, hogy vacsorázni vigye. Amikor a szobánkba ér, és megcsókolja Stephet, amint kinyitja neki az ajtót, Tristan megfogja a kezét, mialatt Steph felkapja a cuccait és egész végig mosolyog rá. Miért nem képes Harry is így viselkedni? Órák óta nem hallottam róla, de nem én akarok lenni az első, aki üzen neki. Tudom, slampos kifogás, de nem érdekel. Befejezem a tanulást és összeszedem a cuccaimat, hogy tusolni menjek, s mikor az ajtóhoz érek, a telefonom rezegni kezd. A szívem megugrik, mikor meglátom Harry nevét.
*Velem töltöd ma az éjszakát?* Olvashatom. Nem beszélt velem órák óta, de azért azt akarja, hogy vele töltsem az éjszakát? Ráadásul újra?
*Miért? Hogy újra szemét lehess velem?* Válaszolom. Látni akarom, de még mindig bosszús vagyok.
*Úton vagyok, állj készen.* Küldi. A szemeimet forgatom a parancsolgató hangneme miatt, de nem tudok mit tenni, izgatott vagyok, hogy újra láthatom.
Lerohanok, hogy letusoljak, hogy ne kelljen majd a diákegyleti házban ezt tennem. Mire végzek, alig van időm, hogy összeszedjem a holnapi cuccaimat. Épp a táskámba pakolom be őket, amikor Harry, természetesen kopogás nélkül, kinyitja az ajtót.
„Kész vagy?” Kérdezi, s felkapja a táskámat az öltözőasztalomról. Bólintok, a másik táskámat a vállamra kanyarítva, s követem őt kifelé. Csendben sétálunk a kocsihoz, s csak remélni tudom, hogy az éjszaka hátralevő része nem így fog eltelni.
Forditotta: Nicks
Miután néhány percig Harry karjaiban fekszem, a vele kötött egyezségemen kezdek el tanakodni, miszerint ma éjjel itt maradok vele.
„Nincsenek nálam sem a könyveim, és a fogkefém sem. És nem is tusoltam le.” Mondom neki. Sóhajt, majd felül, elengedvén engem.
„Reggel, még az első órád előtt összeszedhetjük a könyveidet, vagy akár most rögtön is, ha nagyon akarod, egészen addig, amíg velem maradsz. Megígérted.” Emlékeztet egy mosollyal. Ajkai az állammal találkoznak, apró csókokat hintve rá. A bőrömön érzett ajka elködösíti a józan eszemet. Pontosan tisztában van vele, mit csinál.
„És mi a helyzet a tusolásommal?” Emlékeztetem.
„Letusolhatsz itt lent is.”
„Egy diákegyesületi házban? Ki tudja, ki nyithat be.”
„Először is, az ajtót be lehet zárni, másodszor pedig, nyilvánvalóan én is csatlakoznék hozzád.” Jegyzi meg.
Összeráncolom homlokomat a hangneme miatt, de aztán úgy döntök, inkább figyelmen kívül hagyom. „Rendben. Akkor most szeretnék letusolni, mielőtt túl késő lenne.”
Bólint, majd feláll, s a nadrágjáért nyúl. Lemászom az ágyról, s ugyanazt teszem, mint ő, az alsóneműmet ott hagyván. Nem tetszik annak az ötlete, hogy ugyanezen ruhákat holnap újra fel kell vennem, de mivelhogy Harry reggel elvisz a szobámba, majd akkor átöltözöm.
„Nem is veszel fel alsót?” Vigyorogja, mire szemeimet forgatom.
„Van samponod? Még csak fésűm sincs.” Kezdek aggódni amiatt a dolgok miatt, amik jelenleg nincsenek kéznél nálam. „És fülpucolók? Fogselyem?”
„Nyugi, van fülpucolónk és fogselymünk is. Biztos van extra fogkefénk, és van legalább egy vagy kettő fésűnk is. Lehet, még plusz alsóneműnk is van, minden méretben, ha nagyon szeretnél egyet.” Informál.
„Alsóneműk?” Kérdezem, mielőtt rájönnék, hogy azokra a ruhaneműkre érti, amiket más lányok hagytak itt. „Mindegy.” Mondom, mielőtt megmagyarázhatná. Remélem, Harrynek nincs semmilyen női alsónemű kollekciója azoktól a személyektől, akikkel korábban lefeküdt már.
A fürdőszobába vezet, s sokkal kényelmesebbnek érzem magamat itt, mint ahogy azt előzőleg elképzeltem, de csakis azért, mert már többször jártam ebben a helyiségben.
Harry megnyitja a vizet és leveszi a felsőjét.
„Mit csinálsz?” Kérdezem.
„Letusolok?”
„Azt hittem, én tusolok előbb.”
„Letusolhatsz velem.” Mondja nyugodtan.
„Uhm… nem. Inkább nem.” Nevetem. Nem tusolhatok le vele.
„Miért nem? Láttalak már, ahogyan te is engem. Mi olyan nagy dolog ebben?” Morogja.
„Nem tudom… csak… nem akarok.” Tudom, hogy látott már meztelenül, de vele tusolni olyan… bizalmasnak tűnik. Sokkal bizalmasabbnak azon túl, amit nemrég egymással tettünk.
„Jól van. Akkor kezdd te.” Hangjában az él tisztán kihallható.
Édesen elmosolyodom, figyelmen kívül hagyva keserű hangnemét, s leöltözöm. Szemei végigfutnak a testemen, ám én elkapom a tekintetemet. Kezemmel benyúlok a zuhanyfüggöny mögé, hogy megnézzem a víz hőmérsékletét, majd pedig belépek.
Harry csendben marad, mialatt bevizezem a hajamat. „Harry?” Szólok neki. Kiment volna a fürdőből?
„Igen?”
„Azt hittem, hogy elmentél.” Vallom be. Kissé elhúzza a függönyt, épp annyira, hogy göndör fejével betekinthessen.
„Nem, még mindig itt vagyok.”
„Valami baj van?” Kérdezem. Válaszul megrázza a fejét, nem mondván semmit sem. Tényleg úgy duzzogna, mint egy kisgyerek, csak azért, mert nem tusolok vele? Majdnem azt mondom neki, hogy csatlakozzon hozzám, de azt akarom, hogy megértse, hogy nem kaphatja meg mindig azt, amit akar. Feje eltűnik a zuhanyból, s hallom, hogy leült a vécére.
Mind a sampon, mind pedig a tusfürdő erős férfias illatokat őriznek, s hiányzik az én vanília samponom, bár azt hiszem, túlélem ezt az egy éjszakát. Talán több értelme lett volna, ha az én szobámban maradunk, de Steph ott lenne, és kicsit furcsa lenne mindent megmagyarázni neki, s nem nagyon tudom azt sem elképzelni, hogy Harry ilyen gyengéd lenne, ha Steph körülöttünk lenne. A gondolat zavar, így inkább elűzöm.
„Ide tudnál adni egy törülközőt?” Kérdezem, elzárva a vizet. „Vagy talán kettőt, ha van elég.” Szeretek egyet a hajamra, egyet pedig a testemre áldozni.
Keze átvág a zuhanyfüggönyön, két törülközőt tartva. Megköszönöm neki, s valamit motyog, de nem igazán értem, hogy mit.
Mialatt megtörölközöm, leveszi a nadrágját, s újra megnyitja a vizet. Hiába, nem tudok mit tenni, bámulom meztelen testét, ahogy belép a zuhany alá. Tényleg vele kellett volna tusolnom, nem azért, mert duzzogott, hanem mert tényleg akarom.
„Visszamegyek a szobádba.” Mondom. Úgyis ignorál.
Visszarántja a függönyt, amitől annak gyűrűi a rúdnak csattannak. „Nem, nem mész.”
„Mi a bajod?” Csattanok fel. Most tényleg idegesít.
„Semmi, csak nem fogsz egymagad visszamenni oda. Harminc srác él itt, nem kellene így lófrálnod a folyosókon.”
„Van valami más is, azóta duzzogsz, hogy nemet mondtam a közös tusolásunkra.”
„Nem duzzogok.”
„Mondd el, miért, vagy ebben az egy szál törülközőben fogok kimenni.” Fenyegetem meg, tudván, hogy úgysem merném megtenni. Szemei összeszűkülnek, s karjai kinyúlnak felém, hogy megállítsanak, vizet spriccelve a földre.
„Nem szeretem, ha nemet mondanak nekem.” Hangja halk, de sokkal lágyabb, mint pillanatokkal ezelőtt volt.
Csak elképzelni tudom, hogy amikor a lányokról van szó, Harry aligha, ha nem soha, nem hallja a „nem” szócskát. Az elmém azt mondja, hogy mondjam meg neki, szokjon hozzá, de egészen eddig a pillanatig nem is mondtam neki nemet. Amint megérint, azt teszem, amit csak akar.
„Nos, nem vagyok olyan, mint a többi lány, Harry.” Csattanok fel. Féltékenységem túlszárnyalja az iránta érzett bosszúságomat.
Egy halovány mosoly játszik ajkain, ahogy a víz lecsorog arcán. „Tudom, Tess. Tudom.” Elhúzza a függönyt, én pedig felveszem a ruháimat, ő pedig elzárja a vizet.
„Felveheted néhány cuccomat alváshoz.” Mondja, mire bólintok. Alig hallom, mit mond, mert túlságosan is az előtte álló nedves testére fókuszálok. Haját az egyik törülközővel dörzsöli, mitől tincsei szanaszét állnak, majd később e leplet a dereka köré csavarja. A fehér törülköző olyannyira lent lóg a derekán, hogy komolyan, úgy néz ki, mint a tiszta szex. Olyan érzésem van, mintha húsz fokkal megemelkedett volna a fürdőszoba hőmérséklete. Lehajol és kinyitja a szekrényt, elővéve egy fésűt, amit a kezembe helyez.
„Gyere.” Mondja, én viszont megrázom a fejemet, próbálván elűzni elmémből a piszkos gondolataimat. Végigsétálunk a hallon és a sarkon befordulunk, épp amikor egy szőke srác majdnem belém ütközik… Felnézek az arcára, amitől ereimben megfagy a vér.
„Nem láttalak már egy ideje.” Dorombolja. Undorodom tőle.
„Harry.” Nyüszítem, ő pedig megfordul, s csupán egy pillanatába telik, hogy rájöjjön, ez az a srác, aki megpróbált a múltkor kicsit közelebb kerülni hozzám.
„Tűnj a közeléből, Neil.” Csattan fel, mire Neil elsápad. Biztosan nem vette észre Harryt, mielőtt befordult a sarkon.
„Az én hibám, Styles.” Mondja Neil, s elsétál.
„Köszönöm.” Suttogom Harrynek. Kezét az enyém köré kulcsolja, s kinyitja ajtaját.
„Ki kellene vernem belőle még a szart is, nem?” Mondja Harry, ahogy helyet foglalok az ágyán.
„Nem. Nem kell.” Könyörögöm. Nem tudom megmondani, hogy komolyan gondolja-e, de nem szeretném kideríteni. Megragadja a távirányítót az éjjeliszekrényéről és bekapcsolja a TV-t, mielőtt kinyitná a szekrényét, hogy egy pólót és egy boxert dobhasson oda hozzám.
Leveszem a nadrágomat és helyette magamra öltöm a boxert, visszahajtván a derekának felső részét néhányszor, hogy passzoljon.
„Lehetséges lenne, hogy felvegyem azt a felsőt, amit ma viseltél?” Nem esik le, milyen furcsán hangzik mindez egészen addig, amíg ki nem mondom e szavakat.
„Hogy mi?” Vigyorogja.
„Én… nos… mindegy. Nem is tudom, mit beszélek itt.” Hazudom. A piszkos ruháidat akarom viselni, mert olyan jó az illatuk? Ez felettébb furcsán és őrültnek hangzik. Felnevet, s felveszi földre vetett pólóját, majd hozzám sétál.
„Tessék, bébi.” Mondja, odanyújtva a használt felsőt. Örülök, hogy nem ejt még jobban zavarba, bár még mindig kicsit butusnak érzem magamat.
„Köszönöm.” Csiripelem, és leveszem a saját lila felsőmet, majd a melltartómat, s helyette magamra húzom az ő felsőjét. Csodálatos illata van, tudtam, hogy ilyen lesz. Szemei ellágyulnak, ahogy rám tekint.
„Gyönyörű vagy.” Mondja, s elkapja pillantását. Az az érzésem támad, hogy nem akarta e szavakat hangosan is kimondani, ami még inkább csak melegséggel tölti el a szívemet. Elmosolyodom, s felé lépek egyet.
„Ahogyan te is.” Bókolom, mire elpirul.
„Elég legyen ebből.” Neveti. „Mikor kell reggel felkelned?” Kérdezi, s leül az ágyra, váltogatva a csatornák között.
„Ötkor, de majd beállítom a saját ébresztőmet.”
„Ötkor? Hajnali ötkor? Mikor is kezdődik az első órád? Kilenckor? Minek kelsz fel ilyen korán?”
„Nem tudom, talán, hogy elkészüljek?” Húzom végig a fésűt a hajamon.
„Nos, keljünk fel inkább hétkor, nem nagyon vagyok működőképes hét előtt.” Mondja, mire felnyögök. Harry és én, olyannyira különbözünk.
„Hat harminc?” Próbálok alkudozni.
„Jól van, hat harminc.” Egyezik bele.
Az est hátralevő részét random TV show-k nézésével töltjük, mielőtt Harry, fejét az ölembe fektetve, álomba nem merül. Ujjaim végigszántanak a haján, s lecsúszok, hogy mellé feküdhessek, igyekezvén, nehogy felébresszem.
„Tess?” Dörmögi, s keze kinyúl maga elé, mintha engem keresne
„Itt vagyok.” Suttogom mögüle. A másik oldalára fordul, karját magam köré fonva, mielőtt visszafeküdne aludni. Azt mondja, sokkal jobban alszik, ha én is itt vagyok vele, s mindez szintúgy igaz rám is tekintve.
..
A következő reggel az ébresztőórám hat harminckor csörög, s sietve körberohanok, hogy felvegyem a tegnapi ruháimat, és hogy felkeltsem Harryt. Olyan nehéz felébreszteni. Idegesnek érzem magamat és felkészületlennek, viszont 7:15-re a szobámba érünk, rengeteg időt szerezvén, hogy átöltözhessek, megfésülködhessek és fogat moshassak. Steph végigalussza az ott töltött perceinket, s megelőzöm Harryt attól is, hogy egy pohár vizet öntsön rá, hogy így ébressze fel. Harry nem jegyez meg semmi durva hozzászólást sem, ahogy felveszem az egyik hosszú szoknyámat, hozzá pedig egy egyszerű, kék felsőmet.
„Látod, még csak nyolc óra és húsz percünk még mindig van, mielőtt a kávéházba mehetnénk.” Dicsekszi Harry.
„Mi?”
„Ja, gondoltam, elkísérlek? De ha nem, tőlem az is okés.” Mondja, s elfordítja tekintetét.
„Nem, persze, hogy megfelel.” Csak nem vagyok hozzászokva ehhez az akármihez, ami megváltozott kettőnk között. Jó érzés lesz, hogy nem kell majd elkerülnöm Harryt, vagy amiatt aggódnom, hogy belefutnék valami folytán. De mit fog Liam gondolni? Elmondjuk egyáltalán Liamnek? „Mit kéne tennünk a húsz percünkkel?” Mosolygom.
„Van néhány ötletem.” Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy magához húz.
„Steph is itt van.” Emlékeztetem. A fülem alatti részt szívogatja.
„Tudom, csupán csókolózunk.” Neveti, ajkait az enyémekre nyomva.
Azelőtt elmegyünk, hogy Steph felébredne. Harry felajánlja, hogy cipeli helyettem a táskámat, ami egy szép, de roppantmód váratlan gesztus tőle.
„Hol vannak a könyveid?” Kérdezem.
„Nem hurcolom őket, mindennap kölcsönkérek egyet minden órára. Megment attól, hogy ilyeneket kelljen cipelnem.” Mutat a vállára vetett táskámra. Egyszerre forgatom szemeimet, s nevetek rajta.
Amikor a kávéházhoz érünk, Liamet a falnak dőlve találjuk, s igencsak meglepődöttnek tűnik, hogy Harryt és engem együtt lát. Egy „Majd később mindent elmagyarázok!” nézést küldök felé, mire elmosolyodik.
„Nos, jobb, ha megyünk, van néhány órám, amit át kell aludnom.” Mondja Harry, mire bólintok. Nem vagyok biztos benne, hogy meg kéne ölelnem. Ledobja a táskámat, egyik kezét a derekam köré kulcsolja, s a mellkasára von, mielőtt megcsókolna. Nem vártam ezt. Visszacsókolom, s elenged.
„Később találkozunk.” Vigyorogja, s Liamre tekint. Ez nem lehetne még ennél is furcsább. Liam álla gyakorlatilag a földet verdesi, én pedig még inkább zavarban érzem magamat Harry feltűnő lépése miatt.
„Uhmm.. Ne haragudj emiatt.” Általában nem nagyon érdekelnek a publikus szeretet-megnyilvánulások. Noah és én sosem csináltunk semmi ilyesmit, kivéve, amikor megpróbáltam megcsókolni őt korábban, hogy kiűzzem Harryt a gondolataimból. „Sok mindenbe kell beavatnom téged.” Pirulok el, s Liam felkapja a táskámat.
Fordította: Nicks
Harry ujjai feljebb simogatják a felsőmet, amitől lélegzetem felgyorsul. Egy mosoly lopódzott gyönyörű arcára, ahogy feltűnt neki.
„Egyetlen egy érintés és máris lihegsz.” Suttogja rekedtes hangjával. Előre hajol, leemelvén az ölén pihenő lábaimat, így könnyedén fel tud hajolni hozzám, hogy ajkát a nyakamra nyomhassa. Nyelve végigszánt nyakamon, én pedig remegni kezdek. Ujjaim elvesznek göndör fürtjeiben, ő pedig a bőrömet harapdálja. Egyik keze a lábaim közé csúszik, ám megragadom a csuklóját, hogy megállítsam.
„Mi a baj?” Leheli.
„Semmi… csak azon gondolkodtam, hogy ezúttal én szeretnék valamit neked csinálni.” Elkapom a pillantásomat. Ujjai közrefogják az arcomat, miáltal kényszerítve vagyok, hogy tekintetébe nézzek. Megpróbálja elrejteni önelégült mosolyát, ám már feltűnt nekem.
„És mit szeretnél nekem csinálni?”
„Hát… úgy gondoltam, hogy… tudod, amit a múltkor mondtál?” Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire szégyenlős az efféle szavakkal kapcsolatban, amikor Harry gyakorlatilag mindent kiejt, amire gondol, de az a szó, hogy „szopás” nem igazán szerepel a szótáramban.
„Le akarsz szopni?” Kérdezi, teljesen ledöbbenve. Hivatalosan is megrémültem. Mégis, valahogy beindultam tőle.
„Um… igen. Mármint, csak akkor, ha szeretnéd?” Remélem, hogy ahogyan a kapcsolatunk fejlődik, képes leszek ezeket a dolgokat előtte is kimondani.
„Persze, hogy akarom, azóta akarom az ajkaiadat körülöttem, hogy először megláttalak.” Mondja. Furcsán hízelgőnek tetszik nyers megjegyzése.
„Biztos vagy benne? Láttál már valaha… farkat ezelőtt?” Tudom, hogy tudja a választ rá. Talán csak megpróbál emlékeztetni rá?
„Persze, hogy láttam. Mondjuk nem igazit, de képeken igen, sőt egyszer rányitottam a szomszédomra, miközben olyan filmet nézett.” Árulom el, mire visszafojt egy nevetést.
„Ne nevess ki, Harry!” Figyelmeztetem.
„Sajnálom, nem nevetlek, bébi, csak sosem találkoztam olyannal, akinek ilyen kevés tapasztalata van. Mondjuk jó pont, esküszöm. Csak néha az ártatlanságod egész egyszerűen megőrjít. De mindez egyben be is indít, és én vagyok az egyedüli, akinek köszönhetően elélveztél, a saját segítségeden kívül, persze.” Ezúttal nem nevet, amitől egy kicsit jobban érzem magamat.
„Oké, akkor… kezdjük.” Kérem. Mosolyog, ujjbegyével cirógatva az arcomat.
„Kis pimasz, ez tetszik.” Mondja, felemelkedve.
„Hova mégy?” Kérdezem, mire elmosolyodik.
„Sehova, csak leveszem a nadrágomat.”
„Én akartam azt csinálni.” Duzzogom, ő pedig nevet, visszavéve a nadrágját.
„Akkor tessék, babe.” Kezeit a csípőjén pihenteti.
Mosolygok, s közelebb lépek hozzá, hogy lehúzzam nadrágját. A boxerjét is le kéne vennem? Harry hátralép egyet, s leül az ágyra.
Letérdelek elé, mire mély lélegzetet vesz.
„Gyere közelebb, babe.”
Közelebb csúszok hozzá, kezeimet térdein pihentetve.
„Minden okés?” Kérdezi óvatosan.
Bólintok, ő pedig felemel a könyökömnél fogva.
„Inkább csókolózzunk egy kicsit.” Ajánlja magára húzva. Megkönnyebbülök, még mindig ezt akarom csinálni, csupán szükségem van néhány percre és csókolózásra, hogy összeszedjem magamat, és hogy még jobban ellazulhassak.
Megcsókol engem, először lassan, de aztán pillanatok alatt az a jól ismert elektromosság veszi át az uralmat bennem. A karjait ragadom meg, melyek kemények az ujjbegyeim alatt, s előre-hátra ringatózom az ölében. A vékony boxerében levő keménysége megduzzad. Gyengéden a hajába túrok, s azt kívánom, bárcsak szoknyát viseltem volna, hogy most csak felemelhessem, és máris érezhessem magam alatt. Gondolataim meglepnek, ahogy lenyúlok hozzá, hogy megérintsem a boxerén keresztül.
„A picsába, Tessa. Ha ezt tovább folytatod, megint a boxerembe élvezek el.” Nyögi, én pedig megállok, lemászva róla, hogy újra térdre ereszkedhessem.
„Vedd le a nadrágodat.” Utasít, én pedig bólintok, kigombolva őket, s lecsúsztatva a lábaimon. Bátornak érezvén magamat, leveszem a felsőmet is és félredobom. Harry az ajkait rágcsálja, ahogy visszatérek hozzá, lehajolva előtte. Ujjaim a derekára csúsznak, s megragadom boxere felső részét, ő pedig kicsit felemeli a derekát, hogy könnyedén levehessem róla.
Érzem, hogy szemeim kikerekednek és hallom a saját zihálásomat, ahogy Harry férfiassága a szemem elé tárul. Hűha, nagy. Sokkal nagyobb, mint vártam. Hogy fogom ezt egyáltalán a számba venni? Néhány másodpercig bámulom, addig, amíg ki nem nyúlok, hogy megérintsem a mutatóujjammal. Harry nevet, ahogy férfiassága enyhén megmozdul.
„Hogy… úgy értem… mit kellene először csinálnom?” Dadogom. Kényelmetlenül érzem magamat a mérete miatt, de ennek ellenére is végig akarom csinálni.
„Megmutatom, tessék… fogd közre az ujjaiddal, mint a múltkor.” Mondja. Úgy is teszek, s egy kissé megmozdítom őket. A bőre, ami körülöleli őt, sokkal puhább, mint vártam. Tudom, hogy úgy vizsgálom, mint egy természettudományi projektet, de ez annyira új nekem, hogy komolyan annak is tűnik nekem. Enyhén megszorítom, s kezemet fel-le mozgatom rajta.
„Valahogy így?” Kérdezem, s Harry biccent, mellkasa fel-le mozog.
„Most pedig… csak vedd be a szádba. Nem az egészet, de persze, ha tudod… szóval, csak vegyél be annyit, amennyit tudsz.” Utasít. Mély lélegzetet veszek, s előre dőlök. Kinyitva a számat beveszem, de csak félig. Felszisszen, kezei pedig a vállamra kerülnek. Kissé visszahajolok, valami sós ízt érezvén. Ez máris az élvezete? Az íz eltűnik, én pedig fejemet fel-le mozgatom rajta. Valami ismeretlen ösztön azt súgja, hogy mozgassam a nyelvemet is körülötte.
„A kurva életbe. Ah, igen, ez tetszik.” Dörmögi Harry, én pedig megismétlem a mozdulatot. Markolása a vállamon erősebb lesz, csípője óvatosan fel-le mozog a számban. Még tovább mozgok, majdhogynem teljes egészében bekapva őt. Felnézek rá, tekintete szinte fenn akadt, s mennyeien fest. Visszaterelem figyelmemet a szopásra, kicsit gyorsabban mozogva.
„Használd a… kezedet… a szabad részemen.” Lihegi, én pedig engedelmeskedem. A kezem fel-, és lemozog az alsó részén, míg a szám a felső részén dolgozik. Nagyot szívok, mire felmorog.
„Bassza… meg… Tessa. Annyira… közel vagyok hozzá…” Megfeszül. „Ha nem akarod a szádba, akkor… meg… kell… állnod.”
Felnézek rá, még mindig úgy, hogy a számban van. Imádom azt, hogy miattam veszíti el az önuralmát.
„Francba… nézz rám… folyamatosan.” Teste újfent megfeszül, ahogy engem néz. Rápislogok, teljes hatást elérve. Harry szakadatlanul a nevemet átkozza, s némi rándulást érzek a számba, amikor a meleg, sós nedv kis adagokban elkezd lefolyni a torkomon. Lenyelem és visszahátrálok. Nem volt olyan rossz íze, mint elsőre gondoltam, de egyáltalán nem volt finom sem. Kezei a vállamról az arcomra vándorolnak.
„Milyen volt?” Alig kap levegőt. Felemelkedem és leülök mellé az ágyra. Karjai átölelnek, s fejét a vállamra fekteti.
„Szerintem jó volt.” Mondom, mire felnevet.
„Jó?”
„Jó volt, mondhatni. Hogy így láthattalak. És nem is volt olyan rossz íze sem, mint gondoltam.” Vallom be. Cikinek kéne éreznem magamat amiatt, hogy bevallottam, hogy tetszett, de nem érzem annak. „És neked milyen volt?” Kérdezem idegesen.
„Kellemesen meglepődtem. Ez volt a legjobb szopás, amit valaha kaptam.” Elpirulok a szavai hallatán.
„Hát persze, hogy az volt.” Nevetem. Értékelem, hogy megpróbál egy kicsit segíteni, hogy jobban érezzem magamat a kevés tapasztalatom miatt.
„Nem, tényleg. Az, hogy ennyire… tiszta vagy, ez valamit művel velem. És a picsába, amikor rám néztél…”
„Oké, oké!” Vágok közbe, kezemmel intve. Azért nem akarom minden egyes részletét újra átélni az első alkalmamnak. Felnevet, s gyöngéden hátradönt a matracra.
„Most pedig engedd meg, hogy én is olyan gyönyört adjak neked, mint amit te adtál nekem.” Dörmögi a fülembe, s megszívja a nyakamon a bőrt. Ujjai az alsóneműmbe akadnak, s lejjebb tolják. „Az ujjamat vagy a nyelvemet akarod?” Kérdezi csábítóan.
„Mindkettőt.” Felelem, mire elmosolyodik.
„Ahogy kívánod.” Mondja, s fejével hozzám hajol. Nyöszörögve a hajába túrok újfent. Sokszor csinálom ezt, de úgy látszik, tetszik neki. „Ezúttal két ujjamat próbáljuk ki.” Mondja az érzékeny pontomnak. A hátam ívben megfeszül az ágyon, s perceken belül egy teljesen eufórikus állapotba kerülök, Harry nevét mondva, ahogy teljesen elveszem.
Csendben marad, ahogy mellém fekszik, hagyva, hogy élvezzem, ahogy szép lassan lenyugszom. Miután légzésem lelassul, felülök, s ujjaimat a tetovált mellkasára fektetem. Figyelmesen néz engem, de nem állít meg.
„Senki sem érintett még így meg.” Vallja be, én pedig minden egyes kérdést megpróbálok lenyelni, amit fel akarok tenni neki. Ahelyett, hogy kikérdezném, halványan elmosolyodom és egy gyors puszit lehelek a mellkasára.
„Velem maradsz ma éjjel?” Kérdezi, én viszont nemet intek a fejemmel.
„Nem tudok, holnap hétfő és óráink vannak.” Vele akarok maradni, de nem vasárnap.
„Kérlek.”
„Nincs is semmiféle ruhám, amit holnap viselhetnék.”
„Vedd fel azokat. Kérlek, maradj velem. Csak egy éjjel, és ígérem, hogy időben beérsz majd az óráidra.”
„Nem is tudom…”
„Még afelől is biztosítalak, hogy tizenöt perccel korábban fogsz odaérni, hogy legyen elég időd Liammel találkozni abban a kávéházban.” Mondja, mire eltátom a számat.
„Ezt mégis honnan tudod?”
„Figyellek… Mármint, nem mindig. De sokkal többet veszek észre, mint gondolnád.” Mondja, mire a szívem szinte kidurran. Kezdek belezúgni, gyorsan és mélyen.
„Maradok.” Mondom, de felkapom a kezemet, hogy folytassam. „Egyetlen egy feltétellel.”
„És mi lenne az?” Mosolyogja.
„Gyere vissza irodalomra.” Kérem, mire felemeli a szemöldökét.
„Rendben.”
Elmosolyodom az egyszerű válaszán, ő pedig közelebb húz a mellkasára.
Fordította: Nicks
Az irasbelik mindkettonknek szerintem jol ment, annak ellenere mennyire megszenvedtettek vele minket. Nicks holnap(pentek) szobelizik, en pedig hetfon. Koszonjuk szepen az erdeklodest, nem is tudod milyen jol esik.(:
Elnezesezeket kerem, mert rettentoen elszamoltam magam ezzel “par nap” dologgal. Teljesen jogos, ahogy nehanyotok kiakadt, mert nem tartottam be a szavam. Beszeltem Nickssel es mondta, hogy jovohet elejen hozza a reszt. Meg egyszer bocsanat es koszonjuk a turelmeteket. xo
“Mit terveztél a nap további részére?” Kérdezi, miután megszakítja csókunkat. Ül az ágyamon, én pedig csatlakozom hozzá.
“Semmit, cask tanulok.” Zavarban vagyok, mintha lenne valami módja, ahogy viselkednem kellene most, hogy már..több van köztünk, de fogalmam sincs hogyan tegyem ezt.
“Szuper.” Mondja, majd nyelvét felső ajkára simítja.
Ő is idegesnek tűnik,aminek azért örülök, hogy nem csak én érzek így.
“Gyere ide.” Hív magához és kitárja karjait. Abban a pillanatban, hogy leülök az ölébe, az ajtó nyílik, mire Harry felmorog. Steph, Tristan és Niall lépnek be a szobába. Mind bámulnak ránk, én pedig lemászom Harryről és leülök az ágy másik oldalára.
“Szóval srácok, most már ilyen dugó pajtik lettetek?” Kérdi Niall, mire én felnyüszítek.
“Nem! Nem vagyunk.” Válaszolom nekik. Nem tudom mit kellene elmondanom nekik, várni fogok, hogy Harry szóljon valamit. Azonban ő csendben marad, míg Tristan és Niall a tegnapi buliról kezdenek mesélni neki.
“Úgy tűnik nem hagytam ki sokat.” Mondja nekik Harry, mire Niall a vállát rándítja.
“Egészen Molly striptíz mutatványáig. Teljesen meztele volt, látnod kellett volna.” Meséli Niall Harrynek. Megborzongok és Steph felé fordulok, aki pedig Tristant figyeli, valószínűleg remélve, hogy ő nem tesz megjegyzést Molly meztelenkedésére.
“Semmi olyan, amit ne láttam volna ezelőtt.” Harry mosolyog, én pedig zihálni kezdek, de megpróbálom köhögésnek álcázni. Ugye nem azt mondta.Arckifejezése megváltozik, mintha csak ráeszmélt volna, hogy mit mondott.
Talán ez egy nagyon rossz ötlet volt, már most kényelmetlen és így, hogy mindenki a szobában van, még inkább. Miért nem mondta el nekik, hogy randizunk? Randizunk egyáltalán? Magamat sem értem igazán. A vallomása után azt hittem, hogy együtt vagyunk, de valójában sosem mondtuk ki. Talán nincs rá szükségünk? Ez a bizonytalanság már most az őrületbe kerget, egész idő alatt, amit Noahval töltöttem, sosem voltak kétségeim az érzési miatt irántam. Sosem kellett olyan barátokkal foglalkoznom, akikkel testi kapcsolata is volt. Én vagyok az egyetlen lány Noah életében, akit megcsókolt és ez őszintén tetszett. Bárcsak
Harry sose tett volna semmit más lánnyal, vagy legalább kevesebbel.
“Elmegyünk bowlingozni, miután átöltözöm, akarsz jönni?” Kérdi Steph, de én a fejemet rázom.
“Fel kell zárkóznom a tanulásban, alig csináltam valamit a hétvégén.” Válaszolom neki, majd félrenézek, amint a hétvége emlékei elárasztják elmémet. Mikor találhatta ki Harry ezt, minden bizonnyal még mindez előtt, ami történt.
“Jönnöd kellene, jó buli lesz.” Ajánlja föl Harry, de ismét a fejemet ingatom. Szükségem van arra, hogy most itt maradjak, és azt reméltem, hogy ő is maradna velem. Steph bemegy a fürdőbe, majd pár perccel később már más ruhában jön ki.
“Mehetünk srácok? Biztos vagy benne, hogy nem akarsz jönni?” Kérdezi ismét, én pedig bólintok.
“Biztos.” Válaszolom. Mind felkelnek, hogy induljanak, Harry int nekem egy apró mosoly kíséretében, mielőtt kilépne a szobából. Csöppnyit csalódott vagyok az elköszönése miatt, de mit is vártam? Hogy rohanjon hozzám és megcsókoljon, hogy elmondja, hiányozni fogok neki? Nevetek ezen a gondolaton. Nem tudom, hogy egyáltalán fog-e valami változni Harry és köztem azon kívül, hogy mostantól már nem próbáljuk meg elkerülni a másikat olyan hatékonyan. Én túlságosan is hozzá vagyok szokva ahhoz, ahogyan a dolgok Noahval voltak, így fogalmam sincs
hogyan alakul mindez, és utálom, hogy nem tudok mindent, ami történik, kézben tartani.
Egy óra tanulás után, és pihenéssel való próbálkozás után, kezembe veszem a telefonom és írok Harrynek. Várjunk, nincs is meg a száma. Sosem gondoltam ezelőtt erre, mivel sosem beszéltünk vagy írtunk telefonon. Soha nem volt rá szükségünk, ki nem állhattuk egymást. Ez még bonyolultabb lesz, mint ahogy hittem.
Felhívom anyát, hogy kicsit meséljek neki, és főként azért, hogy kipuhatoljam Noah mesélt-e már neki a történtekről. Lassan már haza érkezik a két órás autó útból, és biztos vagyok, hogy azonnal el fog mondani neki mindent. Anya egy egyszerű “helloval" köszön a telefonba, ebből tudom, hogy még nem sejt semmit. Mesélek neki arról, hogy kocsi után nézelődtem, de leginkább a gyakornoki állásról a Vancenél. Persze ő emlékeztet arra, hogy már bő egy hónapja vagyok az egyetemen és még mindig nem találtam autót. A szememet forgatom és hagyom, hadd fecsegjen össze arról, miket csinált a héten. A telefon kijelzője felvillan, miközben beszélek, így kihangosítom és megnézem az
üzenetet.
*Jönnöd kellett volna velünk, velem.* Mondja az üzenet. A szívem pedig elolvad, ez Harrytől jött.
Úgy teszek, mintha hallgatnám anyát és hümmögök neki párszor, miközben visszaírok Harrynek.
*Maradnod kellett volna.* Küldöm el. Bámulom a képernyőt várva, hogy visszaírjon.
*Jövök érted és felveszlek.* Öröknek tűnő idő múlva válaszol.
*Mi? Nem, nem akarok bowlingozni menni, már ott vagy. Maradj.*
*Már eljöttem, légy készen.* Parancsolgató, még az üzeneten keresztül is.
Anya még mindig beszél a telefonon, nekem pedig fogalmam sincs, hogy miről. Nem hallgatom Harry üzenetet óta.
"Anya, majd visszahívlak.” Vágok közbe.
“Miért?” A hangja meglepett.
“Én, uhm…nos, kiöntöttem a kávét a jegyzeteimre. Mennem kell.” Hazudom és leteszem a telefont.
Sietősen a szobába megyek, hogy levegyem Harry pizsamáját magamról és felkapom az egyik új nadrágomat meg egy egyszerű lila topot. Kifésülöm a hajamat, egész jól néz ki ahhoz képest, hogy nem mostam meg. Megnézem, mennyi az idő és a fürdőszobába megyek, hogy megmossam a fogamat. Amikor visszajövök, Harry az ágyamon ülve várakozik.
“Hol voltál?” Kérdezi.
“Fogat mosni.” Mondom, és elpakolom a neszesszeremet.
“Kész vagy?” Áll fel s hozzám sétál. Félig azt várom, hogy megöleljen, de nem teszi. Csupán az ajtóhoz sétál.
Biccentek és felkapom a táskámat, illetve a telefonomat.
Amikor a kocsijához érkezünk, vezetés közben a rádiót halkra veszi. Tényleg nem akarok a bowling pályára menni. Utálok bowlingozni, ugyanakkor vele akarom tölteni az időmet. Nem tetszik, hogy máris milyen függőnek érzem magamat.
“Szerinted mennyi idő, míg oda érünk?” Kérdezem néhány csendes perc eltelte után.
“Nem tudom, miért?” Tekint rám a szeme sarkából.
“Nem tudom… a bowling nem igazán izgat engem.”
“Nem lesz olyan rossz. Mindenki ott van.” Biztosít. Remélem, hogy a mindenkibe nem tartozik bele a részmunkaidős kurva, azaz Molly.
“Biztosan…” Motyogom és kinézek az ablakon.
“Nem szeretnél menni?” A hangja halk.
“Nem igazán, ezért mondtam nemet az első alkalomkor is.” Nevetek fel röviden.
“Akkor menjünk valahova máshova?”
“Hova?” Kicsit felizgat, magam sem tudom miért.
“Az én házamba.” Ajánlja, mire mosolygok és biccentek. Mosolya kiszélesedik, megmutatván a kis gödröcskéit, amiket olyannyira megszerettem.
“Akkor a házamba.” Kinyúl és kezét a combomra helyezi. Bőröm meleg, s kezemet az övére helyezem.
Tizenöt perccel később leparkolunk a nagy szövetségi ház előtt. Azóta nem jártam itt, hogy Harryvel veszekedtünk, és mint mindig, most is visszatérek ehhez a szállóhoz. Kissé előttem sétál és felvezet a lépcsőn. Sokkal jobban ismerem ezt a házat, mint kellene. Egyik srác sem vesződik azzal, hogy akár kétszer is ránk pillantson, biztosan hozzászoktak már ahhoz a látványhoz, hogy Harry lányokat visz fel magához. Összeszorul a gyomrom a gondolatra. Abba kell hagynom ezt a fajta gondolkodást, mert különben meg fog őrjíteni, meg különben is, úgysem tudok ellene semmit sem tenni.
“Itt is vagyunk.” Mondja Harry és kinyitja az ajtaját. Követem őt befelé. Felkapcsolja a villanyt, lerúgja magáról a csizmáit hanyagul a földre. Az ágyához megy és megsimogatja a mellette levő helyet.
Ahogy felé sétálok, kíváncsiságom legyőz engem. “Molly is ott volt? A bowling pályán?” Kérdezem az ablakon kibámulva.
“Ja, persze, hogy ott volt.” Válaszolja hanyagul. “Miért?”
Leülök a puha ágyra, s Harry a bokámnál fogva húz magához. Nevetek, ahogy közelebb csúszom hozzá, hátam az ágyra simul, térdeimet felemeli, lábaimat pedig lába másik oldalára fekteti.
“Csak kérdeztem…” Mondom, mire grimaszol.
“Mindig is ott lesz, a csoport tagja.” Tájékoztat, én pedig bólintok. Tudom, hogy butaság a részemről, hogy féltékeny vagyok rá, de egész egyszerűen zavar engem. Úgy viselkedik, mintha kedvelne engem, pedig tudom, hogy nem, és tudom, hogy tetszik neki Harry. Most, hogy mi már… akármit is alkotunk, nem akarom, hogy Harry közelében legyen.
“Ugye nem aggódsz amiatt, hogy megdugom őt újra?” Megütöm a kezét a szóhasználata miatt. Tetszik, ahogyan ilyesfajta a mocskos szavak hagyják el a száját, de nem akkor, amikor Mollynak is valami köze van hozzá.
“Nem, nos…na jó, talán igen. Tudom, hogy előtte már… és csak nem akarom, hogy újra megtörténjen.” Vallom be féltékenységemet. Biztos vagyok benne, hogy leszid vagy kinevet, szóval inkább elfordítom a fejemet. Keze a térdemre téved és gyöngéden megszorítja.
“Nem tenném meg… most nem. Ne aggódj miatta, oké?” Szavai gyöngédek, s én pedig hiszek neki.
“Miért nem mondtad el nekik, hogy együtt vagyunk?” Tudom, hogy be kéne fognom a számat, de egész egyszerűen zavar.
“Nem tudom… nem voltam biztos, hogy szeretted volna. Emellett amit mi csinálunk, az csakis ránk tartozik. Nem rájuk.” Magyarázza. A válasza sokkal jobb, mint amit képzeltem.
“Azt hiszem, igazad van, csak azt hittem, hogy megalázva érzed magadat miatta, vagy nem is tudom?” Mondom, mire felnevet.
“Miért lennék megalázva miattad? Nézz magadra.” Szemei elsötétülnek, ahogyan kezét a hasamra simítja. Ujjai felrántják a pólómat, hogy ujjbegyeivel apró köröket rajzolgathasson meztelen bőrömre. Libabőrözni kezdek, mire elmosolyodik.
“Imádom, ahogy a tested reagál nekem.” Leheli. Tudom, hogy mi fog következni, és alig várom.
Fordította: Sephie & Nicks
Hiya!
Végre sikerült elolvasnom minden egyes üzenetet visszamenőleg. Előre is bocsánatot kérek, de erről megfeledkeztem. Szóval mindet végignéztem, és úgy gondoltam egyszerűbb, ha egy bejegyzésben válaszolok, mint külön-külön.
Már pontosan nem tudom, hogy ki mit kérdezett, de akik névvel; Kitty, judit918, primelott, inlondonwithstyles, egyvoltaketto, visszajovokhozzad, orkkeegyedul, zsuzsilla034, howedeshungary, latersbitch, born-out-of-vogue, egyetlenatcc, és az anonim kérdezőknek is nagyon szépen köszönöm/köszönjük a szép szavakat, az összes feltett kérdést, mindent. Több, mint 150 levél, szóval brava(:
Szóval, ahogyan a többség már tudja, film fog készülni az Afterből, illetve könyv formájában is meg fog jelenni. Szerintem ez egy nagyszerű hír. A magam részéről csak annyit tudnék mondani, hogy büszke lehetek arra, hogy a történet fordítója vagyok. Örülök, hogy egy éve ennek így neki láttam. Nem régen a tumblr oldaltól kaptam is emailt, hogy az oldal 1 éves lett.(: Ráadásul mára már 1067 olvasóval. Ez óriási, és a pillangóim csak repdesnek örömükben.
Ha bármi hír van a filmről is, kiteszem!! Illetve csatlakozzatok továbbra is a Facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/1407719709446246/
Aztán többen érdeklődtetek a kiköltözésemről. Erre szűkszavúan válaszolnék, hogy az oldal mégse az én mütyürségeimmel legyen tele(: Angliába fogok költözni és au pairként fogok dolgozni. A pontos hely még kétséges, mivel az érettségi után megyek ki három hétre, hogy találkozhassak a családokkal.(:
Végül pedig, igen, én elolvastam az összes évadot. Ha jól tudom még 2 rész van hátra és hivatalosan is befejeződik az After. Nicks most pótolja be a lemaradását, de ő is elég gyorsan halad.(: Ezt a történetet nem lehet türelmesen kivárni, elhiszem.(:
Puszi&Pacsi&Ölelés
Sephie
Szia kedves! Igen, ez volt anno, egy éve, az első dolgom, hogy engedélyt kérjek a történet lefordítására és Anna nagyon is boldog volt az ötlettől és izgult, hogy nekünk magyaroknak is tetszeni fog-e. De majd beszélek vele, azért köszönöm, hogy szóltál.((: xX