Követem Liamet a stadionig. Már korábban eldöntöttem, hogy magam fogok vezetni, mert így akkor tudok majd eljönni, amikor csak akarok, anélkül, hogy elrontanám Liam és Danielle estéjét.  Leparkolom a kocsimat a Liam melletti szabad helyre, s üzenetet küldök Zaynnek, elmondván, hogy megérkeztem. Azt mondja, találkozzunk vele a pálya másik, távolabbra eső sarkában.

„Zayn hátul fog velünk találkozni.” Árulom el Liamnek ahogy Danielle-el együtt felsétálnak.

„Jól hangzik.” Mondja Liam. Kicsit izgatottnak tűnik.

„Ki az a Zayn?” Kérdezi Danielle.

„Ő az én… barátom.” Csak a barát barátom.

„Harry pedig a párod, ugye?” Érdeklődi. Rápillantok. Nem úgy tűnik, mintha bármi rosszat is képzelne bele az egészbe, inkább csak zavartnak tűnik.

„Nem, bébi, egyikük sem a párja.” Neveti Liam.

„Nem olyan rossz, mint ahogyan hangzik.”  Nevetek vele együtt. A suli bandája játszani kezd, és a pálya egyre zsúfoltabb lesz, s megkönnyebbülök, amikor meglátom Zaynt.

„Oh.” Nyögi Danielle. Nem igazán tudom, hogy a tetoválásai és piercingjei miatt lepődött-e meg, vagy amiatt, hogy ennyire helyes. Talán mindkettő miatt.

„Hello, gyönyörű.” Üdvözöl Zayn, megölelve engem.  Rámosolygok, viszonozván az ölelést.

„Zayn vagyok, örülök a találkozásnak.” Biccent Liam és Danielle felé. Tudom, hogy korábban már találkozott Liammel, ahogy azt is, hogy próbál udvarias lenni.

„Régóta vagy itt?” Kérdezem tőle.

„Körülbelül olyan tíz perce. Sokkal többen vannak itt, mint vártam.” Mondja. Liam egy kevésbé zsúfoltabb részre irányít bennünket, s mindannyian helyet foglalunk a földön, nem messze a fakupactól. Danielle Liam lába közé ül, hátát Liam mellkasához döntve. A nap épp lenyugszik, s a szél kissé feltámad, én meg magamat szidom, amiért nem hosszú ujjú pulcsit vettem fel.

„Igen. Részt vettél már valamelyiken is?” Kérdezem, mire megrázza a fejét.

„Nem, ez nem igazán az én helyem.” Neveti. „De örülök, hogy itt lehetek.” Teszi hozzá.

Elmosolyodom bókján, s valaki a mikrofonba kezd beszélni, a tűzgyújtásról beszámolva. Kevesebb, mint egy perc múlva a meggyullad tűz, és hevesen felemészti a fakupacot. Elég gyönyörű, hogy ilyen közel vagyunk a lángokhoz.

„Szóval meddig vagy itt?” Kérdezi Zayn Danielle-t.

„Csak a hétvégére, de azt kívánom, bár maradhatnék a jövő heti esküvőig.” Ráncolja szemöldökét.

„Milyen esküvő?” Kérdezi Zayn. Liamre nézek, mialatt válaszol.

„Az édesanyám esküvője.” Árulja el.

„Oh.” Úgy tűnik, valamin elgondolkodik.

„Mi az?” Kérdezem.

„Semmi. Csak azon gondolkodom, hogy ki más megy még valami esküvőre jövő héten. Ja, igen, Harry, asszem. Kérdezte, mit kéne felvennie egy ilyen eseményre.” Mondja. A szívem megáll.” Mondjuk, lehet ez egy másik esküvő, nem igaz?” Kérdi. Harry egy barátjának sem mondta el, hogy az édesapja az igazgató és hogy Liam édesanyját veszi el feleségül.

„Nem, ők…” Kezdi Danielle.

„Biztos vagyok benne, hogy ez egy másik esküvő.” Szakítom félbe, mire Liam valamit Danielle fülébe súg. Harry tényleg fontolóra vette, hogy eljön az esküvőre? Mi másért kérdezné meg a barátait, hogy mit kéne felvennie egy esküvőre?

„Mondjuk, nem igazán tudom elképzelni, hogy Harry bárki esküvőjére is elmenjen.” Neveti Zayn.

„Miért nem?” A hangom egy kicsit durvább, mint szerettem volna.

„Nem tudom, mert ő Harry? Az egyedüli mód, hogy rávegyék arra, hogy részt vegyen egy esküvőn, az az lenne, ha dughatna a koszorúslányokkal.” Mondja a szemeit forgatva.

„Azt hittem te és Harry barátok vagytok?” Jegyzem meg.

„Azok vagyunk, nem is mondok bármi rosszat róla, csak ilyen ő valójában. Minden hétvégén más lánnyal fekszik le, néha többel is, mint egyel.” Informál. A füleim zúgnak, a tűz pedig túl forrónak tetszik a bőrömön. Felállok, mielőtt felfognám, mit is csinálnék.

„Hova mégy? Mi a baj?” Kérdezi Zayn.

„Semmi… csak… szükségem van egy kis levegőre. Egy kis friss levegőre.” Motyogom. Tudom, milyen hülyének tűnök, de nem érdekel.” Mindjárt visszajövök, csak szükségem van egy percre.” Gyorsan elsétálok, mielőtt bármelyikük is követhetne engem. Mi a fene van velem? Zayn édes és igazából kedvel engem, élvezi a társaságomat és én mégis képtelen vagyok nem Harryre gondolni. Mély lélegzeteket veszek, s visszasétálok hozzájuk.

„Bocsánat, a tűz túl… forró volt.” Hazudom, s visszaülök. Zayn előveszi a telefonját, elfordítja képernyőjét, hogy ne láthassam, ahogy visszacsúsztatja a zsebébe.

Azt mondja, semmi gond, s az elkövetkezendő egy órában Liammel és Danielle-el apró kis semmiségekről beszélgetünk.

„Egy kicsit fáradt vagyok, elég korai géppel érkeztem.” Mondja Danielle Liamnek, mire ő biccent.

„Igen, én is fáradt vagyok. Akkor mehetünk is.” Pattan fel Liam, s segít Danielle-nek is felállni.

„Te is menni akarsz?” Kérdez engem Zayn.

„Nem, én jól vagyok. Hacsak te nem szeretnél menni?” Kérdem, mire megrázza a fejét.

„Király.” Mosolyogja. Elköszönünk Liamtől és Danielle-től, s figyelem, ahogy eltűnnek a tömegben.

„Szóval mi a tábortűz lényege?” Kérdezem Zaynt, nem vagyok biztos benne, hogy tudni fogja, de kíváncsi vagyok.

„Azt hiszem így ünneplik a fociszezon végét.” Árulja el. Körbenézek, észrevéve egy csomó mezt viselő embert. Biztos igaza lehet.

„Oh.” Mondom, s Zayn mögé tekintek.” Most már látom.” Nevetem.

„Az ott Harry?” Kérdezi, mire rögtön abba az irányba kapom a fejemet, ahova ő is néz. Igen, Harry sétál felénk egy szoknyát viselő barnával.

Közelebb csúszok Zanyhez. Pontosan emiatt nem hallgattam Harryre a verandán, mert máris talált valami nőcskét, akit idehozhat, hogy engem idegesítsen.

„Szia Zayn.” Szólal meg a csajszi magas hangon.

„Szia Emma.” Feleli Zayn, egyik karját a vállam köré fonva. Harry rábámul, mielőtt helyet foglalna.

Tudom, hogy udvariatlan vagyok, amiért nem mutatkoztam be neki, de nem tudok mit tenni, máris nem kedvelem őt.

„Milyen a tábortűz?” Kérdezi Harry.

„Mindjárt vége, azt hiszem.” Válaszolja Zayn. Feszültség szikrázik kettejük között, tisztán érzem. Nem tudom, mondjuk, miért van, de Harry tisztán kifejezte a barátainak, hogy gyakorlatilag le se szar engem.

„Van itt valami kaja?” A csajszi hangja idegesítő.

„Igen, van itt néhány stand.” Mondom neki.

„Harry, gyere velem és szerezzünk egy kis kaját.” Követeli, s bár Harry a szemeit forgatja, végül feláll.

„Hozz nekem egy perecet, oké?” Mosolyogja Zayn, mire Harry álla megfeszül. Mi van velük?

Amint Harry és Emma eltűnik, Zaynhez fordulok.” Mehetünk? Nem akarok Harryvel együtt lógni, egy kicsit utáljuk egymást, hogyha elfelejtetted volna.” Mondom. Próbálok nevetni, de nem jön össze.

„Igen, persze, mehetünk.” Mondja. Mindketten felállunk, s Zayn a kezemért nyúl. Egymás kezét fogva sétálunk, s azon kapom magamat, hogy körbenézek, Harryt keresve, s egyben remélve, hogy nem fogja mindezt észrevenni.

"El akarsz menni a buliba?" Kérdezi, mikor az parkolóhoz érünk.

"Nem, oda sem akarok igazán." Az az utolsó helz, ahol most lenni szeretnék.

"Oké, nos akkor találkozhatunk másik.." Kezd bele.

"Nem, még mindig szeretnék veled lenni, csak itt nem szeretnék lenni vagy abba a buliba menni." Felelem gyorsan. Ő pedig meglepettnek tűnik, mikor szeme találkozik az enyémmel.

"Oké..akkor mehetünk hozzám? Ha akarod, de ha nem elmehetünk máshova is?Nem igazán tudom hova máshova mehetnék." Nevet fel, és én is csatlakozom hozzá.

"Nálad tökéletes. Majd jövök mögötted." Válaszolom.

Az út alatt nem tudom nem elképzelni Harrz arcát, amint visszatért és rájött, hogy elmentünk. Hozott magával egy lányt, így nincs semmi oka, hogy szomorú legyen. Zayn lakása közvetlen a kampusz mellett van, elég kicsi, de tiszta. Megkínál itallal, mikor belépünk, de elutasítom, mivel vissza tervezek vezetni a szobámhoz este.

"Szolgáld ki magad a távirányítóval, nem igazán tudom mit szeretsz nézni." Nevet zavarában, majd átadja nekem az említett tárgyat.

"Egyedül élsz itt?" Kérdezem tőle, mire ő rábólint. Kicsit ideges vagzok, mire leül közvetlen mellém és karját a derekam köré fonja, de megpróbálom elrejteni ezt egy mosollyal. Zayn telefonja rezegni kezd a zsebében, ezért feláll, hogz felvegye, feltartva egyik ujját jelezve, hogy mindjárt visszajön.

"Eljöttünk." Hallom őt a kis konyha felől.

"És..""Korrekt." "Ez van." Ezek a kisebb részletek, amiket elkapok a beszélhetésből. De egyik sem mond semmit a számomra. Kikéve az "Elmentünk" részt. Harry lehet a telefonon? Felállok és konyha felé veszem az irányt, mire ő rárakja a telefont arra a valakire, akárki is volt az.

"Ki volt az?" Kérdezem.

"Senki érdekes." Biztosít róla, majd a kanapéhoz húz. "Tényleg örülök, hogy jobban is megismerhetjük egymást, te más vagy a többi lányhoz képest." Mondja kedvesen.

"Én is örülök." Felelem. "Ismered Emmát?" Nem tehetek róla, muszáj rákérdeznem.

"Ja, a barátnője Niall unokatestvére." Válaszolja.

"Barátnő?"

"Igen, már együtt vannak egy ideje. Emma elég jó fej." Mondja. Szóval Harry nem vele volt, vagyis nem olyan értelemben. Talán tényleg azért jött oda, hogy velem próbáljon meg besyélni ahelyett, hogy megbántana azzal, hogy egy másik lánnyal jelenik meg.

Zayn felé pillantok, mire felém hajol és megcsókol. Ajkai hidegek az italtól és olyan ízük van, akár a vodkának. Tudom, hogy nem részeg, mivel ez az első itala. Kezei óvatosak és gyengédek először a karomon, majd a derekamon. Harry összetört tekintete és arca jelenik meg előttem korábbról, ahogyan egy újabb esélyért könyörgött, én pedig nem hittem neki, ahogyan nézte, hogy elmegyek, a veszekedés az órán Catherineről és Heathcliffről, ahogyan mindig felbukkan mikor nem akarnám, ahogyan sosem mondja az édesanyjának, hogy szereti őt, ahogyan nekem mondta, hogy szeret annyi ember előtt, és aztán a fájdalom, mikor meggondolta magát, ahogyan midnent összetör, mikor mérges, ahogyan eljött ay apja házához ma este, miközben utál ott lenni, és ahogyan megkérdezte a barátait mit vegyen fel az esküvőre, minden valahogy egyszerre tökéletesen értelmet nyer, meg nem is. Szeret engem. Az ő összetört módján, de szeret engem. A felismerés úgy csap belém, akár egy villám.

"Mi?" Kérdeyi Zayn és elhúzódik tőlem.

"Mi?" Ismétlem őt.

"Azt mondtad Harry."

"Nem, nem mondtam." Tiltakozom.

"De, de igen." Feláll, majd tesz egy lépést hátra a kanapétól.

"Mennem kell..Sajnálom." Mondom, kezembe kapom a táskámat és kirohanok az ajtón, mielőtt bármit is mondhatna.

Forditotta: Nizz&Seph

posted 11 hours ago @ 30 Sep 2014 with 11 notes
xharry styles fanfic xtessa young xHESSA xhessa after xhungarian translation

Az előadások után elköszönök Liamtől és egyenest a professzorhoz megyek, hogy megmagyarázzam hiányzásaim okát. Gratulál nekem az gyakornoki állásomért, és beavat, hogy egy kicsit megváltoztatta a tantervet. Próbálom életben tartani a beszélgetést, egészen addig, míg Harry el nem hagyja a tantermet.

A kollégium felé veszem utamat, s szépen lefektetem az összes jegyzetemet, illetve könyveimet az ágyamra. Megpróbálok tanulni, ám lehetetlenül várom, hogy Steph, Harry, vagy akárki más a bandából, aki állandóan ki-be járkál a szobámban, feltűnjön. Tancuccaimat a táskámba pakolom, s a kocsimhoz sétálok. Találni fogok egy helyet, hogy a kampuszon kívül is tanulhassak, mondjuk egy kávézót. A város felé vezetek, s egy kis könyvtárat pillantok meg egy zsúfolt utca sarkán. A parkolóban viszont csak néhány kocsi áll, így ott leparkolok, majd visszasétálok a könyvtárba, s az ablak mellett foglalok helyet, kipakolván az összes könyvemet és jegyzetemet, hogy nekiállhassak. Először végre békében és nyugalomban tudok tanulni. Ez lesz az én új kis szentélyem, a tökéletes hely, ahol tanulhatok.

„Öt perc múlva zárunk, hölgyem.” Informál az öreg könyvtáros. Zárnak? Kipillantok az ablakon keresztül, már sötét van kinn, nem is vettem észre, hogy lement a nap. Most már egész biztos, hogy még gyakrabban kell majd idejárnom.


„Rendben, köszönöm.” Felelem, elpakolván a cuccaimat. Közben egy új üzenetet kaptam Zayntől.


*Csak jó éjszakát szerettem volna kívánni. Alig várom a pénteket.*


*Ez nagyon édes volt, köszönöm. Én is nagyon várom már.* Válaszolom.


Amikor visszaérek, Steph nincs a szobában, így pizsamára öltözök, s az Üvöltő Szeleket olvasom. Gyorsan alszom el, Heathcliffről és a fennsíkról álmodva.


A csütörtök lazán telik, Harry figyelmen kívül hagy az órákon, s én is ugyanígy teszek. Estémet a könyvtárban töltöm, újfent egészen zárásig, s korán fekszem le, hogy felkészüljek a tábortűzre. Tényleg nagyon várom már, hogy Liam barátnőjével találkozhassam ma este, és hogy láthassam Karent és Kent, igazán megszerettem őket is. Pénteken a Liamtől kapott üzenetre ébredek fel, melyben leírja, hogy ma egész nap nem lesz a kampuszon, mivel Danielle korábban fog érkezni, mint várta. Átfut rajtam a gondolat, hogy esetleg kihagyom ma az irodalmat, de aztán ellene döntök, mert nem hagyhatom, hogy Harry bármit is tönkretegyen.
Egy kicsivel több időmbe kerül, hogy elkészüljek ma, hajam elejét hátrafonom, mielőtt begöndöríteném. Az időjárás elméletileg meleg lesz a mai nap folyamán, így egy lila ujjatlan gyapjú felsőt veszek fel, farmernadrággal. Még így is elmegyek óráim előtt a kávézóba, ahol a sorban Louis-t veszem észre. Mielőtt észrevétlenül ellóghatnék, megfordul.


„Szia Tessa.” Mosolyogja.


„Hogy vagy?” Kérdezem udvariasan.


„Jól, jössz ma?”


„A tábortűzhöz?” Kérdezem.


„Nem, a buliba. A tábortűz béna lesz, mint mindig.”


„Oh, nos, én a tábortűzhöz megyek.” Nevetek könnyedén, mire felkacag.


„Nos, ha unatkoznál ott, még mindig eljöhetsz a buliba is.” Ajánlja fel, majd felkapja a kávéját.


Megköszönöm neki, mire ő elsétál. Megkönnyebbülök, hogy Harry barátait nem érdekli a tábortűz, ami azt jelenti, hogy nem kell ma este velük foglalkoznom. Amikor irodalom óra lesz, egyenest a helyemhez sétálok, anélkül, hogy Harry felé egy pillantást is vetnék. Folytatódik az Üvöltő Szelek elemzése, de hál’ istennek Harry csendben marad. Azt kívánom, bárcsak megszűnne ez az örökké sajgó fájdalom a mellkasomban, de ahelyett, hogy ez történne, percről-percre, minden egyes nap egyre nagyobbnak tűnik. Nem szabadott volna bevallanom magamnak, hogy szeretem őt, ha figyelmen kívül hagytam volna az igazságot, talán kevésbé fájna. Miután elbocsájtanak bennünket, összeszedem a cuccaimat és gyakorlatilag kiviharzom a bejáraton.


„Tessa!” Hallom mögülem hangját, de csak még gyorsabban sétálok. Liam nélkül sokkal sebezhetőbbnek érzem magamat. Egy gyöngéd érintést érzek a karomon. Tudom, hogy ő az abból, ahogyan a bőröm bizseregni kezd.


„Mi az?” Kiáltom. Egy lépést hátrálva egy jegyzetfüzetet nyújt felém.


„Ezt elejtetted.” Mondja. Oh. Megkönnyebbülés és csalódás hadakozik bennem.


„Oh, köszi.” Motyogom, s elveszem a jegyzetfüzetet. Tekintetünk találkozik, s néhány pillanatba telik, mire rájövök, hogy egy zsúfolt járdán állunk, egymásra bámulva. Összekócolja a haját, mielőtt hátrasöpörné, majd megfordul és elsétál.


Anélkül, hogy visszamennék a szobámba, a kocsim felé sétálok és egyenest Liamékhez vezetek. Eredetileg nem jöttem volna ide, csak öt órakor, s bár még csupán három óra van, nem akartam a szobámban ücsörögni. Tényleg megőrültem azóta, hogy Harry az életem része lett.
Mikor megérkeztem Karen nyitott nekem ajtót, hatalmas mosollyal az arcán, majd behívott a házba.


"Most csak én vagyok itthon, Dani és Liam lementek a boltba, hogy elhozzanak nekem páar dolgot, Ken pedig még munkában van." Meséli, míg én követem őt a konyhába.


"Semmi baj, ne haragudj, hogy ennyivel korábban jöttem.


"Oh, ne sajnáld. Így segíthetsz főzni." Nevet. Majd a kezembe ad egy vágó deszkát és pár hgymát meg krumplit, hogy szeleteljem fel őket, miközben az időjárásról beszélgetünk és a közelgő télről.


"Még mindig szeretnél segíteni feléleszteni a télikertet? Klimatizálva van, szóval nem kell aggódnunk a hideg miatt télen." Mondja.


"Igen, hát persze! Szeretnék."


"Szuper, akkor esetleg holnap? A következő hétvégén már más dolgom lesz." Nevet. Az esküvője. Én pedig igyekszem visszamosolyogni rá.


"Igen, valahogy úgy." Nevetek vele. Bárcsak rá tudnám venni Harryt valahogyan, hogy elmenjen, de lehetetlen feladatnak tűnt, és most már még inkább az lenne. Rám mosolyog, majd beteszi a csirkét a sütőbe."Harry is jön ma este a vacsorára?" Idegesnek tűnik, ahogy felteszi a kérdést.


"Nem, ő nem jön." Felelem, majd lepillantok.


"Minden rendben van köztetek? Nem akarnám beleütni az orromat."


"Nem, semmi baj." Akár el is mesélhetném neki. "Nem hiszem, hogy rendben közöttünk a dolgok."


"Oh, sajnálattal hallom.Úgy hittem ettőtök között volt valami különleges. De megértem, hoy nem tudsz olyas valakivel lenni, aki fél kimutatni az érézésit." Mondja. Micsoda?


"Hogy érted ezt?"


"Nos, nem is Harryt annyira, mint amennyire szeretném, de tudom, hogy nagyon zárkózott,érzelmileg. Ken régen egész éjjeleken keresztül fent maradt és aggódott érte. Mindig is boldogtalan gyerek volt, még az mamájának sem mondta soha, hogy szereti." Mondja, miközben tekintete fátyolos lesz.


"Micsoda?" Kérdezem megint.


"Egyszerűen nem mondta soha, nem tudom pontosan miért. Ken nem is tud visszaemlékezni egy olyan pillanatra, mikor Harry azt mondta volna, hogy szereti őket. Őszintén szomorú, Harry számára is." Törölgeti meg szemét. Egy olyan emberhez képest, aki megtagadja, hogy akár a saját szüleinek elmondja, hogy szereti őket, ellenem nem tellett olyan sok időbe felhasználnia ezeket a szavakat.


"Ő..őt nagyon nehéz megérteni." Ez minden, amit pillanatnyilag ki tudok nyögni.


"Igen, az. Remélem ugyanúgy átjársz majd, ha köztetek nem is simulnak el dolgok."


"Persze." Válaszolom. Liam sétál be a konyhába, követve őt egy gyönyörű, göndör hajú lány. Tudtam, hogy gyönyörű lány, de még gyönyörűbb, mint ahogy azt elképzeltem.


"Hello, te biztosan Tessa vagy." Mosolyog rám, majd magához ölel. Én pedig azpnnal megkedvelem.


"Olyan sokat hallottam már rólad jó, hogy végre találkozunk." Mondom neki, mire ő ismét mosolyogni kezd. Liam tekintete követi őt, miközben a pulthoz sétál és leül az egyik bárszékre.


"Épp elhajtottunk Ken mellett, miközben ő tankolt, szóval bármelyik pillanatban itt lehet." Liam meséli Karennek.


"Remek,Tessa és én már megterítettünk." Feleli Karen. Kezdek arra gondolni, bárcsak átvhívtam volna Zaynt, mégha kellemetlen is lett volna, két szerelmes párral talán még inkább az.Liam Danielle dereka köré fonja karját, míg az asztalhoz vezeti. Én velük szemben foglalok helyet, es a mellettem lévő üres hely felé pilantok, egy másik életben Harry mellettem ülne és úgy fogná a kezemet, akárcsak Liam Danielle kezét. Hozzásimulhatnék, anélkül a félelem nélkül, hogy visszautasítanak. Ken megérkezik, megmenekítve a gondolataimtól. Bejön, odamegy Karenhez és arcon csókolja, mielőtt leülne.


"A vacsora remekül néz ki édes." Dícséri meg az ételt, majd egy szalvétát helyez az ölébe."Danielle, akárhányszor látlak, egyre gyönyörűbb vagy." Mondja, miközben rámosolzog."És Tessa, gratulálok a gyakornoki munkádhoz a Vancenél, Christian felhívott és elmesélte. Nagyon jó első benyomást tettél nála."


"Köszönöm mégegyszer, amiért felhívtad, nagyszerű lehetőség ez nekem." Mosolygok és beleharapok a csirkébe. Elképesztő íze van.


"Bocs, hogy késtem." Hallom meg a hátam, mögül, mire a villa kiesik a kezemből a tányérra.


"Harry, nem tudtam, hogy jönni fogsz!" Örvendezik Karen, majd felém pillant. Én pedig elnézek. A pulzusom máris felgyorsult.


"Ja igen, emlékszel Tessa, még a múlt héten beszeltünk róla?" Villantja felém ördögies mosolyát, majd leül mellém. Mi van vele?Miért nem tud békén hagyni?Tudom, hogy ez részben az én hibám, amiért hagyom, hogy így felpiszkáljon, élvezi, ha macska-egér játékot játszhat velem.
Mindenki szeme rajtam pihen, ezert bólintok és kézbe veszem a villámat. Danielle összezavartnak látszik. míg Liam aggódó pillantásokat vet felém.


„Te biztos Delilah vagy.” Szól hozzá Harry.


„Danielle.” Javítja ki kedvesen.


„Ja, Danielle. Ugyanaz.” Mormogja, mire az asztal alatt bokán rúgom őt.


Liam Harryre néz, de úgy tűnik, nem veszi észre. Ken és Karen beszélgetni kezd, ahogyan Danielle és Liam is, én pedig az ételemre koncentrálok, valami menekülési stratégián törve a fejemet.


„Hogy telik az estéd?” Kérdezi Harry közömbös hangon. Tudja, hogy nem fogok jelenetet okozni, emiatt megpróbál idegesíteni.


„Jól.” Felelem csendesen.


„Nem fogod megkérdezni, hogy az enyém milyen?” Vigyorogja.


„Nem.” Motyogom, s egy újabb falatot teszek a számba.


„Tessa, az a te kocsid odakint?” Kérdezi Ken, mire bólintok.


„Igen, végre szereztem egy sajátot.” Nevetem, Harry pedig rám tekintve felvonja a szemöldökét.


„Mikor?” Kérdezi Harry.


„A múltkor.” Válaszolom. Tudod, azon a napon, amikor azt mondtad, hogy élvezed a velem kapcsolatos játszmát.


„Oh. És hol vetted?” Kérdezi.


„Egy autókereskedésben.” Felelem. Észreveszem, hogy Danielle és Karen mosolyukat próbálják elrejteni.


„Szóval Danielle, Liam mesélte, hogy New Yorkba szeretnél balett suliba járni?” Terelem el magamról a figyelmet. Mesél a terveiről, hogy New Yorkba szeretne költözni, s Liam egész boldognak tűnik, a közéjük álló esetleges távolság ellenére is.


„Lassan indulnunk kéne, mert ma megnézzük a tábortüzet.” Jelenti be Liam.


„Oké, de legalább egy kis desszertet vigyetek magatokkal.” Kéri Karen. Liam bólint, s egy keveset segít neki ételdobozokba pakolni.


„Elvigyelek?” Szól Harry. Körbenézek, hogy kihez beszél. „Hozzád beszélek.” Állítja.


„Mi? Nem, te nem jössz.” Mondom neki.


„De igen. Nem tudsz megállítani, szóval nyugodtan jöhetsz akár velem is.” Mosolyogja, s megpróbálja kezét a csípőmre simítani.


„Mi a fene bajod van?” Kérdezem suttogva.


„Beszélhetnénk odakint?” Kérdezi, mielőtt apjára tekintene.


„Nem.” Felelem. Minden egyes alkalommal, amikor Harry és én „beszélgetünk”, sírva végzem.


Feláll, s megragadja a kezemet, talpra állítva.


„Odakint leszünk.” Mondja Harry Liamnek, s átvonszol a nappalin, ki, egyenest a bejárati ajtón.


„Ne érj hozzám!” Csattanok fel nyersen, amint kiérünk.


„Bocs, de nem akartál velem jönni.” Von vállat.


„Mert nem akartam!” Vetem oda.


„Mindent sajnálok, oké?” Mondja.


„Sajnálod? Nem sajnálsz te semmit, Harry, csak szekálni akarsz engem. Fejezd be. Elegem van és belefáradtam már, hogy állandóan csak veszekszünk. Képtelen vagyok tovább ezt az egészet csinálni. Nincs valaki más, akit szekálhatnál? Még esküszöm, segítek is valakit találni neked, valami szegény kis ártatlan lányt, akit kínozhatsz, egészen addig, amíg az a valaki nem én vagyok.”


„Ez egyáltalán nem az, amit csinálok. Tudom, hogy ide-oda csapongunk, én magam sem értem, miért. De ha adsz nekem egy esélyt, még egyetlen egy esélyt, befejezem. Megpróbáltam távol lenni tőled, de nem tudok. Szükségem van rád…” Mondja.


„Fejezd be! Csak… fejezd be. Neked nincs eleged ebből? Ha tényleg szükséged lenne rám, akkor nem bánnál velem úgy, ahogy. Te magad mondtad, hogy ez az egész a játszma miatt volt, emlékszel? Nem bukkanhatsz fel csak így itt, úgy téve, mintha mi sem történt volna!” Megpróbálok nem sírni, már így is elégszer látott engem abban az állapotban.


„Nem gondoltam komolyan, tudod, hogy nem.”


„Szóval beismered, hogy csak azért mondtad mindazt, hogy megbánts?”


„Igen…” Lesüti a szemét. Annyira összezavar, azt állítja, többet akar, aztán megcsókolja Mollyt, majd bevallja, hogy szeret, majd visszavonja az egészet, és most újfent a bocsánatomért esedezik?


„Még egy utolsó esély? Kérlek, Tess. Mindent megmagyarázok.” Könyörög. Majdnem elhiszem a tekintetében remegő fájdalmat, ahogy lepillant rám.


„Nem, mert mennem kell.”


„Miért nem mehetek veled?” Kérdezi.


„Mert… Mert Zaynnel találkozom.” Vallom be. Figyelem, ahogy arckifejezése megváltozik, s majdhogynem úgy tűnik, összetörik előttem. Nagyon nehezemre esik, hogy ne próbáljam meg megnyugtatni őt. Ő tette ezt magával. Ha még ténylegesen is törődne, akkor is már túl késő.


„Zayn? Szóval akkor ti most… randiztok?” Kérdezi undorral átitatott hanggal.


„Nem, még nem is nagyon beszéltünk erről. Mi csak… nem is tudom, egy kis időt töltünk együtt.”


„Még nem beszéltetek róla. Szóval, ha… esetleg mondjuk megkér téged, akkor járnál vele?” Leheli.


„Nem tudom.” Őszintén nem tudom, hogy járnék-e vele. „Kedves és figyelmes, és jól bánik velem.” Nem tudom, miért mondom el mindezt Harrynek.


„Tessa, nem is ismered, nem tudod, hogy ő…” Kezdi, ám a bejárati ajtó kinyílik.


„Kész vagy?” Kérdezi Liam, mire bólintok. A szemei Harryre szegeződnek, ki ezúttal sebezhetőnek és… összetörtnek tűnik. Kényszerítem lábaimat, hogy a kocsimhoz sétáljanak, követve Liamet, ahogy kitolat a kocsifelhajtón, s mindeközben próbálva nem visszapillantani Harryre, aki még mindig ott áll a verandán, engem figyelve, ahogy elhajtok.

Fordította: Nicks & Sephie

posted 2 weeks ago @ 14 Sep 2014 with 67 notes
xhungarian translation xafter fanfic xHESSA xhessa after

Hello mindenkinek!!

Szoval tudom, hogy mar nagyon varjatok a kovetkezo reszt, de multhet csutortokon koltoztem Londonba, igy mostanra mondom azt, hogy berendezkedtem nagyjabol. Nicks multhet hetfon ugyanigy. Szoval egy pici turelmeteket kerjuk. A Facebook csoportban ezt mar mind megosztottuk szoval, aki meg nem csatlakozott oda kerlek tegye meg, mert minden uj infot ott talaltok, nem szeretnelek titeket itt is reszen kivul massal untatni(;(:

A reszek nem tudom milyen gyakorisaggal fognak jonni, de egy heten egyet mindenkepp szeretnek feltenni. Lehet tobbet is hozok/hozunk majd, csak adjatok idot, hogy belerazodjunk a beosztasainkba. Koszonjuk es hatalmas oleles!!!! xox

posted 2 weeks ago @ 10 Sep 2014 with 23 notes

Elmegyek a busszal a városközpontig,ahol tudomásom szerint az autókereskedés is van. Várni akartam még, hogy a kampusztól messzebbre is mehessek, de már nem bírok ki még egy napot saját autó nélkül. Az eladó egy eléggé ellenszenves alak és dohos cigaretta szaga van, de nem lehetek ilyen válogatós tovább. Egy óra alkudozás után megírom neki a csekket az első részletről, és ő a kezembe adja egy elég tűrhető állapotú 2010-es Corolla kulcsait. A fehér festés pár helyen lepattogzott, de képes voltam lealkudni az árát annyira, hogy efelett szemet hunyjak. Felhívom anyát, hogy elmeséljem szereztem egy autót, természetesen szerinte egy nagyobb autót kellett volna vennem és fel is sorolja az okokat. Végül úgy teszek, mintha elmenne a térerő és megszakítom a vonalat. A tükörbe pillantva elborzadok fáradt arckifejezésemen. Szörnyen festek, a hajam kócos, a szemem betagadtak és az arcom még mindig maszatos a korábbi sírástól.

Csodás érzés a saját autómat vezetni, most már sosem kell a tömegközlekedéssel bajlódnom, és a munkába is el tudok menni kocsival. Remélem az, hogy Harryvel már nem vagyunk beszélő viszonyban, nem ront a helyzetemen, nem hinném, de mi van, ha Harry már megunta, hogy csupán megríkasson és valami olyat tesz, amivel beleronthat? Talán beszélnem kellene Kennel és megpróbálnom elmagyarázni neki, hogy Harry és én már többé nem..vagyunk együtt? Mivel azt hiszi együtt járunk, így ki kell találnom valamit ahelyett, hogy az arcába mondanám a fia a legkegyetlenebb ember a világon és csak megmérgez engem, ezért nem tudok tovább a közelében lenni.

Bekapcsolom a rádiót és a szokásosnál is jobban felhangosítom, de pont azt teszi, amire most szükségem van. Kimossa az összes gondolatomat és minden egyes dal dalszövegére koncentrálhatok. Figyelmen kívül hagyom a gondolatot, hogy valójában az összes Harryre emlékezet. Mielőtt visszamennék a kampuszhoz, úgy döntök veszek pár új ruhát. Mivel egyre hidegebb van, így szükségem van több farmerra. Kezdek belefáradni a folytonos hosszú szoknya viselésbe. Mikor végzek pár új ruhával, amiket a munkához veszek majd fel, pár farmerral, amik szűkebbek a szokásosnál, de jól állnak, és pár egyszerű pólóval és kardigánnal gazdagodok. Steph nincs a szobában, mikor visszaérek, és ennek örülök is. Kezdem komolyan átgondolni, hogy szobát kellene váltanom, kedvelem Stephet, de lakhatunk tovább együtt, ha Harry is itt fog lógni. Attól függően mennyit fogok keresni ezzel a szakmai gyakorlattal, lehetne saját lakásom és nem kellene a kampuszban laknom. Ez lenne ideális a számomra, anya teljesen kiborulna, de ez nem rajta múlik.

Összehajtom az új ruhákat és elteszem őket, mielőtt magamhoz veszem a pipere táskámat és a zuhanyzó felé veszem az irányt. Mikor visszatérek, Steph és Zayn az ágyán ülnek. Remek.

"Harry megtalált tegnap este?" Kérdezi Steph, amire én bólintok.

"Szóval, megbeszéltétek a dolgot?"

"Nem, vagyis azt hiszem igen. Végeztem vele." Válaszolom. Mire szeme tágra nyílik, valószínűleg azt várta, hogy Harry újra a markában tart majd.

"Nos, én személy szerint ennek örülök." Mosolyog rám Zayn, mire Steph rácsap a karjára. Steph telefonja jelez,mire lenéz a képernyőre.

"Itt van Tristan, mennünk kell. Jössz?" Kérdezi.

"Nem, köszi. Szereztem ma egy autót!" Mesélem, mire ő visítani kezd.

"Komolyan?!" Mondja, én pedig bólintok. "Muszáj látnom, mikor visszajöttem." Mondja, miközben az ajtóhoz mennek.

Steph kilép a szobából, míg Zayn megáll habozva az ajtóban.

"Tessa?" Hangja gyengéd, akár a bársony. Felnézek, és ő rámmosolyog.

"Gondolkoztál a randinkon?" Kérdezi, miközben a szemembe néz.

"Én.." Épp készülök visszautasítani, de miért is? Zayn nagyon is vonzó és kedvesnek tűnik. Nem használt ki, mikor egyszerűen megtehette volna. Tudom, hogy jobb társaság lenne, mint Harry, igazából bárki jobb lenne. "Persze." Mosolygok.

"Persze, mint úgy, hogy eljönnél velem egy randira?" Szinte már vigyorog.

"Persze, miért ne?" Felelem.

"Ma este, akkor?" Kérdi.

"Persze, a ma este jó." Nem hinném, hogy a ma este jó ötlet lenne, mivel be kell pótolni a tanulást, de még így is előrébb vagyok, annak ellenére is, hogy kihagytam pár órát a héten.

"Remek, itt leszek hétre, rendben?"

"Oké." Válaszolom, mire ő tökéletes fogai közé veszi ajkát.

"Akkor látlak este gyönyörű." Mondja, én pedig elpirulok, búcsút intve, míg ő kilép a szobából.

Négy óra van most, így három órám van, amíg visszajön. Megszárítom a hajam és begöndörítem a végét, ami meglepetésemre elég jól néz ki. halvány sminket viszek fel és az egyik új ruhámat veszem fel, egy sötét farmert, fehér toppal és egy hosszú, barna kardigánnal. Az idegesség kezd eluralkodni rajtam, amint a tükörbe nézek. Talán átkellene öltöznöm? Felveszek egy kék toppot és egy végig felgombolt inget. Nem tudom elhinni, hogy randira megyek Zaynnel, egész életemben volt egy barátom és most randizni fogok Zaynnel, a Harryvel való összevisszaság után. Talán az új zsánerem a tetkós, piercinges srácok?

Előveszem a régi Büszkeség és Balítélet könyvemet, hogy olvasással üssem el időt. Ami csupán percekkel későbbnek tűnik, kopognak az ajtón. Tudom, hogy Zayn az, mivel Harry sosem kopogna. Ő gorombán berontana és szétszórná a dolgaimat.

Mikor kinyitom az ajtót önkénytelenül leesik az állam Zayn látványától. Szűk, fekete nadrág van rajta, fehér tornacipővel, egy pólóval és egy farmer mellénnyel. Nagyon dögösen néz ki.

"Gyönyörű vagy, Tessa." Üdvözöl és átad nekem egy virágot. Egy virágot? Meg vagyok lepve és le vagyok nyűgözve ettől a kis egyszerű ajándéktól.

"Köszönöm." Mosolygok rá és a virágot az orromhoz emelem.

"Készen állsz?" Kérdezi udvariasan.

"Igen, hova viszel?" Kérdezem tőle, miközben kifelé sétálunk.

"Úgy gondoltam elmehetnénk vacsorázni, aztán egy mozi, csak szimpla randi, semmi nyomás." Válaszol szinte ragyogva. Az anyósülés kilincséhez nyúlok, de megállít.

"Ezt nekem kellett volna." Mondja.

"Oh. Köszi." Még mindig ideges vagyok, de már ez az érzés is kezd elhalványulni. Mikor beszállunk az autóba lekapcsolva hagyja a rádiót és kisebb beszélgetéseket kezdeményez velem, a családomról kérdez és a fősuli utáni terveimről. Ő pedig elmeséli miként került a WSU környezettudományi szakára, ami meglep,de kíváncsivá is tesz egyben. Megérkezünk egy egyszerű kis kávézónak tűnő étteremhez, majd kiülünk a teraszra. Rendelünk, majd tovább beszélgetünk, míg meg nem hozzák az ételt. Zayn mindent megeszik, miután elkezd sültkrumplikat lopkodni az én tányéromról.

"Ha még egy krumplit elveszel meg kell, hogy öljelek." Cukkolom. Mire ő tettetett ártatlansággal néz rám és a nyelvével a fogai közt nevet rám. Amitől én is nevetni kezdek, ami szinte éveknek tűnt, hogy utoljára csináltam, de jó érzés.

"Aranyosan nevetsz." Udvarol, mire én a szememet forgatom.

Legvégül egy giccses vígjátékra ülünk be, ami nem igazán nyeri el a tetszésünket. Így viccelődünk a film alatt, majd a film vége felé Zayn a kezét az enyémre teszi. Nem kényelmetlen, mint ahogy arra számítottam, de nem is olyan érzés, mint mikor Harry teszi ugyanezt. Sikerült jó pár óráig nem gondolnom rá, aminek nagyon örülök. Mindennap ő tölti be a gondolataimat, egész álló nap. Mikor Zayn tizenegyre hazavisz, hálás vagyok, hogy szerda van, márcsak két nap hátra a hétvégéig. Zayn kiszáll a kocsiból és átsétál hozzám, míg én megigazítom a táskát az oldalamon.

"Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, amiért elvihettek ma este." Mondja.

"Én is jól éreztem magam." Mosolygok rá.

"Gondolkoztam..és emlékszel, mikor megkérdezted, hogy megyek-e a tábortüzezésre?" Bólintok. "Nem bánnád, ha veled tartanék?" Kérdezi.

"Persze, jó lenne. Liammel és a barátnőjével megyek egyébként." Nem emlékszem, hogy Zayn is csatlakozott volna azokhoz, akik piszkálták Liamet, de mindenképp akarom, hogy tudja ez nem volt oké a részemről.

"Persze, jó fejnek tűnik." Mondja, én pedig válaszként rámosolygok.

"Akkor ezt megbeszéltük. Ott találkozunk?" Ajánlom fel. Az ki van zárva, hogy magammal viszem őt Liam házába, a vacsorára.

"Jól hangzik. Köszi még egyszer a ma estét." Közelebb lép hozzám. Meg fog csókolni? Kezemet a sajátjába veszi és a szájához emeli. Egyetlen csókot lehel a kézfejemre, ajakpiercingje hideg az én forró bőrömön, de a gesztus nagyon édes.

"Szép álmokat, Tessa." Köszön, majd visszaszáll az autójába.

Megkönnyebültem, hogy nem próbált megcsókolni, még akkor is, ha jól csókol, az időzítés most nem lett volna jó. Most pedig ki kell találnom, hogyan is magyarázzam meg Liamnek, hogy lesz egy kísérőm péntekre.

Steph kíváncsi a Zaynnel töltött estémet illetően, ám a részleteket megtartom magamnak. Miután sminkemet lemosom, végre ágyba bújok és elalszom. A következő reggelen Liam a kávézóban vár rám, neki pedig mesélek Zaynről.

„Harry tud erről?” Kérdezi Liam.

„Nem, és nem is kell neki. Semmi köze hozzá.” Felelem kissé nyersen. „Ne haragudj, csak egy kicsit érzékenyen érint a téma.”

„Nyilván.” Mosolyogja. „Nem lehetnek túl közeli barátok, ha Zayn elvisz téged vacsorázni rögtön azután, ami Harryvel történt.”

„Nos, senki sem tudja igazából, hogy bármi is történt volna köztem és Harry között, mivelhogy az egészet eltitkolta a barátai elől, nem emlékszel?”

„Ja, azt hiszem igazad van. Csak légy óvatos.” Figyelmeztet kedvesen, én pedig megígérem neki, hogy az leszek. A nap maradék hátralevő része elrepül, s Liam sem hozza fel sem Harryt sem pedig Zaynt újra. Végül, irodalom óra lesz, s még a lélegzetemet is visszatartom, ahogy Liam s én besétálunk a terembe. Harry a megszokott helyén ül, mellkasom fájni kezd a látványára. Rám pillant, hogy aztán figyelmét visszaszegezze a terem egy elülső pontjára.

„Szóval megint elmentél Zaynnel a múlt éjjel?” Kérdezi Harry, amint helyet foglalok. Imádkoztam, hogy ne szóljon hozzám.

„Az nem a te dolgod.” Felelem neki csendesen. Megfordul ültében, arcával közel hajolva hozzám.

„A szó gyorsan terjed a mi kis csoportunkban, Tessa, ezt ne feledd el.” Mosolyodik el önelégülten. Tán fenyegetni próbál, hogy elárulja a barátainak az együtt töltött pillanatainkat? A gondolattól rosszul leszek.

Elfordulok tőle és figyelmemet a professzorra terelem. „Rendben, szóval folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk az Üvöltő Szelek elemzését.” Mondja, mire a gyomrom összeszorul.

Nem szabadna elemeznünk az Üvöltő Szeleket a következő hétig, tessék, ezt kapom, ha ellógom az órákat. Érzem magamon Harry vizslató szemeit. Talán csakugyan, mint én, ő is arra gondol, amikor először jártam a szobájában, rajtakapva, hogy a regény ő példányát olvasom.

„Szóval, mint ahogyan tudjuk, Catherine-nek és Heathcliffnek igencsak szenvedélyes kapcsolatuk volt, a szenvedélyük oly erővel bírt a regényben, ami lényegében minden egyes további karakter életét tönkretette körülöttük. Egyesek vitatják, hogy szörnyűek voltak-e egymás számára, mások viszont azt mondják, hogy össze kellett volna házasodniuk, ahelyett, hogy a kezdetektől fogva szerelmük ellen harcoljanak.” Mondja a professzor. „Ti mit gondoltok?” Kérdezi. Általában azon mód feltenném a kezemet, büszkén hencegve a klasszikus regényekben jártas tudásommal, de ez túlságosan is közel jár jelenlegi helyzetemhez.

„Úgy gondolom, szörnyűek voltak egymás számára, állandóan harcoltak és Catherine tagadta a Heathcliff iránt érzett szerelmét. Edgarhoz ment feleségül, annak ellenére, hogy tudta, hogy egész idő alatt Heathcliffbe volt szerelmes. Ha a kezdetektől fogva együtt lettek volna, a többiek élete kevésbé lett volna szerencsétlen.” Feleli a terem hátulsó részéből jövő hang. Érzem, hogy arcom pírba borul, ahogy Harry rám tekint, mielőtt megszólalna.

„Szerintem Catherine egy önző, nagyképű ribanc volt.” Megilletődött hangok hallatszódnak a terem minden egyes pontjából, s a professzor leszidja Harryt, mielőtt ő folytatná. „Elnézést, de azt gondolta, hogy túl jó Heathcliffnek, ami talán igaz volt, de tudta, hogy Edgar sosem lesz olyan, mint Heathcliff, mégis őhozzá ment feleségül. Catherine és Heathcliff túlságosan is hasonlóak voltak, olyannyira, hogy ez nehezítette meg számukra azt, hogy jól kijöjjenek egymással, de hogyha Catherine nem lett volna olyannyira makacs, akkor egy hosszú és boldog életet tudtak volna leélni egymással.” Mondja. Bolondnak érzem magamat, hogy Harryt és magamat a regényben szereplő karakterekhez kezdem el hasonlítani. A különbség azonban az, hogy Heathcliff borzasztóan szerette Catherine-t, olyannyira, hogy tétlenül ült, amíg Catherine hozzáment egy másik férfihez, míg végül ő maga is megházasodott. Harry nem így szeret engem, sőt mi több, egyáltalán nem, szóval nincs joga ahhoz, hogy magát Heathcliffhez hasonlítgassa.

Az egész osztály engem figyel, válaszomra várva. Valószínűleg egy újabb, az előzőhez hasonlatos veszekedést remélnek, ám csendben maradok. Tudom, hogy Harry csapdába próbál csalni, viszont én nem vagyok hajlandó belesétálni.

 Fordította: Sephie & Nicks

posted 1 month ago @ 28 Aug 2014 with 73 notes
xtessa young xHESSA xhessa after xhungarian translation xafterfanfiction
Anonymous azt csiripelte:
Szia/Sziasztok! Tegnap találtam rá a blogra és persze az eddigi összes részt elolvastam. Nagyon nagy gratuláció nektek hogy időt szántok rá és nagyon jól fordítotok. Imádom. ^^ Ölel és Puszil Titeket: Nix :)

Kedves Nix!((: Nagyon szepen koszonjuk, sokat jelent a velemenyetek. Orulok, hogy igy gondolod.((: Olellek xx

answered 1 month ago @ 22 Aug 2014 with 1 note
Anonymous azt csiripelte:
Hali! A bloglovinon követem a blogot és azon kapok értesítést ha van új rész. De az utolsó 5 rész nem jelezte. Lécci ezt megtudnátok oldani mert imádom a blogot és a fordításotokat :)c

Hell!(: A reszeket nem en teszem ki bloglovinra, automatikusan feltolti. Nem tudom mi lehet a baj, azert megnezem, hatha orvosolhatom a dolgot.((: xx

answered 1 month ago @ 22 Aug 2014 with 1 note

Mikor felébredek, kell egy kis idő, hogy ráeszméljek nem Harryvel fekszem az ágyban. A nap átragyog a zárt erkély ablakon, mire én hirtelen felülök. Amint a szemem hozzászokik, megbizonyosodom róla, hogy kezdek megőrülni.

"Harry?" Mondom halkan és újra megdörzsölöm szemem.

"Hey." Válaszol vissza. Valóban itt van.

"Mi a fenét csinálsz te itt?" Förmedek rá. A szívem máris sajogni kezd. A széken ül, karjaival a térdén könyökölve.

"Tessa, beszélnünk kell." Mondja, szembetűnően karikás szemekkel.

"Te éppen nézted, ahogy alszom?" Kérdezem.

"Nem, dehogyis. Csak pár perce jöttem be." Válaszol. Kíváncsi vagyok vajon voltak-e rémálmai nélkülem. Ha nem lettem volna szemtanúi ezeknek, akkor azt gondolnám azok is csupán a színjáték részei voltak, de még él bennem, ahogyan izzadságtól nedves arcát a két kezem között fogom és látom a félelmet zöld szemeiben.

Csöndben maradok. Nem akarok veszekedni vele. Csak azt akarom, hogy menjen el. Utálom azt, hogy valójában nem akarom, hogy elmenjen, de el kell mennie.

"Beszélhetnénk?" Kérdez rá ismét, de én a fejemet ingatom. Ő mindkét kezét a hajába túrja, majd vesz egy mély levegőt.

"Mennem kell órára." Mondom neki.

"Liam már elment, lekapcsoltam az ébresztődet. Már tizenegy óra van."

"Hogy micsoda?"

"Sokáig fent voltál és úgy gondoltam.." Kezd bele.

"Hogyan is merted egyáltalán..csak menj el." Több, mint mérges vagyok, amiért kikapcsolta az ébresztőmet, tudja mit gondolok a lógásról, de a tegnapi tettei miatti fájdalom még mindig új és elfedi a haragomat az ébresztő kikapcsolós incidensről. Viszont nem mutathatom a gyengeségemet, mert ő azonnal lecsapna rá. Ahogyan mindig teszi.

"Te vagy az én szobámban." Mutat rá a lényegre. Kimászom az ágyból, nem érdekelve, hogy csupán egy póló van rajtam, az ő pólója.

"Igazad van, én megyek el." Mondom, a gombóc a torkomban csak egyre nő és a könnyek már gyűlnek a szememben.

"Nem, úgy értettem..úgy értettem a szobámban vagy..miért?" Hangja semmitmondóan fagyos.

"Nem tudom..én csak..nem tudtam aludni.." Ismerem be. Be kell fejeznem a beszélést. "Ez valójában nem is a te szobád, éppen annyiszor aludtam itt, akárcsak te. Vagyis most már többször."  Mutatok rá a lényegre.

"A te pólód nem volt jó rád?" Kérdezi, a tekintete a fehér pólóra szögezve. Persze, hogy viccet csinál belőlem.

"Rajta, gúnyolj csak ki." Mondom, miközben egyre több könny gyűlik a szemem sarkába.

A szemembe néz, de elfordulok tőle.

"Nem gúnyoltalak." Feláll és tesz egy lépést felém. Én hátrálok és felteszem a kezem, hogy távol tartsam. "Csak hallgass meg, oké?"

"Mi mást kellene még mondanod nekem, Harry, folyton ezt csináljuk. Ugyanazon veszekszünk újra meg újra, csakhogy minden alkalommal egyre rosszabb. Nem tudom ezt csinálni tovább. Nem megy." Lélegzem a szavakat.

"Mondtam, hogy sajnálom, amiért megcsókoltam őt." Védi magát.

"Ez nem erről szól, vagyis erről is, de ennél sokkal többről. A tényt, hogy nem látod be, csak az időnket vesztegetjük egymással. Te sosem leszel az, akire nekem szükségem lenne, hogy legyél, és én sem vagyok az, akit te akarnál, hogy legyek." Megtörlöm a szemem, míg ő az ablakon kifelé néz.

"Az vagy, akit akarok, hogy legyél." Mondja.

Bárcsak hihetnék neki, bárcsak ne lenne ennyire képtelen érezni.

"Te nem vagy." Ennyit tudok csupán kipréselni magamból. Tudom, tisztában vele, hogy sírok, de képtelen vagyok abbahagyni. Annyiszor sírtam, mióta megismertem és újra visszakerülök a hálójába, akkor így fog ez lejátszódni folyton.

"Én mi nem vagyok?"

"Az, akit szeretnék, hogy legyél, semmi mást nem teszel, csak bántasz." Elsétálok mellette, keresztül a vendégszobán, hogy magamhoz vegyem a táskámat. Gyorsan felhúzom a nadrágot a lábamon és összeszedem a cuccaimat. Harry tekintete követi minden mozdulatomat.

"Nem hallottad, amit mondtam neked tegnap?" Szólal meg végre. Reménykedtem, hogy ezt nem hozza fel.

"Válaszolj nekem." Mondja.

"De..hallottalak." Felelem, kerülve a tekintetét.

"És nem mondasz rá semmit?" Hangja elutasító.

"Nem." Hazudok. Ő pedig elém lép. "Menj arrébb." Könyörgök neki.

Veszélyesen közel van hozzám és tudom, hogy mit fog tenni, amint mozdul, hogy megcsókoljon. Próbálok elhátrálni előle, de erős karjai közelebb húznak, egyhelyben tartva. Ajkai érintik enyémet, nyelve próbál utat törni magának ajkaim keresztül, de nem hagyom.

"Csókolj meg, Tess." Követeli.

"Nem." Tolom el a mellkasánál.

"Mondd azt, hogy nem érzel ugyanúgy és elmegyek." Arca milliméterekre van az enyémtől, forró lélegzete az arcomat súrolja.

"Nem érzek úgy." Mondom neki, fájnak a szavak, de mennie kell.

"De, igen, úgy érzel. Tudom, hogy így van." Hangja kétségbeesett.

"Nem, Harry, és te sem érzel így. Nem hiheted, hogy bevettem ezt?" Mondom, ő pedig elenged.

"Nem hiszed el, hogy szeretlek?" Döbben le.

"Persze, hogy nem, mégis milyen hülyének nézel engem?" Förmedek rá, mire ő pár percig csak engem néz, majd a száját nyitja, de újra becsukja.

"Igazad van." Mondja végül.

"Mi?"

"Igazad van, nem érzek így. Nem szeretlek, csak a drámaiság kedvéért tettem hozzá a sztorihoz." Nevet halkan. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de az őszinteségétől nem fáj kevésbé. Egy részem, beismerem a nagyobbik, azt remélte, hogy valójában mégis komolyan mondta.

A falnak támaszkodva áll, míg én kisétálok a szobából, kezemben a táskával, mikor a lépcsőhöz érek.

"Tessa kedvesem, nem tudtam, hogy itt vagy!" Mosolyog rá Karen a lépcső aljáról. Mosolya elhalványul, amint észreveszi lesújtott állapotomat. "Jól vagy? Történt valami?" Kérdezi. Az aggódás hangjában kitűnik.

"Nem, rendben vagyok. Ki voltam zárva tegnap éjjel a szobámból és én.."

"Karen." Szólal meg Harry hangja mögöttem.

"Harry!" Karen mosolya haloványan visszatér. " Ti ketten szeretnétek valamit enni, egy kis reggeli? Vagyis ebédet, hamarosan." Mosolyog.

"Nem, köszönöm, épp készülök vissza a kollégiumhoz." Felelek.

"Én eszek." Válaszolja Harry. Karen meglepettnek tűnik, amint rám, majd vissza Harryre pillant.

"Oké, remek! A konyhában leszek!" Mondja Harrynek.

Miután eltűnik a konyhába, én az ajtó felé indulok.

"Hová mész?" Ragadja meg a csuklómat. Egy pillanatig csavargatom, mire elengedi.

"A szobákhoz, ahogy említettem."

"Sétálni fogsz?"

"Mi bajod van? Úgy viselkedsz, mintha semmi sem történt volna, mintha nem is veszekedtünk volna, mintha semmit se tettél volna. Komolyan elment az eszed, és itt a kipárnázott szobás, elmegyógyintézeti,gyógyszeres elmebetegségről beszélek. Szörnyű dolgokat vágsz a fejemhez, majd felajánlod, hogy elviszel?" Nem tudok lépést tartani vele.

"Valójában vágtam hozzád szörnyű dolgokat, mindössze annyit, hogy nem szeretlek, amiről te azt állítod, már tudtad. És másodszor, nem ajánlottam föl neked fuvart, csak egyszerűen megkérdeztem, hogy vissza fogsz-e sétálni." Önelégült arckifejezésétől rosszul vagyok. Miért jött ide hozzám, ha nem érdeklem őt? Nincs jobb dolga, mint engem pesztrálni?

"Mit tettem?" Kérdezem meg végre, már egy ideje fel akartam tenni ezt a kérdést, de féltem a válaszától.

"Mi?"

"Mit tettem, amiért megutáltál engem? Gyakorlatilag bármelyik lányt megkaphatsz, akit csak akarsz és te továbbra is az idődet vesztegeted, és az enyémet, hogy újabb módon sérts meg. Mi a lényege? Ennyire nem kedvelsz?" Próbálom halkra venni a hangomat, hogy Karen nem hallja meg.

"Nem, ez nem erről szól. Én nem utállak, Tessa. Csupán könnyű célponttá tetted magad, különben is ez csupán a játékról szólt, nem?" Vigyorog. Mielőtt bármi mást mondhatna, Karen szólítja és kérdezi, hogy kér-e uborkát a szendvicsére. Ő a konyhához megy és válaszol neki, míg én kisétálok az ajtón, miközben hallom csizmájának hangját a kemény fapadlón.

Lesétálok az utcán, a buszmegállóhoz, már így is túl sok órát kihagytam mostanában, talán inkább a ma még hátralévőkkel is ezt teszem és szerzek magamnak egy autót. Szerencsémre a busz pár percen belül megérkezik, és találok leghátul egy ülőhelyet.

Ez csupán a játékról szól, nem?”szavai visszhangzanak fejemben, amint lehuppanok az ülésre. Visszagondolok arra, amit Liam mondott arról, mikor összetörik a szíved, hogyha nem szereted azt a valakit, akkor nem törheti össze a szívedet. Harry számtalanszor megtette, még akkor is, mikor úgy gondolnám több darabka nincs, amit még összetörhetne, szeretem. Szerelmes vagyok Harrybe.

Fordította: Sephie

posted 1 month ago @ 15 Aug 2014 with 66 notes
xharry styles fanfic xHESSA xhessa after xtessa young xhungarian translation
now-go-fuck-yourself azt csiripelte:
Sziasztok! Sok helyen olvastam / láttam már, hogy azt mondják ebből a fanfictionból lesz egy film... Most ez igaz vagy nem? ( Bocsánat a felesleges, ostoba kérdésért, hogyha hülyeséget mondtam volt )

Hello kedves! Igen, igaz a hir. Lesz film sz After tortenetbol. Xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014 with 5 notes
Anonymous azt csiripelte:
Szia! Nagyon jó a blog gratulálok hozzá, nagy jól fordítod/fordítjátok és (én is) szeretném megköszönni h ilyen sűrűn hoztok részeket(ez sajnos nem sok blogról mondható el) nagy jók vagytok!Köszönöm szépen! És azt szeretném kérdezni hogy ugye az After 3-évados és hogy a másik kettőt is le fogjátok fordítani?

Hello!(: Igazan koszonom szepen, iszonyatosan jol esnek a soraid.(: Igyekszem/igyekszunk minel tobb reszt hozni, mivl sokan olvassatok es ezert csak halasak lehetunk. Almomban nem gondoltam volna, mikor elkezdtem a forditadt, hogy majd ennyi embernek elnyeri a tetszeset.((: En koszonom!! Es igen, 3 evados, es mindet le szeretnenk forditani.💕 xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014 with 5 notes
Anonymous azt csiripelte:
Szia! Új vagyok még nem rég találtam rá, nagyon megtetszett és imádlak amiért forditod. Azt szeretném megtudni, hogy mikor szoktak általában jönni a részek. xxx Viki

Hello!(: Üdv itt! Köszönöm szépen, igazán. Egy részt mindig szeretnék felrakni egy héten, de ha tehetem többet is.(: xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014
this-is-me-tammy azt csiripelte:
Sziasztok ! :) Mar nagyon regota olvasom a blogotokat, es levagyok nyugozve. Nagyon ugyesek vagytok. Neha neha elore olvasok az eredetiben, de utana mindig elolvasom a magyart, mert egyszeruen csodalatosan fogalaztok. Nagyon orulok neki, hogy elkezdtetek leforditani. Megszeretnem kerdezni,m hogy van-e masik blogotok? mert ha igen, akkor azt nagyon szivesen olvasnam :) Puszil es olel titetek : Tami xx

Kedves Tami!(: Aw, nagyon szépen köszönjük, elképesztően jólesik, mikor ilyen üzenet vár rám itt. Tényleg, csak olvasom újra a dicsérő szavakat.((: Nincsen, pedig nekem megfordult a fejemben, mert szeretnék mást is, de az időm nem engedi. Ölelünk mi is Téged xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014
Anonymous azt csiripelte:
Sephie hány éves?

19 éves vagyok.(: x

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014
Anonymous azt csiripelte:
Ma kezdtem el olvasni és már a 41.fejezetnél járok és folytatom tovább csak már fájnak a szemeim :) ja egyébként milyen gyakorisággal szoktál új részt hozni?

Persze, nem siet ez a történet sehová. Bár tudom én milyen voltam, amikor csak olvastam és olvastam, úgyhogy megértem.:)) Általában egyet hozok a héten, de ha tehetem többet.(: xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014
Anonymous azt csiripelte:
Juj, nagyon tetszik, várom a folytatást! :) Köszönjük szépen, hogy fordítod, ez annyira nagy szó! :) És azt meg különösen, hogy most próbálod nyáron gyakrabban hozni a részeket! You're da best! :D :)

Haha, köszönöm szépen((: Igyekszem, megérdemlitek, ha már ennyi olvasóm van.((: Én köszönöm, hogy olvasod!(: xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014
Anonymous azt csiripelte:
Imádom, nagyon imádom a blogodat! És, hogy Harry szerelmet vallott az csak hab a tortán! Kétlek siess a következő fejezettel! :D

Köszönöm szépen.((: Igen, az egy elég nagy hab volt.:)) Igyekszem. xx

answered 1 month ago @ 15 Aug 2014