Harry kitolat a parkolóból, én pedig kifele bámulok az ablakon, mivel nem én akarok lenni az, aki elsőként megtöri a csendet. Először is fel kell mérnem a hangulatát. Bekapcsolja a rádiót, jó hangsora felvéve a hangerőt. Szemeimet forgatom, s bár megpróbálom ignorálni, nem megy. Utálom ezt a fajta zenét, azonnali fejfájást okoz nekem. Kérdés nélkül lejjebb tekerem a gombot, mire Harry rám tekint.

„Mi az?” Csattanok fel.

„Woah, valaki szar hangulatban van.” Mondja.

„Nem, csak nem akartam ezt hallgatni, és hogyha valaki rossz hangulatban van, az te vagy. Durva voltál korábban, aztán üzentél nekem, s megkértél, hogy maradjak. Nem értem.”

„Fel voltam cseszve, hogy felhoztad a házasságot, most pedig, hogy megállapodtunk, nem megyünk, nincs további okom, hogy az maradjak.” Hangja nyugodt és magabiztos.

„Még nem állapodtunk meg, nem is beszéltünk róla.”

„De igen. Mondtam, hogy nem megyek, úgyhogy ejtsd a témát, Theresa.”

„Nos, lehet, hogy te nem, én viszont igen. És elmegyek az apud házához ehhez a héten, hogy megtanuljak sütni Karennel.” Árulom el.

„Te sem mész az esküvőre, és mi van, most már legjobb barátok vagytok Karennel? Alig ismered őt. Különben is, minek akarsz az esküvőre menni?”

„De igen, elmegyek az esküvőre, és mi van, ha alig ismerem? Téged is alig ismerlek.” Mondom. Arca elkomorul, s bár rosszul érzem magamat, igenis igazam van.

„Miért vagy olyan nehéz eset?” Sziszegi összeszorított fogain keresztül.

„Mert nem te fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak, Harry. Ez nem fog megtörténni. Ha el akarok menni az esküvőre, akkor elmegyek, és nagyon szeretném, ha te is velem tartanál. Jó móka lenne, lehet, még kellemesen is éreznéd magadat. Sokat jelentene az édesapádnak és Karennek is, bár nem mintha érdekelne bármennyire is.”

Nem mond semmit. Hosszú sóhaj tör fel belőle, én pedig újra kibámulok az ablakon. Az út maradék része csendben telik el, mindketten túl dühösek vagyunk, hogy beszéljünk. Amikor leparkol a diákegyleti szálló előtt, Harry megragadja a táskámat a hátsó ülésről, és a vállára helyezi.

„Miért vagy tagja a diák egyetlenek?” Kérdezem. Azóta tudni akarom erre a választ, hogy először a szobájában jártam.

Még egy mély sóhajt vesz, ahogy felsétálunk a lépcsőn. „Mert mire beleegyeztem, hogy idejövök, a szállók már beteltek, és az is biztos volt, hogy nem fogok az apámmal együtt élni, úgyhogy ez volt a maradék opcióim egyike.”

„Akkor miért maradsz itt?”

„Mert nem akarok az apámmal élni, Tessa. Emellett, nézz erre a házra, szép, és az enyém a legnagyobb szoba.” Mosolyog halványan. Örülök, hogy látom, ahogy dühe egyre jobban elpárolog.

„Miért nem laksz a campuson kívül?” Kérdezem, mire vállat von. Talán nem akar munkát vállalni. Csendesen követem őt a szobájába, s várok, amíg kinyitja az ajtaját. Mi ez a megszállottsága, hogy tilos bárkinek is a szobájába lépnie?

„Miért nem engedsz be senkit sem a hálódba?” Kérdezem, mire szemeit forgatja. A földre helyezi a táskámat.

„Miért kérdezel mindig annyi kérdést?” Morogja, leülve az egyik székre.

„Nem tudom, miért nem válaszolsz rájuk?” Kérdezem, mielőtt, természetesen, ignorálna engem. „Felakaszthatom a holnapi ruhámat? Nem akarom, hogy gyűröttek legyenek amiatt, hogy a táskámban hagyom őket.”

Egy pillanat erejéig úgy tűnik, elgondolkodik, mielőtt bólintana, s felállna, hogy hozzon néhány akasztót a szekrényéből. Megragadom a szoknyát és a blúzomat, hogy az akasztóra akasszam őket, figyelmen kívül hagyva az öltözékem iránt mutatott keserű arckifejezését.

„Holnap korábban kell felkelnem, hogy 8:45-re a buszmegállóba érkezhessem.Így is a Vance-től két háztömbbel fog arrébb letenni engem.” Informálom.

„Micsoda? Holnap mész? Miért nem mondtad nekem?”

„Mondtam… csak túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy duzzogjál, mintsem hogy rám figyelj.” Vágom vissza.

„Majd elviszlek, nem kell egy egyórás buszozásra kárhoztatnod magadat.” El akarom utasítani a kérését, csak hogy idegesítsem, de aztán ellene döntök. Harry kocsija ezerszer jobb, mint hogy egy túlzsúfolt busszal utazzam.

„Hamarosan szerzek egy kocsit, nem bírom ki tovább nélküle, mert ha megkapom a gyakornoki állást, egy héten háromszor kellene buszoznom.”

„Elvinnélek.” Mondja, hangja nem több, mint suttogás.

„Szerezni fogok egy kocsit.” Felelem. „A legutolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy bedühödj rám, és ne vegyél fel.”

„Sosem tenném azt.” Hangja komoly.

„De, de igen. Aztán ott maradnék, próbálván buszútvonalakat keresni. Inkább nem, köszi.” Viccelem félig. Őszintén úgy érzem, hogy tudnék rajta múlni, de nem akarok semmit sem kockáztatni, mivel így is annyira hangulatember.

Harry bekapcsolja a televíziót és feláll, hogy átöltözzön. Nem számít, mennyire is vagyok rá mérges, sosem utasítanám vissza a lehetőséget, hogy figyeljem, amint leöltözik. Először a felsőjét veszi le, aztán figyelem, ahogy izmai dolgoznak a bőre alatt, mialatt kigombolja és lehúzza magáról fekete, szűk nadrágját. Épp, amikor azt gondolnám, hogy csak boxerét fogja viselni, kihalász egy pamutnadrágot a szekrényéből, majd felveszi. Viszont félmeztelen marad, hál istennek.

„Tessék” dörmögi, ahogy odanyújtja nekem azt a felsőjét, amit épp most vett le. Nem tudok mit tenni az arcomon megjelenő mosoly ellen, ahogy elveszem tőle. Úgy látszik, ez a mi kis kettőnk dolga, biztos legalább annyira szereti, hogy a felsőjét viselem lefekvéshez, mint amennyire én szeretem a belőle áradó illatát. Harry a TV-re fókuszál, ahogy követvén példáját felveszem a felsőjét és egy jóganadrágot.  A nadrág inkább spandex melegítőnadrágnak tetszik, de kényelmes. Miután magamhoz ölelem a melltartómat és a többi cuccomat, Harry újfent rám emeli tekintetét. Megköszörüli torkát, ahogy szemei végigmérik testemet.

„Az a nadrág… uhm… igazán szexi.” Bókolja, mire elpirulok.

„Köszi.”

„Sokkal jobb, mint azok a bolyhosak.” Cukkol, én pedig felnevetek, mialatt helyet foglalok a földön. Furcsán kényelmesen érzem magamat ebben a személytelen szobában. Talán a könyvek, vagy Harry miatt, magam sem tudom.

„Komolyan gondoltad azt, amikor azt mondtad a kocsiban, hogy alig ismersz engem?” Kérdezi csendesen. Kérdése igen váratlanul ér.

„Mondhatni. Nem éppen vagy a legkönnyebben megismerhető ember.” Vallom be.

„Én úgy érzem, ismerlek téged.” Mondja, s szemei összekapcsolódnak az enyémmel.

„Igen, mivel megengedem, s megosztok dolgokat magamról.”

„Én is megosztok dolgokat. Lehet, nem úgy tűnik, de sokkal jobban ismersz, mint bárki más.” A földre tekint, aztán pedig újra a szemeimbe. Szomorúnak és sebezhetőnek látszik, az átlagostól olyannyira eltérőnek, mégis egyaránt elragadónak.

Nem igazán tudom, mit reagálhatnék vallomására. Úgy érzem, egy nagyon személyes szinten tényleg ismerem Harryt, mintha valahogy sokkal mélyebben kapcsolódnánk össze, mintsem hogy apró részleteket tudnánk a másikról, mégis sokkal többet szeretnék róla tudni.

„Te is sokkal jobban ismersz engem, mint mások.” Mondom neki. Ismer engem, az igazi Tessát. Nem azt a Tessát, akit tettetnem kell édesanyám vagy akár Noah előtt. Sok mindent mondtam el Harrynek apám lelépésétől kezdve, anyám kritizálásán keresztül egészen a félelmeimig, amiket senkinek soha, de soha nem árultam még el ezelőtt. Harry igencsak elégedettnek tűnik a kijelentésemmel, egy mosoly jelenik meg gyönyörű arcán, ahogy feláll a székből és a földre huppan. Mellém ül, s kezeimet az övébe helyezi.

„Mit akarsz tudni, Tessa?” Kérdezi, s szemem majdnem kiesik a helyéről. Harry végre hajlandó több dolgot elárulni magáról. Ilyen közel állok hát ahhoz, hogy megismerjem ezt a komplikált, dühös, s mégis, olykor imádnivaló férfit.

Mindketten az ágynak dőlünk, szemei a plafont pásztázzák, ahogy legalább száz kérdést teszek fel neki. Mesél arról a helyről, Hampsteadről, ahol felnőtt, és hogy milyen jó volt ott élnie. Mesél a térdén látható sebhelyéről is, amit akkor szerzett, amikor először próbált meg megtanulni biciklizni bármiféle támasz nélkül, és hogy hogyan ájult el az édesanyja a vértől. Az apja egész álló nap a kocsmában tengette akkor az idejét, szóval az édesanyja volt az, aki megtanította őt. Mesél a sulijáról, hogy a legtöbb idejét olvasással töltötte. Sosem volt igazán szociális, és ahogy egyre idősebb lett, az apja egyre többet és többet ivott, mi által szülei egyre inkább csak veszekedtek. Elárulja, hogy egy verekedés miatt rúgták ki a középiskolából, viszont az édesanyja visszakönyörögte őt, hogy újra járhasson oda. Tizenhat évesen kezdte el tetováltatni magát, amiket az egyik barátja készítette a pincéjében. Az első tetoválása egy csillag volt, és azzal, hogy ezt az egyet megcsináltatta, újabbat és újabbat akart. Azt mondja, nincs különösebb oka annak, hogy a hátát még nem borítja tetoválás, még csak nem találta ki, mi lenne a megfelelő oda. Utálja a madarakat és imádja a klasszikus autókat. Élete legjobb napja az volt, amikor megtanult vezetni, a legrosszabb pedig amikor a szülei elváltak. Az apja abbahagyta az ivászatot, amikor tizennégy éves lett, és megpróbálta kissé szebbé tenni az eltelt szörnyű éveket, de Harryt nem érdekelte.

A fejem szédül a sok új információtól, és úgy érzem, végre megértem őt. Még mindig oly sok dolog van, amit szeretnék róla tudni, ám álomba merül, mialatt azokról a játszóházakról beszél, amiket kartonpapírból készített az édesanyjával akkor, amikor nyolc éves volt. Ahogy figyelem, mialatt alszik, sokkal fiatalabbnak tűnik most, hogy ismerem a gyermekkorát. Egészen addig boldog volt, amíg az édesapja alkoholizmusa meg nem mérgezte, létrehozva azt a dühös Harryt, akit ma is ismerhetünk. Odahajolok, és megcsókolom az arcát, mielőtt fel nem másznék az ágyra, hogy én is aludhassak. Nem szeretném felébreszteni, így a takaró oldalával takarózom csak be. Álmomat pedig egy biciklijéről leeső göndör hajú kisfiú képe ködösíti el.

„Állj!” Azonnal felébredek Harry fájdalommal kiszínezett hangjára. Teste a földön rángatózik. Sietve lemászom az ágyról, hogy megrázzam a vállait, gyengéden próbálván felébreszteni. Emlékszem, milyen nehéz volt a legutóbb is felébreszteni, így lehajolok, hogy apró karjaimat a vállai köré fonhassam, mialatt megpróbál ellökni magától. Nyöszörgés szakad fel tökéletes ajkaiból, mielőtt felébredne.

„Tess.” Leheli, ahogy karjait körém fonja. Kifulladva, izzadtan liheg. Meg kellett volna kérdeznem a rémálmairól is, de nem akartam önző lenni, így is túl sokat árult el, még annál is többet, mint amennyit valaha is reméltem, hogy el fog.

„Itt vagyok, itt vagyok.” Nyugtatom meg. Megfogom a kezét, kérvén, hogy álljon fel, és feküdjön az ágyra. Amikor tekintete találkozik az enyémmel, az értetlenség és félelem szép lassan elpárolog belőlük.

„Azt hittem, elmentél.” Suttogja. Ledőlünk, s olyan közel húz magához, amennyire csak lehetséges. Ujjaim izzadt, rakoncátlan tincseibe túrnak, szemei lecsukódnak.

Nem mondok semmit, csak folytatom iménti cselekedetemet.

„Sose hagyj el, Tessa.” Leheli, ahogy visszamerül álmába. Szívem majdhogynem szétszakad kérésétől, s tudom, hogy ameddig itt akar maga mellett, addig itt is fogok maradni.

Fordította: Nicks

posted 1 week ago @ 12 Jul 2014 with 53 notes
xafter fanfic xafterfanfiction xHESSA xhessa after xhungarian translation

Elmesélem Liamnek, hogy Noah és én szakítottunk és hogy jelen pillanatban nem igazán tudom, minek nevezzem a Harry és köztem levő kapcsolatot. Azt hiszem, járunk, de nem igazán vitattuk még meg az egészet.

„Tudom, hogy már egyszer figyelmeztettelek, így nem fogom még egyszer megtenni. De kérlek, légy óvatos vele kapcsolatban. Be kell ismernem, szinte rajong érted, már amennyire rajonghat úgy, hogy közben mindvégig há maradjon magához.” Mondja Liam, ahogy helyet foglalunk.

„Köszönöm.” Sokat jelent a számomra, hogy annak ellenére, hogy nem kedveli Harryt, megpróbál a legtöbbet nyújtani, hogy megértő és segítőkész legyen.

Ahogy besétálok a harmadik órámra, a szociológia tanárom a pódiumához int.

„Most értesítettek, hogy mindenképpen szóljak, hogy le kell menned az igazgatói irodába.” Mondja. Hogy micsoda? Mégis miért? Egy pillanatra elfelejtem, hogy Harry édesapja az igazgató. Kissé lenyugszom, de aztán idegességem újfent átveszi az irányítást. Mire lehet szüksége? Tudom, hogy a főiskola nem ugyanúgy működik, mint a gimnázium, de úgy érzem, azzal, hogy jelenésem van az igazgatói irodában… mondjuk, annyiban tény, hogy más, hogy az igazgató történetesen a barátom?  édesapja.

„Oh, rendben.” Felelem végül.

„Csupán a szokásos dolgokon esünk keresztül, biztos vagyok benne, hogy már meg is kaptad a beosztásodat.” Mosolyogja, mire bólintok. Szeretem, amikor a professzorok elismerik a kemény munkámat.

A vállamra kapom a táskámat és átvágok a campuson keresztül az adminisztrációs épületig. Hosszú séta, és mondhatni fél órámba telik, hogy odaérjek. Tényleg szükségem van egy kocsira, még ezen a héten. A campustól messzebbre is el kell majd jutnom, s nem várhatok egy újabb hetet autó nélkül.

Megadom a nevemet az íróasztalnál ülő titkárnőnek, mire gyorsan felkapja a telefont. Semmit nem hallok, kivéve, hogy „Dr. Styles.” Hát persze, hogy Ken doktorátusi címmel bír.

„Dr. Styles fogadja.” Mosolyogja, s egy faajtóra mutat, amit a hallon keresztül lehet megközelíteni.

Mielőtt kopognék, az ajtó kinyílik előttem, s Ken egy mosollyal üdvözöl engem. „Tessa, köszönöm, hogy eljöttél.” Mondja, s int, hogy üljek le. Ő maga is helyet foglal egy nagy, gurulós székben, egy hatalmas cseresznyefa íróasztal mögött. Sokkal bizalmasabbnak érzem magamat vele itt, mint az otthonában valaha is tettem.

„Ne haragudj, hogy óráról kérettelek ki, nem tudtam, hogy máshogy tudnálak elérni úgy, és tudod, hogy Harry néha… nehéz eset tud lenni.” Mondja, mire felnevetek.

„Nincs semmi baj, tényleg. De ugye minden rendben van?” Kérdezem idegesen.

„Persze, igen. Van néhány dolog, amit szeretnék veled megbeszélni. Először is, a gyakornoki állásoddal kezdeném. Beszéltem az egyik barátommal, aki a Vance-nél dolgozik, és mihamarabb találkozni szeretne veled. Ha holnap szabad vagy, az lenne a legjobb.” Mondja.

„Komolyan?” Sikítom, izgalmamban talpra ugorva. Kicsit furcsának tűnik, hogy most állok, így sietősen visszaülök. „Ez annyira nagyszerű, nagyon szépen köszönöm! El sem tudod képzelni, hogy mennyire hálás vagyok érte!” Mondom. Ez olyan fantasztikus hír, hogy nem is tudom elhinni, hogy ezt teszi értem.

„Tényleg az én örömömre szolgál, Tessa. Tudathatom vele, hogy holnap elmész?” Kérdezi. Nem igazán szeretnék egy órámról is hiányozni, de mindezért megéri, és úgyis előrébb vagyok.

„Igen, az úgy megfelel. Köszönöm szépen még egyszer. Hű.” Mondom, mire felnevet.

„A második dolgot illetően, ha nemet is mondasz, az is tökéletesen megfelel nekem. Igazából, ez inkább egy személyesebb kérés, vagyis inkább szívesség lenne. A Vance-nél betöltött gyakornoki állásodat sehogy sem veszélyeztetnél, ha esetleg elutasítanád.” Mondja, mire kissé ideges leszek. Bólintok, mire folytatja. „Nem vagyok benne biztos, hogy Harry megemlítette-e már neked, de Karen és én összeházasodunk, méghozzá a jövő héten.”

„Tudtam, hogy hamarosan sor kerül rá.” Árulom el. Nem is sejtettem, hogy ilyen közel járunk már hozzá. Gondolataim ahhoz az esethez visznek vissza, amikor Harry szétzúzta az otthonát és majdhogynem egy egész üveg skót viszkit vedelt be.

„Azon gondolkodtam, hogy van-e rá bármi mód, hogy… meg tudd fűzni Harryt, hogy ő is eljöjjön?” Szemei rólam a falra fókuszálnak. „Tudom, hogy mindez túllépi a határaimat, de utálnám, ha nem lenne ott, és őszintén, úgy hiszem, hogy te vagy az egyedüli személy, aki meg tudná őt győzni. Néhányszor már magam is megkérdeztem, de mindig azonnal nemmel reagált.” Suttogja.

Fogalmam sincs, mit reagáljak. Szeretném, ha Harry eljönne az édesapja esküvőjére, de nem látom nagy esélyét, hogy hallgatni fog majd rám. Miért gondolja mindenki azt, hogy majd eljön? Emlékszem, amikor Ken azt mondta, hogy úgy véli, Harry szerelmes belém. Majdnem újfent felnevetek a gondolatra.

„Mindenképpen fogok vele beszélni. Szeretném, ha eljönne.” Mondom neki őszintén.

„Komolyan? Nagyon szépen köszönöm, Tessa. Remélem, nem érzed úgy, hogy kierőszakoltam ezt az igent belőled. Alig várom, hogy remélhetőleg mindketten megjelenjetek majd.” Mosolyogja. Egy esküvő Harryvel? Az ötlet édesnek tetszik, de Harryt nehéz lesz megfűzni. „Karen igencsak rajong érted, igazán élvezte az együtt töltött hétvégét. És bármikor szívesen látunk.”

„Én is nagyon imádtam ott lenni, talán később majd felhívom a korábban felajánlott sütőleckékkel kapcsolatban.” Nevetem, mire felkuncog. Hihetetlenül hasonlít Harryre, amikor mosolyog, mely gondolat melegséggel tölti el a bensőmet. Harry édesapja olyannyira eltökélt, hogy valamilyen kapcsolata lehessen az ő dühös, megtört fiával, hogy attól a szívem fájdul meg. Ha bármivel is tudok segíteni Kennek, mindenképpen meg fogom tenni.

„Azt imádná. Gyere át bármikor.” Mondja, én pedig felállok.

„Köszönöm szépen még egyszer, hogy segítesz nekem a gyakornoki állást illetően. Nagyon sokat jelent a számomra.” Árulom el.

„Átfutottam a jegyeidet, és hát igencsak lenyűgözőek. Szerintem Harry sokat tanulhatna tőled.” Mondja reménnyel telt tekintettel.

Érzem, hogy arcom pírba borul, ahogy elmosolyodom és elköszönök tőle. Mire átsétálok a campuson az Irodalom épületig, csupán öt percem van, mielőtt az órám elkezdődne. Harry a régi helyén ül, s nem tudok mit tenni az arcomon megjelenő mosoly ellen.

„Teljesítetted a fogadás rád eső részét, szóval most rajtam a sor.” Visszamosolyog. Köszönök Liamnek, helyet foglalva közöttük.

„Hol jártál ilyen sokáig?” Súgja Harry, ahogy a professor elkezdi az órát.

„Óra után elmondom.” Mosolygom. Tudom, hogyha most hoznám fel ezt a témát, valószínűleg jelenetet rendezne az osztály kellős közepén.

„Áruld el.”

„Mondom, hogy óra után elfogom, nem nagydolog.” Ígérem. Sóhajt egyet, annyiban hagyva az egészet.

Amikor az óránknak vége, Harry és Liam mindketten felállnak, s nem igazán tudom, kihez kellene beszélnem. Általában Liammel szoktam társalogni, ha végeztünk és együtt sétálunk ki, de mivelhogy Harry visszatért, így egy kicsit bizonytalan vagyok.

„Ugye még mindig áll, hogy pénteken eljössz Danielle-lel és velem a tábortűzhöz? Azon gondolkodtam, hogy először átjöhetnél vacsorázni is. Tudom, hogy anya imádná.” Szólal meg Liam, mielőtt Harry tehetné.

„Igen, persze, hogy jövök. A vacsora pedig nagyszerűen hangzik, csak majd informálj a részletekről, és akkor elmegyek majd.” Mosolygom. Alig várom, hogy Danielle-lel találkozhassam, olyan boldoggá teszi Liamet és már csak ezért is imádom őt.

„Majd írok neked.” Mondja, mielőtt elsétálna.

„Majd írok neked.” Utánozza Harry, mire szemeimet forgatom.

„Ne gúnyolódj vele.” Figyelmeztetem.

„Ó, hát persze, elfelejtettem, hogy milyen kis dühös is tudsz lenni. Emlékszem, amikor majdnem megtépted Mollyt, amikor ő tette.” Neveti, mire meglököm a vállát.

„Komolyan mondom, Harry, hagyd őt békén. Kérlek.” Teszem hozzá, hogy egy kicsit enyhítsek hangulatán.

„Az apámmal él, kiérdemeltem a jogot, hogy gúnyolódhassam vele.” Mosolyog rám, mire felnevetek. Ahogy kisétálunk az épületből, úgy döntök, most vagy soha.

„Ha már az apudról beszélünk…” Ránézek, s máris megfeszül. „Nála voltam ma. Az irodájában, elintézett nekem holnapra a Vance-nél egy interjút. Hát nem nagyszerű?”

„Hogy mit csinált?” Gúnyolódott. És tessék, itt is volnánk.

„Elintézett nekem egy interjút. Ez egy hatalmas lehetőség a számomra, Harry.” Szinte könyörgöm a megértéséért.

„Jól van.” Sóhajtja.

„Van még valami.” Teszem hozzá.

„Hát persze, hogy van…”

„Meghívott… nos, igazából minket az esküvőjére, amire a jövő héten kerül majd sor. Szóval igen, meghívott minket az esküvőjére.” Dadogom, ő pedig egyenest rám bámul.

„Nem, én nem megyek. És ezzel le is zártam a témát.” Fordul el, hogy elsétáljon.

„Várj, csak hallgass meg. Kérlek?” A csuklójáért nyúlok, de lerázza a kezemet magáról.

„Nem. Igazán ki kéne maradnod ebből, Tessa, nem viccelek. És egyszer az életben törődhetnél a saját rohadt dolgoddal.” Csattan fel, mire meghökkenek.

„Harry…” Lehelem még egyszer, de figyelmen kívül hagy. Elsétál egyenest a parkoló felé. Lábaim egyszeriben kővé dermedtek, s képtelen vagyok követni őt.

Figyelem, ahogy fehér kocsija kifarol a parkolóból. Túlreagálja, én pedig nem fogom tetézni a dolgokat. Szüksége van egy kis időre, hogy lenyugodjon, mielőtt újra beszélnénk. Tudtam, hogy nem akar majd jönni, de reméltem, hogy legalább megbeszélhetjük a dolgot. Kivel viccelek? Ezt a „több” dolgot aligha két napja kezdtük el. Nem tudom, miért várom el, hogy minden megváltozzon. Vagyis, valamilyen módon azért megváltozott, Harry többnyire kedvesebb velem, és már a nyilvánosság előtt is megcsókolt, ami igencsak meglepő volt. Azonban, Harry alapvetően még mindig Harry, aki makacs és viselkedési problémákkal küzd. Sóhajtva, a vállamra kapom a táskámat és visszasétálok a szállásomra.

Steph a TV-t bámulva törökülésben ül a földön, amikor belépek a szobába.

„Hol jártál tegnap? Nem igazán vall rád, hogy sulis napon éjszakázz, kisasszony.” Cukkol, mire játékosan a szemeimet forgatom.

„Én csak… elvoltam.” Mondom. Nem tudom, hogy el kellene-e mondanom neki, hogy Harrynél maradtam.

„Harryvel.” Teszi hozzá, mire elkapom a tekintetemet. „Tudom, hogy vele voltál, elkérte a számodat, aztán otthagyta a bowling pályát, és nem is tért vissza.” Jelenti ki.

„Ne mondd el senkinek sem, még én magam sem tudom, mi is zajlik.” Vallom be. Megígéri, hogy senkinek nem fog egy szót sem szólni. A délután maradék hátralevő részét azzal töltjük, hogy róla és Tristanról beszélgetünk, mielőtt Tristan fel nem venné, hogy vacsorázni vigye. Amikor a szobánkba ér, és megcsókolja Stephet, amint kinyitja neki az ajtót, Tristan megfogja a kezét, mialatt Steph felkapja a cuccait és egész végig mosolyog rá. Miért nem képes Harry is így viselkedni? Órák óta nem hallottam róla, de nem én akarok lenni az első, aki üzen neki. Tudom, slampos kifogás, de nem érdekel. Befejezem a tanulást és összeszedem a cuccaimat, hogy tusolni menjek, s mikor az ajtóhoz érek, a telefonom rezegni kezd. A szívem megugrik, mikor meglátom Harry nevét.

*Velem töltöd ma az éjszakát?* Olvashatom. Nem beszélt velem órák óta, de azért azt akarja, hogy vele töltsem az éjszakát? Ráadásul újra?

*Miért? Hogy újra szemét lehess velem?* Válaszolom. Látni akarom, de még mindig bosszús vagyok.

*Úton vagyok, állj készen.* Küldi. A szemeimet forgatom a parancsolgató hangneme miatt, de nem tudok mit tenni, izgatott vagyok, hogy újra láthatom.

Lerohanok, hogy letusoljak, hogy ne kelljen majd a diákegyleti házban ezt tennem. Mire végzek, alig van időm, hogy összeszedjem a holnapi cuccaimat. Épp a táskámba pakolom be őket, amikor Harry, természetesen kopogás nélkül, kinyitja az ajtót.

„Kész vagy?” Kérdezi, s felkapja a táskámat az öltözőasztalomról. Bólintok, a másik táskámat a vállamra kanyarítva, s követem őt kifelé. Csendben sétálunk a kocsihoz, s csak remélni tudom, hogy az éjszaka hátralevő része nem így fog eltelni.

Forditotta: Nicks

 

posted 2 weeks ago @ 04 Jul 2014 with 55 notes
xHESSA xhessa after xafter fanfic xafterfanfiction xhungarian translation

Miután néhány percig Harry karjaiban fekszem, a vele kötött egyezségemen kezdek el tanakodni, miszerint ma éjjel itt maradok vele.

„Nincsenek nálam sem a könyveim, és a fogkefém sem. És nem is tusoltam le.” Mondom neki. Sóhajt, majd felül, elengedvén engem.

„Reggel, még az első órád előtt összeszedhetjük a könyveidet, vagy akár most rögtön is, ha nagyon akarod, egészen addig, amíg velem maradsz. Megígérted.” Emlékeztet egy mosollyal. Ajkai az állammal találkoznak, apró csókokat hintve rá. A bőrömön érzett ajka elködösíti a józan eszemet. Pontosan tisztában van vele, mit csinál.

„És mi a helyzet a tusolásommal?” Emlékeztetem.
„Letusolhatsz itt lent is.”

„Egy diákegyesületi házban? Ki tudja, ki nyithat be.”

„Először is, az ajtót be lehet zárni, másodszor pedig, nyilvánvalóan én is csatlakoznék hozzád.” Jegyzi meg.

Összeráncolom homlokomat a hangneme miatt, de aztán úgy döntök, inkább figyelmen kívül hagyom. „Rendben. Akkor most szeretnék letusolni, mielőtt túl késő lenne.”

Bólint, majd feláll, s a nadrágjáért nyúl. Lemászom az ágyról, s ugyanazt teszem, mint ő, az alsóneműmet ott hagyván. Nem tetszik annak az ötlete, hogy ugyanezen ruhákat holnap újra fel kell vennem, de mivelhogy Harry reggel elvisz a szobámba, majd akkor átöltözöm.

„Nem is veszel fel alsót?” Vigyorogja, mire szemeimet forgatom.

„Van samponod? Még csak fésűm sincs.” Kezdek aggódni amiatt a dolgok miatt, amik jelenleg nincsenek kéznél nálam. „És fülpucolók? Fogselyem?”

„Nyugi, van fülpucolónk és fogselymünk is. Biztos van extra fogkefénk, és van legalább egy vagy kettő fésűnk is. Lehet, még plusz alsóneműnk is van, minden méretben, ha nagyon szeretnél egyet.” Informál.

„Alsóneműk?” Kérdezem, mielőtt rájönnék, hogy azokra a ruhaneműkre érti, amiket más lányok hagytak itt. „Mindegy.” Mondom, mielőtt megmagyarázhatná. Remélem, Harrynek nincs semmilyen női alsónemű kollekciója azoktól a személyektől, akikkel korábban lefeküdt már.

A fürdőszobába vezet, s sokkal kényelmesebbnek érzem magamat itt, mint ahogy azt előzőleg elképzeltem, de csakis azért, mert már többször jártam ebben a helyiségben.

Harry megnyitja a vizet és leveszi a felsőjét.

„Mit csinálsz?” Kérdezem.

„Letusolok?”

„Azt hittem, én tusolok előbb.”

„Letusolhatsz velem.” Mondja nyugodtan.

„Uhm… nem. Inkább nem.” Nevetem. Nem tusolhatok le vele.

„Miért nem? Láttalak már, ahogyan te is engem. Mi olyan nagy dolog ebben?” Morogja.

„Nem tudom… csak… nem akarok.” Tudom, hogy látott már meztelenül, de vele tusolni olyan… bizalmasnak tűnik. Sokkal bizalmasabbnak azon túl, amit nemrég egymással tettünk.

„Jól van. Akkor kezdd te.” Hangjában az él tisztán kihallható.

Édesen elmosolyodom, figyelmen kívül hagyva keserű hangnemét, s leöltözöm. Szemei végigfutnak a testemen, ám én elkapom a tekintetemet. Kezemmel benyúlok a zuhanyfüggöny mögé, hogy megnézzem a víz hőmérsékletét, majd pedig belépek.

Harry csendben marad, mialatt bevizezem a hajamat. „Harry?” Szólok neki. Kiment volna a fürdőből?

„Igen?”

„Azt hittem, hogy elmentél.” Vallom be. Kissé elhúzza a függönyt, épp annyira, hogy göndör fejével betekinthessen.

„Nem, még mindig itt vagyok.”

„Valami baj van?” Kérdezem. Válaszul megrázza a fejét, nem mondván semmit sem. Tényleg úgy duzzogna, mint egy kisgyerek, csak azért, mert nem tusolok vele? Majdnem azt mondom neki, hogy csatlakozzon hozzám, de azt akarom, hogy megértse, hogy nem kaphatja meg mindig azt, amit akar. Feje eltűnik a zuhanyból, s hallom, hogy leült a vécére.
Mind a sampon, mind pedig a tusfürdő erős férfias illatokat őriznek, s hiányzik az én vanília samponom, bár azt hiszem, túlélem ezt az egy éjszakát. Talán több értelme lett volna, ha az én szobámban maradunk, de Steph ott lenne, és kicsit furcsa lenne mindent megmagyarázni neki, s nem nagyon tudom azt sem elképzelni, hogy Harry ilyen gyengéd lenne, ha Steph körülöttünk lenne. A gondolat zavar, így inkább elűzöm.

„Ide tudnál adni egy törülközőt?” Kérdezem, elzárva a vizet. „Vagy talán kettőt, ha van elég.” Szeretek egyet a hajamra, egyet pedig a testemre áldozni.

Keze átvág a zuhanyfüggönyön, két törülközőt tartva. Megköszönöm neki, s valamit motyog, de nem igazán értem, hogy mit.

Mialatt megtörölközöm, leveszi a nadrágját, s újra megnyitja a vizet. Hiába, nem tudok mit tenni, bámulom meztelen testét, ahogy belép a zuhany alá. Tényleg vele kellett volna tusolnom, nem azért, mert duzzogott, hanem mert tényleg akarom.

„Visszamegyek a szobádba.” Mondom. Úgyis ignorál.

Visszarántja a függönyt, amitől annak gyűrűi a rúdnak csattannak. „Nem, nem mész.”

„Mi a bajod?” Csattanok fel. Most tényleg idegesít.

„Semmi, csak nem fogsz egymagad visszamenni oda. Harminc srác él itt, nem kellene így lófrálnod a folyosókon.”

„Van valami más is, azóta duzzogsz, hogy nemet mondtam a közös tusolásunkra.”

„Nem duzzogok.”

„Mondd el, miért, vagy ebben az egy szál törülközőben fogok kimenni.” Fenyegetem meg, tudván, hogy úgysem merném megtenni. Szemei összeszűkülnek, s karjai kinyúlnak felém, hogy megállítsanak, vizet spriccelve a földre.

„Nem szeretem, ha nemet mondanak nekem.” Hangja halk, de sokkal lágyabb, mint pillanatokkal ezelőtt volt.

Csak elképzelni tudom, hogy amikor a lányokról van szó, Harry aligha, ha nem soha, nem hallja a „nem” szócskát. Az elmém azt mondja, hogy mondjam meg neki, szokjon hozzá, de egészen eddig a pillanatig nem is mondtam neki nemet. Amint megérint, azt teszem, amit csak akar.

„Nos, nem vagyok olyan, mint a többi lány, Harry.” Csattanok fel. Féltékenységem túlszárnyalja az iránta érzett bosszúságomat.
Egy halovány mosoly játszik ajkain, ahogy a víz lecsorog arcán. „Tudom, Tess. Tudom.” Elhúzza a függönyt, én pedig felveszem a ruháimat, ő pedig elzárja a vizet.

„Felveheted néhány cuccomat alváshoz.” Mondja, mire bólintok. Alig hallom, mit mond, mert túlságosan is az előtte álló nedves testére fókuszálok. Haját az egyik törülközővel dörzsöli, mitől tincsei szanaszét állnak, majd később e leplet a dereka köré csavarja. A fehér törülköző olyannyira lent lóg a derekán, hogy komolyan, úgy néz ki, mint a tiszta szex. Olyan érzésem van, mintha húsz fokkal megemelkedett volna a fürdőszoba hőmérséklete. Lehajol és kinyitja a szekrényt, elővéve egy fésűt, amit a kezembe helyez.

„Gyere.” Mondja, én viszont megrázom a fejemet, próbálván elűzni elmémből a piszkos gondolataimat. Végigsétálunk a hallon és a sarkon befordulunk, épp amikor egy szőke srác majdnem belém ütközik… Felnézek az arcára, amitől ereimben megfagy a vér.

„Nem láttalak már egy ideje.” Dorombolja. Undorodom tőle.

„Harry.” Nyüszítem, ő pedig megfordul, s csupán egy pillanatába telik, hogy rájöjjön, ez az a srác, aki megpróbált a múltkor kicsit közelebb kerülni hozzám.

„Tűnj a közeléből, Neil.” Csattan fel, mire Neil elsápad. Biztosan nem vette észre Harryt, mielőtt befordult a sarkon.

„Az én hibám, Styles.” Mondja Neil, s elsétál.

„Köszönöm.” Suttogom Harrynek. Kezét az enyém köré kulcsolja, s kinyitja ajtaját.

„Ki kellene vernem belőle még a szart is, nem?” Mondja Harry, ahogy helyet foglalok az ágyán.

„Nem. Nem kell.” Könyörögöm. Nem tudom megmondani, hogy komolyan gondolja-e, de nem szeretném kideríteni. Megragadja a távirányítót az éjjeliszekrényéről és bekapcsolja a TV-t, mielőtt kinyitná a szekrényét, hogy egy pólót és egy boxert dobhasson oda hozzám.

Leveszem a nadrágomat és helyette magamra öltöm a boxert, visszahajtván a derekának felső részét néhányszor, hogy passzoljon.

„Lehetséges lenne, hogy felvegyem azt a felsőt, amit ma viseltél?” Nem esik le, milyen furcsán hangzik mindez egészen addig, amíg ki nem mondom e szavakat.

„Hogy mi?” Vigyorogja.

„Én… nos… mindegy. Nem is tudom, mit beszélek itt.” Hazudom. A piszkos ruháidat akarom viselni, mert olyan jó az illatuk? Ez felettébb furcsán és őrültnek hangzik. Felnevet, s felveszi földre vetett pólóját, majd hozzám sétál.

„Tessék, bébi.” Mondja, odanyújtva a használt felsőt. Örülök, hogy nem ejt még jobban zavarba, bár még mindig kicsit butusnak érzem magamat.

„Köszönöm.” Csiripelem, és leveszem a saját lila felsőmet, majd a melltartómat, s helyette magamra húzom az ő felsőjét. Csodálatos illata van, tudtam, hogy ilyen lesz. Szemei ellágyulnak, ahogy rám tekint.

„Gyönyörű vagy.” Mondja, s elkapja pillantását. Az az érzésem támad, hogy nem akarta e szavakat hangosan is kimondani, ami még inkább csak melegséggel tölti el a szívemet. Elmosolyodom, s felé lépek egyet.

„Ahogyan te is.” Bókolom, mire elpirul.

„Elég legyen ebből.” Neveti. „Mikor kell reggel felkelned?” Kérdezi, s leül az ágyra, váltogatva a csatornák között.

„Ötkor, de majd beállítom a saját ébresztőmet.”

„Ötkor? Hajnali ötkor? Mikor is kezdődik az első órád? Kilenckor? Minek kelsz fel ilyen korán?”

„Nem tudom, talán, hogy elkészüljek?” Húzom végig a fésűt a hajamon.

„Nos, keljünk fel inkább hétkor, nem nagyon vagyok működőképes hét előtt.” Mondja, mire felnyögök. Harry és én, olyannyira különbözünk.

„Hat harminc?” Próbálok alkudozni.

„Jól van, hat harminc.” Egyezik bele.

Az est hátralevő részét random TV show-k nézésével töltjük, mielőtt Harry, fejét az ölembe fektetve, álomba nem merül. Ujjaim végigszántanak a haján, s lecsúszok, hogy mellé feküdhessek, igyekezvén, nehogy felébresszem.

„Tess?” Dörmögi, s keze kinyúl maga elé, mintha engem keresne

„Itt vagyok.” Suttogom mögüle. A másik oldalára fordul, karját magam köré fonva, mielőtt visszafeküdne aludni. Azt mondja, sokkal jobban alszik, ha én is itt vagyok vele, s mindez szintúgy igaz rám is tekintve.

..

A következő reggel az ébresztőórám hat harminckor csörög, s sietve körberohanok, hogy felvegyem a tegnapi ruháimat, és hogy felkeltsem Harryt. Olyan nehéz felébreszteni. Idegesnek érzem magamat és felkészületlennek, viszont 7:15-re a szobámba érünk, rengeteg időt szerezvén, hogy átöltözhessek, megfésülködhessek és fogat moshassak. Steph végigalussza az ott töltött perceinket, s megelőzöm Harryt attól is, hogy egy pohár vizet öntsön rá, hogy így ébressze fel. Harry nem jegyez meg semmi durva hozzászólást sem, ahogy felveszem az egyik hosszú szoknyámat, hozzá pedig egy egyszerű, kék felsőmet.

„Látod, még csak nyolc óra és húsz percünk még mindig van, mielőtt a kávéházba mehetnénk.” Dicsekszi Harry.

„Mi?”

„Ja, gondoltam, elkísérlek? De ha nem, tőlem az is okés.” Mondja, s elfordítja tekintetét.

„Nem, persze, hogy megfelel.” Csak nem vagyok hozzászokva ehhez az akármihez, ami megváltozott kettőnk között. Jó érzés lesz, hogy nem kell majd elkerülnöm Harryt, vagy amiatt aggódnom, hogy belefutnék valami folytán. De mit fog Liam gondolni? Elmondjuk egyáltalán Liamnek? „Mit kéne tennünk a húsz percünkkel?” Mosolygom.

„Van néhány ötletem.” Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy magához húz.

„Steph is itt van.” Emlékeztetem. A fülem alatti részt szívogatja.

„Tudom, csupán csókolózunk.” Neveti, ajkait az enyémekre nyomva.
Azelőtt elmegyünk, hogy Steph felébredne. Harry felajánlja, hogy cipeli helyettem a táskámat, ami egy szép, de roppantmód váratlan gesztus tőle.

„Hol vannak a könyveid?” Kérdezem.

„Nem hurcolom őket, mindennap kölcsönkérek egyet minden órára. Megment attól, hogy ilyeneket kelljen cipelnem.” Mutat a vállára vetett táskámra. Egyszerre forgatom szemeimet, s nevetek rajta.

Amikor a kávéházhoz érünk, Liamet a falnak dőlve találjuk, s igencsak meglepődöttnek tűnik, hogy Harryt és engem együtt lát. Egy „Majd később mindent elmagyarázok!” nézést küldök felé, mire elmosolyodik.

„Nos, jobb, ha megyünk, van néhány órám, amit át kell aludnom.” Mondja Harry, mire bólintok. Nem vagyok biztos benne, hogy meg kéne ölelnem. Ledobja a táskámat, egyik kezét a derekam köré kulcsolja, s a mellkasára von, mielőtt megcsókolna. Nem vártam ezt. Visszacsókolom, s elenged.

„Később találkozunk.” Vigyorogja, s Liamre tekint. Ez nem lehetne még ennél is furcsább. Liam álla gyakorlatilag a földet verdesi, én pedig még inkább zavarban érzem magamat Harry feltűnő lépése miatt.

„Uhmm.. Ne haragudj emiatt.” Általában nem nagyon érdekelnek a publikus szeretet-megnyilvánulások. Noah és én sosem csináltunk semmi ilyesmit, kivéve, amikor megpróbáltam megcsókolni őt korábban, hogy kiűzzem Harryt a gondolataimból. „Sok mindenbe kell beavatnom téged.” Pirulok el, s Liam felkapja a táskámat.

Fordította: Nicks

posted 3 weeks ago @ 28 Jun 2014 with 52 notes
xhessa xhessa after xafter fanfic xhungarian translation xtessa young

Harry ujjai feljebb simogatják a felsőmet, amitől lélegzetem felgyorsul. Egy mosoly lopódzott gyönyörű arcára, ahogy feltűnt neki.

„Egyetlen egy érintés és máris lihegsz.” Suttogja rekedtes hangjával. Előre hajol, leemelvén az ölén pihenő lábaimat, így könnyedén fel tud hajolni hozzám, hogy ajkát a nyakamra nyomhassa. Nyelve végigszánt nyakamon, én pedig remegni kezdek. Ujjaim elvesznek göndör fürtjeiben, ő pedig a bőrömet harapdálja. Egyik keze a lábaim közé csúszik, ám megragadom a csuklóját, hogy megállítsam.

„Mi a baj?” Leheli.

„Semmi… csak azon gondolkodtam, hogy ezúttal én szeretnék valamit neked csinálni.” Elkapom a pillantásomat. Ujjai közrefogják az arcomat, miáltal kényszerítve vagyok, hogy tekintetébe nézzek. Megpróbálja elrejteni önelégült mosolyát, ám már feltűnt nekem.

„És mit szeretnél nekem csinálni?”

„Hát… úgy gondoltam, hogy… tudod, amit a múltkor mondtál?” Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire szégyenlős az efféle szavakkal kapcsolatban, amikor Harry gyakorlatilag mindent kiejt, amire gondol, de az a szó, hogy „szopás” nem igazán szerepel a szótáramban.

„Le akarsz szopni?” Kérdezi, teljesen ledöbbenve. Hivatalosan is megrémültem. Mégis, valahogy beindultam tőle.

„Um… igen. Mármint, csak akkor, ha szeretnéd?” Remélem, hogy ahogyan a kapcsolatunk fejlődik, képes leszek ezeket a dolgokat előtte is kimondani.

„Persze, hogy akarom, azóta akarom az ajkaiadat körülöttem, hogy először megláttalak.” Mondja. Furcsán hízelgőnek tetszik nyers megjegyzése.

„Biztos vagy benne? Láttál már valaha… farkat ezelőtt?” Tudom, hogy tudja a választ rá. Talán csak megpróbál emlékeztetni rá?

„Persze, hogy láttam. Mondjuk nem igazit, de képeken igen, sőt egyszer rányitottam a szomszédomra, miközben olyan filmet nézett.” Árulom el, mire visszafojt egy nevetést.

„Ne nevess ki, Harry!” Figyelmeztetem.

„Sajnálom, nem nevetlek, bébi, csak sosem találkoztam olyannal, akinek ilyen kevés tapasztalata van. Mondjuk jó pont, esküszöm. Csak néha az ártatlanságod egész egyszerűen megőrjít. De mindez egyben be is indít, és én vagyok az egyedüli, akinek köszönhetően elélveztél, a saját segítségeden kívül, persze.” Ezúttal nem nevet, amitől egy kicsit jobban érzem magamat.

„Oké, akkor… kezdjük.” Kérem. Mosolyog, ujjbegyével cirógatva az arcomat.

„Kis pimasz, ez tetszik.” Mondja, felemelkedve.

„Hova mégy?” Kérdezem, mire elmosolyodik.

„Sehova, csak leveszem a nadrágomat.”

„Én akartam azt csinálni.” Duzzogom, ő pedig nevet, visszavéve a nadrágját.

„Akkor tessék, babe.” Kezeit a csípőjén pihenteti.

Mosolygok, s közelebb lépek hozzá, hogy lehúzzam nadrágját. A boxerjét is le kéne vennem? Harry hátralép egyet, s leül az ágyra.

Letérdelek elé, mire mély lélegzetet vesz.

„Gyere közelebb, babe.”

Közelebb csúszok hozzá, kezeimet térdein pihentetve.

„Minden okés?” Kérdezi óvatosan.

Bólintok, ő pedig felemel a könyökömnél fogva.

„Inkább csókolózzunk egy kicsit.” Ajánlja magára húzva. Megkönnyebbülök, még mindig ezt akarom csinálni, csupán szükségem van néhány percre és csókolózásra, hogy összeszedjem magamat, és hogy még jobban ellazulhassak.

Megcsókol engem, először lassan, de aztán pillanatok alatt az a jól ismert elektromosság veszi át az uralmat bennem. A karjait ragadom meg, melyek kemények az ujjbegyeim alatt, s előre-hátra ringatózom az ölében. A vékony boxerében levő keménysége megduzzad. Gyengéden a hajába túrok, s azt kívánom, bárcsak szoknyát viseltem volna, hogy most csak felemelhessem, és máris érezhessem magam alatt. Gondolataim meglepnek, ahogy lenyúlok hozzá, hogy megérintsem a boxerén keresztül.

„A picsába, Tessa. Ha ezt tovább folytatod, megint a boxerembe élvezek el.” Nyögi, én pedig megállok, lemászva róla, hogy újra térdre ereszkedhessem.

„Vedd le a nadrágodat.” Utasít, én pedig bólintok, kigombolva őket, s lecsúsztatva a lábaimon. Bátornak érezvén magamat, leveszem a felsőmet is és félredobom. Harry az ajkait rágcsálja, ahogy visszatérek hozzá, lehajolva előtte. Ujjaim a derekára csúsznak, s megragadom boxere felső részét, ő pedig kicsit felemeli a derekát, hogy könnyedén levehessem róla.

Érzem, hogy szemeim kikerekednek és hallom a saját zihálásomat, ahogy Harry férfiassága a szemem elé tárul. Hűha, nagy. Sokkal nagyobb, mint vártam. Hogy fogom ezt egyáltalán a számba venni? Néhány másodpercig bámulom, addig, amíg ki nem nyúlok, hogy megérintsem a mutatóujjammal. Harry nevet, ahogy férfiassága enyhén megmozdul.

„Hogy… úgy értem… mit kellene először csinálnom?” Dadogom. Kényelmetlenül érzem magamat a mérete miatt, de ennek ellenére is végig akarom csinálni.

„Megmutatom, tessék… fogd közre az ujjaiddal, mint a múltkor.” Mondja. Úgy is teszek, s egy kissé megmozdítom őket. A bőre, ami körülöleli őt, sokkal puhább, mint vártam. Tudom, hogy úgy vizsgálom, mint egy természettudományi projektet, de ez annyira új nekem, hogy komolyan annak is tűnik nekem. Enyhén megszorítom, s kezemet fel-le mozgatom rajta.

„Valahogy így?” Kérdezem, s Harry biccent, mellkasa fel-le mozog.

„Most pedig… csak vedd be a szádba. Nem az egészet, de persze, ha tudod… szóval, csak vegyél be annyit, amennyit tudsz.” Utasít. Mély lélegzetet veszek, s előre dőlök. Kinyitva a számat beveszem, de csak félig. Felszisszen, kezei pedig a vállamra kerülnek. Kissé visszahajolok, valami sós ízt érezvén. Ez máris az élvezete? Az íz eltűnik, én pedig fejemet fel-le mozgatom rajta. Valami ismeretlen ösztön azt súgja, hogy mozgassam a nyelvemet is körülötte.

„A kurva életbe. Ah, igen, ez tetszik.” Dörmögi Harry, én pedig megismétlem a mozdulatot. Markolása a vállamon erősebb lesz, csípője óvatosan fel-le mozog a számban. Még tovább mozgok, majdhogynem teljes egészében bekapva őt. Felnézek rá, tekintete szinte fenn akadt, s mennyeien fest. Visszaterelem figyelmemet a szopásra, kicsit gyorsabban mozogva.

„Használd a… kezedet… a szabad részemen.” Lihegi, én pedig engedelmeskedem. A kezem fel-, és lemozog az alsó részén, míg a szám a felső részén dolgozik. Nagyot szívok, mire felmorog.

„Bassza… meg… Tessa. Annyira… közel vagyok hozzá…” Megfeszül. „Ha nem akarod a szádba, akkor… meg… kell… állnod.”

Felnézek rá, még mindig úgy, hogy a számban van. Imádom azt, hogy miattam veszíti el az önuralmát.

„Francba… nézz rám… folyamatosan.” Teste újfent megfeszül, ahogy engem néz. Rápislogok, teljes hatást elérve. Harry szakadatlanul a nevemet átkozza, s némi rándulást érzek a számba, amikor a meleg, sós nedv kis adagokban elkezd lefolyni a torkomon. Lenyelem és visszahátrálok. Nem volt olyan rossz íze, mint elsőre gondoltam, de egyáltalán nem volt finom sem. Kezei a vállamról az arcomra vándorolnak.

„Milyen volt?” Alig kap levegőt. Felemelkedem és leülök mellé az ágyra. Karjai átölelnek, s fejét a vállamra fekteti.

„Szerintem jó volt.” Mondom, mire felnevet.

„Jó?”

„Jó volt, mondhatni. Hogy így láthattalak. És nem is volt olyan rossz íze sem, mint gondoltam.” Vallom be. Cikinek kéne éreznem magamat amiatt, hogy bevallottam, hogy tetszett, de nem érzem annak. „És neked milyen volt?” Kérdezem idegesen.

„Kellemesen meglepődtem. Ez volt a legjobb szopás, amit valaha kaptam.” Elpirulok a szavai hallatán.

„Hát persze, hogy az volt.” Nevetem. Értékelem, hogy megpróbál egy kicsit segíteni, hogy jobban érezzem magamat a kevés tapasztalatom miatt.

„Nem, tényleg. Az, hogy ennyire… tiszta vagy, ez valamit művel velem. És a picsába, amikor rám néztél…”

„Oké, oké!” Vágok közbe, kezemmel intve. Azért nem akarom minden egyes részletét újra átélni az első alkalmamnak. Felnevet, s gyöngéden hátradönt a matracra.

„Most pedig engedd meg, hogy én is olyan gyönyört adjak neked, mint amit te adtál nekem.” Dörmögi a fülembe, s megszívja a nyakamon a bőrt. Ujjai az alsóneműmbe akadnak, s lejjebb tolják. „Az ujjamat vagy a nyelvemet akarod?”  Kérdezi csábítóan.

„Mindkettőt.” Felelem, mire elmosolyodik.

„Ahogy kívánod.” Mondja, s fejével hozzám hajol. Nyöszörögve a hajába túrok újfent. Sokszor csinálom ezt, de úgy látszik, tetszik neki. „Ezúttal két ujjamat próbáljuk ki.” Mondja az érzékeny pontomnak. A hátam ívben megfeszül az ágyon, s perceken belül egy teljesen eufórikus állapotba kerülök, Harry nevét mondva, ahogy teljesen elveszem.

Csendben marad, ahogy mellém fekszik, hagyva, hogy élvezzem, ahogy szép lassan lenyugszom. Miután légzésem lelassul, felülök, s ujjaimat a tetovált mellkasára fektetem. Figyelmesen néz engem, de nem állít meg.

„Senki sem érintett még így meg.” Vallja be, én pedig minden egyes kérdést megpróbálok lenyelni, amit fel akarok tenni neki. Ahelyett, hogy kikérdezném, halványan elmosolyodom és egy gyors puszit lehelek a mellkasára.

„Velem maradsz ma éjjel?” Kérdezi, én viszont nemet intek a fejemmel.

„Nem tudok, holnap hétfő és óráink vannak.” Vele akarok maradni, de nem vasárnap.

„Kérlek.”

„Nincs is semmiféle ruhám, amit holnap viselhetnék.”

„Vedd fel azokat. Kérlek, maradj velem. Csak egy éjjel, és ígérem, hogy időben beérsz majd az óráidra.”

„Nem is tudom…”

„Még afelől is biztosítalak, hogy tizenöt perccel korábban fogsz odaérni, hogy legyen elég időd Liammel találkozni abban a kávéházban.” Mondja, mire eltátom a számat.

„Ezt mégis honnan tudod?”

„Figyellek… Mármint, nem mindig. De sokkal többet veszek észre, mint gondolnád.” Mondja, mire a szívem szinte kidurran. Kezdek belezúgni, gyorsan és mélyen.

„Maradok.” Mondom, de felkapom a kezemet, hogy folytassam. „Egyetlen egy feltétellel.”

„És mi lenne az?” Mosolyogja.

„Gyere vissza irodalomra.” Kérem, mire felemeli a szemöldökét.

„Rendben.”

Elmosolyodom az egyszerű válaszán, ő pedig közelebb húz a mellkasára.

Fordította: Nicks

posted 4 weeks ago @ 26 Jun 2014 with 52 notes
xHESSA xhessa after xhungarian translation xafter fanfic
Anonymous said:
Hogyan sikerült az érettségi(tek)?:) mikor kapunk legközelebb részt?:)

Az irasbelik mindkettonknek szerintem jol ment, annak ellenere mennyire megszenvedtettek vele minket. Nicks holnap(pentek) szobelizik, en pedig hetfon. Koszonjuk szepen az erdeklodest, nem is tudod milyen jol esik.(:
Elnezesezeket kerem, mert rettentoen elszamoltam magam ezzel “par nap” dologgal. Teljesen jogos, ahogy nehanyotok kiakadt, mert nem tartottam be a szavam. Beszeltem Nickssel es mondta, hogy jovohet elejen hozza a reszt. Meg egyszer bocsanat es koszonjuk a turelmeteket. xo

answered 1 month ago @ 19 Jun 2014 with 8 notes
chreashoran said:
Én még csak most találtam ezt a blogot és 3 óra alatt olvastam és nagyon megszerettem.:) nagyon várom a következő részt!:3

Annyira orulok, hogy tetszik. En is hasonloan voltam vele, mikor olvasni kezdtem.(: xo

answered 1 month ago @ 19 Jun 2014 with 3 notes
Anonymous said:
Istenem imádom ezt a blogot!!:') <33 Minél hamarabb hozzatok új részt!:) <3

Igazan nagyon orulok, hogy tetszik.(: xo

answered 1 month ago @ 19 Jun 2014
Anonymous said:
Nagyon jó:))) várom a kövit<3

Igazán örülök, hogy tetszett.(: Pár napon belül jön a következő (becsszó!) (: xox

answered 1 month ago @ 06 Jun 2014 with 10 notes

“Mit terveztél a nap további részére?” Kérdezi, miután megszakítja csókunkat. Ül az ágyamon, én pedig csatlakozom hozzá.

“Semmit, cask tanulok.” Zavarban vagyok, mintha lenne valami módja, ahogy viselkednem kellene most, hogy már..több van köztünk, de fogalmam sincs hogyan tegyem ezt.

"Szuper." Mondja, majd nyelvét felső ajkára simítja.

Ő is idegesnek tűnik,aminek azért örülök, hogy nem csak én érzek így.

"Gyere ide." Hív magához és kitárja karjait. Abban a pillanatban, hogy leülök az ölébe, az ajtó nyílik, mire Harry felmorog. Steph, Tristan és Niall lépnek be a szobába. Mind bámulnak ránk, én pedig lemászom Harryről és leülök az ágy másik oldalára.

"Szóval srácok, most már ilyen dugó pajtik lettetek?" Kérdi Niall, mire én felnyüszítek.

"Nem! Nem vagyunk." Válaszolom nekik. Nem tudom mit kellene elmondanom nekik, várni fogok, hogy Harry szóljon valamit. Azonban ő csendben marad, míg Tristan és Niall a tegnapi buliról kezdenek mesélni neki.

"Úgy tűnik nem hagytam ki sokat." Mondja nekik Harry, mire Niall a vállát rándítja.

"Egészen Molly striptíz mutatványáig. Teljesen meztele volt, látnod kellett volna." Meséli Niall Harrynek. Megborzongok és Steph felé fordulok, aki pedig Tristant figyeli, valószínűleg remélve, hogy ő nem tesz megjegyzést Molly meztelenkedésére.

"Semmi olyan, amit ne láttam volna ezelőtt." Harry mosolyog, én pedig zihálni kezdek, de megpróbálom köhögésnek álcázni. Ugye nem azt mondta.Arckifejezése megváltozik, mintha csak ráeszmélt volna, hogy mit mondott.

Talán ez egy nagyon rossz ötlet volt, már most kényelmetlen és így, hogy mindenki a szobában van, még inkább. Miért nem mondta el nekik, hogy randizunk? Randizunk egyáltalán? Magamat sem értem igazán. A vallomása után azt hittem, hogy együtt vagyunk, de valójában sosem mondtuk ki. Talán nincs rá szükségünk? Ez a bizonytalanság már most az őrületbe kerget, egész idő alatt, amit Noahval töltöttem, sosem voltak kétségeim az érzési miatt irántam. Sosem kellett olyan barátokkal foglalkoznom, akikkel testi kapcsolata is volt. Én vagyok az egyetlen lány Noah életében, akit megcsókolt és ez őszintén tetszett. Bárcsak
Harry sose tett volna semmit más lánnyal, vagy legalább kevesebbel.

"Elmegyünk bowlingozni, miután átöltözöm, akarsz jönni?" Kérdi Steph, de én a fejemet rázom.

"Fel kell zárkóznom a tanulásban, alig csináltam valamit a hétvégén." Válaszolom neki, majd félrenézek, amint a hétvége emlékei elárasztják elmémet. Mikor találhatta ki Harry ezt, minden bizonnyal még mindez előtt, ami történt.

"Jönnöd kellene, jó buli lesz." Ajánlja föl Harry, de ismét a fejemet ingatom. Szükségem van arra, hogy most itt maradjak, és azt reméltem, hogy ő is maradna velem. Steph bemegy a fürdőbe, majd pár perccel később már más ruhában jön ki.

"Mehetünk srácok? Biztos vagy benne, hogy nem akarsz jönni?" Kérdezi ismét, én pedig bólintok.

"Biztos." Válaszolom. Mind felkelnek, hogy induljanak, Harry int nekem egy apró mosoly kíséretében, mielőtt kilépne a szobából. Csöppnyit csalódott vagyok az elköszönése miatt, de mit is vártam? Hogy rohanjon hozzám és megcsókoljon, hogy elmondja, hiányozni fogok neki? Nevetek ezen a gondolaton. Nem tudom, hogy egyáltalán fog-e valami változni Harry és köztem azon kívül, hogy mostantól már nem próbáljuk meg elkerülni a másikat olyan hatékonyan. Én túlságosan is hozzá vagyok szokva ahhoz, ahogyan a dolgok Noahval voltak, így fogalmam sincs
hogyan alakul mindez, és utálom, hogy nem tudok mindent, ami történik, kézben tartani.

Egy óra tanulás után, és pihenéssel való próbálkozás után, kezembe veszem a telefonom és írok Harrynek. Várjunk, nincs is meg a száma. Sosem gondoltam ezelőtt erre, mivel sosem beszéltünk vagy írtunk telefonon. Soha nem volt rá szükségünk, ki nem állhattuk egymást. Ez még bonyolultabb lesz, mint ahogy hittem.

Felhívom anyát, hogy kicsit meséljek neki, és főként azért, hogy kipuhatoljam Noah mesélt-e már neki a történtekről. Lassan már haza érkezik a két órás autó útból, és biztos vagyok, hogy azonnal el fog mondani neki mindent. Anya egy egyszerű “helloval” köszön a telefonba, ebből tudom, hogy még nem sejt semmit. Mesélek neki arról, hogy kocsi után nézelődtem, de leginkább a gyakornoki állásról a Vancenél. Persze ő emlékeztet arra, hogy már bő egy hónapja vagyok az egyetemen és még mindig nem találtam autót. A szememet forgatom és hagyom, hadd fecsegjen össze arról, miket csinált a héten. A telefon kijelzője felvillan, miközben beszélek, így kihangosítom és megnézem az
üzenetet.

*Jönnöd kellett volna velünk, velem.* Mondja az üzenet. A szívem pedig elolvad, ez Harrytől jött.

Úgy teszek, mintha hallgatnám anyát és hümmögök neki párszor, miközben visszaírok Harrynek.

*Maradnod kellett volna.* Küldöm el. Bámulom a képernyőt várva, hogy visszaírjon.

*Jövök érted és felveszlek.* Öröknek tűnő idő múlva válaszol.

*Mi? Nem, nem akarok bowlingozni menni, már ott vagy. Maradj.*

*Már eljöttem, légy készen.* Parancsolgató, még az üzeneten keresztül is.

Anya még mindig beszél a telefonon, nekem pedig fogalmam sincs, hogy miről. Nem hallgatom Harry üzenetet óta.

"Anya, majd visszahívlak." Vágok közbe.

"Miért?" A hangja meglepett.

"Én, uhm…nos, kiöntöttem a kávét a jegyzeteimre. Mennem kell." Hazudom és leteszem a telefont.

Sietősen a szobába megyek, hogy levegyem Harry pizsamáját magamról és felkapom az egyik új nadrágomat meg egy egyszerű lila topot. Kifésülöm a hajamat, egész jól néz ki ahhoz képest, hogy nem mostam meg. Megnézem, mennyi az idő és a fürdőszobába megyek, hogy megmossam a fogamat. Amikor visszajövök, Harry az ágyamon ülve várakozik.

"Hol voltál?" Kérdezi.

"Fogat mosni." Mondom, és elpakolom a neszesszeremet.

"Kész vagy?" Áll fel s hozzám sétál. Félig azt várom, hogy megöleljen, de nem teszi. Csupán az ajtóhoz sétál.

Biccentek és felkapom a táskámat, illetve a telefonomat.

Amikor a kocsijához érkezünk, vezetés közben a rádiót halkra veszi. Tényleg nem akarok a bowling pályára menni. Utálok bowlingozni, ugyanakkor vele akarom tölteni az időmet. Nem tetszik, hogy máris milyen függőnek érzem magamat.

"Szerinted mennyi idő, míg oda érünk?" Kérdezem néhány csendes perc eltelte után.

"Nem tudom, miért?" Tekint rám a szeme sarkából.

"Nem tudom… a bowling nem igazán izgat engem."

"Nem lesz olyan rossz. Mindenki ott van." Biztosít. Remélem, hogy a mindenkibe nem tartozik bele a részmunkaidős kurva, azaz Molly.

"Biztosan…" Motyogom és kinézek az ablakon.

"Nem szeretnél menni?" A hangja halk.

"Nem igazán, ezért mondtam nemet az első alkalomkor is." Nevetek fel röviden.

"Akkor menjünk valahova máshova?"

"Hova?" Kicsit felizgat, magam sem tudom miért.

"Az én házamba." Ajánlja, mire mosolygok és biccentek. Mosolya kiszélesedik, megmutatván a kis gödröcskéit, amiket olyannyira megszerettem.

"Akkor a házamba." Kinyúl és kezét a combomra helyezi. Bőröm meleg, s kezemet az övére helyezem.

Tizenöt perccel később leparkolunk a nagy szövetségi ház előtt. Azóta nem jártam itt, hogy Harryvel veszekedtünk, és mint mindig, most is visszatérek ehhez a szállóhoz. Kissé előttem sétál és felvezet a lépcsőn. Sokkal jobban ismerem ezt a házat, mint kellene. Egyik srác sem vesződik azzal, hogy akár kétszer is ránk pillantson, biztosan hozzászoktak már ahhoz a látványhoz, hogy Harry lányokat visz fel magához. Összeszorul a gyomrom a gondolatra. Abba kell hagynom ezt a fajta gondolkodást, mert különben meg fog őrjíteni, meg különben is, úgysem tudok ellene semmit sem tenni.

"Itt is vagyunk." Mondja Harry és kinyitja az ajtaját. Követem őt befelé. Felkapcsolja a villanyt, lerúgja magáról a csizmáit hanyagul a földre. Az ágyához megy és megsimogatja a mellette levő helyet.

Ahogy felé sétálok, kíváncsiságom legyőz engem. “Molly is ott volt? A bowling pályán?” Kérdezem az ablakon kibámulva.

"Ja, persze, hogy ott volt." Válaszolja hanyagul. "Miért?"

Leülök a puha ágyra, s Harry a bokámnál fogva húz magához. Nevetek, ahogy közelebb csúszom hozzá, hátam az ágyra simul, térdeimet felemeli, lábaimat pedig lába másik oldalára fekteti.

"Csak kérdeztem…" Mondom, mire grimaszol.

"Mindig is ott lesz, a csoport tagja." Tájékoztat, én pedig bólintok. Tudom, hogy butaság a részemről, hogy féltékeny vagyok rá, de egész egyszerűen zavar engem. Úgy viselkedik, mintha kedvelne engem, pedig tudom, hogy nem, és tudom, hogy tetszik neki Harry. Most, hogy mi már… akármit is alkotunk, nem akarom, hogy Harry közelében legyen.

"Ugye nem aggódsz amiatt, hogy megdugom őt újra?" Megütöm a kezét a szóhasználata miatt. Tetszik, ahogyan ilyesfajta a mocskos szavak hagyják el a száját, de nem akkor, amikor Mollynak is valami köze van hozzá.

"Nem, nos…na jó, talán igen. Tudom, hogy előtte már… és csak nem akarom, hogy újra megtörténjen." Vallom be féltékenységemet. Biztos vagyok benne, hogy leszid vagy kinevet, szóval inkább elfordítom a fejemet. Keze a térdemre téved és gyöngéden megszorítja.

"Nem tenném meg… most nem. Ne aggódj miatta, oké?" Szavai gyöngédek, s én pedig hiszek neki.

"Miért nem mondtad el nekik, hogy együtt vagyunk?" Tudom, hogy be kéne fognom a számat, de egész egyszerűen zavar.

"Nem tudom… nem voltam biztos, hogy szeretted volna. Emellett amit mi csinálunk, az csakis ránk tartozik. Nem rájuk." Magyarázza. A válasza sokkal jobb, mint amit képzeltem.

"Azt hiszem, igazad van, csak azt hittem, hogy megalázva érzed magadat miatta, vagy nem is tudom?" Mondom, mire felnevet.

"Miért lennék megalázva miattad? Nézz magadra." Szemei elsötétülnek, ahogyan kezét a hasamra simítja. Ujjai felrántják a pólómat, hogy ujjbegyeivel apró köröket rajzolgathasson meztelen bőrömre. Libabőrözni kezdek, mire elmosolyodik.

"Imádom, ahogy a tested reagál nekem." Leheli. Tudom, hogy mi fog következni, és alig várom.

Fordította: Sephie & Nicks

posted 1 month ago @ 03 Jun 2014 with 51 notes
xHESSA xhessa after xhungarian translation xafter fanfic

Hiya!

Végre sikerült elolvasnom minden egyes üzenetet visszamenőleg. Előre is bocsánatot kérek, de erről megfeledkeztem. Szóval mindet végignéztem, és úgy gondoltam egyszerűbb, ha egy bejegyzésben válaszolok, mint külön-külön.

Már pontosan nem tudom, hogy ki mit kérdezett, de akik névvel; Kitty, judit918, primelott, inlondonwithstyles, egyvoltaketto, visszajovokhozzad, orkkeegyedul, zsuzsilla034, howedeshungary, latersbitch, born-out-of-vogue, egyetlenatcc, és az anonim kérdezőknek is nagyon szépen köszönöm/köszönjük a szép szavakat, az összes feltett kérdést, mindent. Több, mint 150 levél, szóval brava(:

Szóval, ahogyan a többség már tudja, film fog készülni az Afterből, illetve könyv formájában is meg fog jelenni. Szerintem ez egy nagyszerű hír. A magam részéről csak annyit tudnék mondani, hogy büszke lehetek arra, hogy a történet fordítója vagyok. Örülök, hogy egy éve ennek így neki láttam. Nem régen a tumblr oldaltól kaptam is emailt, hogy az oldal 1 éves lett.(: Ráadásul mára már 1067 olvasóval. Ez óriási, és a pillangóim csak repdesnek örömükben.

Ha bármi hír van a filmről is, kiteszem!! Illetve csatlakozzatok továbbra is a Facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/1407719709446246/

Aztán többen érdeklődtetek a kiköltözésemről. Erre szűkszavúan válaszolnék, hogy az oldal mégse az én mütyürségeimmel legyen tele(: Angliába fogok költözni és au pairként fogok dolgozni. A pontos hely még kétséges, mivel az érettségi után megyek ki három hétre, hogy találkozhassak a családokkal.(:

Végül pedig, igen, én elolvastam az összes évadot. Ha jól tudom még 2 rész van hátra és hivatalosan is befejeződik az After. Nicks most pótolja be a lemaradását, de ő is elég gyorsan halad.(: Ezt a történetet nem lehet türelmesen kivárni, elhiszem.(: 

Puszi&Pacsi&Ölelés 

Sephie

posted 1 month ago @ 03 Jun 2014 with 14 notes
Anonymous said:
Sziasztok! Én is olvasom az Aftert, az eredeti angolt. Most találtam meg ezt az oldalt és láttam meg hogy van magyar fordítás. Ennek örülök, mert így még többen tudják olvasni ezt a hihetetlen jó történetet. Az lenne a kérdésem, hogy kaptatok-e engedélyt Annatól (az írónőtől), mert ő azt írta twitteren, hogy nem szeretné, hogy a wattpaden kívül máshol is elérhető legyen a története, így a különböző nyelvű fordítások is oda kerüljenek. Nem szeretnék gonoszkodni, csak kíváncsi vagyok! :)

Szia kedves! Igen, ez volt anno, egy éve, az első dolgom, hogy engedélyt kérjek a történet lefordítására és Anna nagyon is boldog volt az ötlettől és izgult, hogy nekünk magyaroknak is tetszeni fog-e. De majd beszélek vele, azért köszönöm, hogy szóltál.((: xX

answered 2 months ago @ 20 May 2014 with 4 notes

Az autóút kellemetlen, ruháimat az ölemben tartom és kifelé nézek az ablakon, várva hátha Harry megtöri a csendet kettőnk között.De nem igazán szándékozik megszólalni, ezért előveszem a telefonomat a táskámból. Ki van kapcsolva, biztosan lemerült tegnap éjjel.Azért megpróbálom bekapcsolni és a képernyő életre kel.Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem találok egy új üzenet vagy hangüzenetem sincsen. Az egyetlen zaj, a eső halk kopogása az autón, és az ablaktörlő lassú karistolása.

"Még mindig dühös vagy?" Kérdezi végre, miközben behajt a kapmuszhoz.

"Nem" Hazudom.Nem igazán vagyok mérges, csupán megbántott.

"Pedig eléggé úgy tűnik. Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek."

"Pedig nem vagyok. Egyáltalán nem izgat, ha csak ki akarsz rakni, hogy mehess és kavarj Mollyval." A szavak kibuknak belőlem, mielőtt megállíthatnám. Utálom, amiért így érzek vele és Mollyval kapcsolatban. Rosszul leszek, ha csak rájuk gondolok. Különben is mi van benne? A rózsaszín haja? A tetoválásai?

"Nem éppen ezt csinálom. De nem mintha a te dolgod lenne." Prüszköli.

"Ja, végülis ugrottál, hogy válaszolj a telefonodon, miközben én épp..nos tudod" Motyogom. Csak csöndben kellett volna maradnom. Most nem akarok veszekedni Harryvel.Különösképp mivel nem tudom mikor látom legközelebb. Bárcsak ne adta volna az irodalmat. Egyszerűen feszegeti a határaimat, mindet.

"Ez nem így van, Theresa," Védekezik. Tehát visszatérünk a Theresához?

"Tényleg Harry? Nekem nagyon is úgy tűnik. De egy fenét sem érdekel. Tudtam, hogy nem tartana sokáig." Végre beismerem neki és magamnak is. Az ok, amiért nem akartam elmenni az apjáéktól, hogy tudtam, ha egyszer csak Harry és én leszünk, visszajutunk ide. Mint mindig.

"Mi nem tartana sokáig?"

"Ez..mi.Hogy végre rendesen viselkedsz velem." Nem merek ránézni, mivel ő így láncol magához.

"És akkor mi van? Megint elkerülsz egy hétig? Mindketten tudjuk, hogy a hétvégére megint az ágyamban leszel." Csattan föl. Míg a szám is tátva marad. Ugye nem azt mondta?

"Parancsolsz?" Üvöltöm. Nem jutok szóhoz. Senki nem beszélt úgy, ahogyan ő teszi, senki sem volt ennyire tiszteletlen. Könnyek gyűlnek a szemembe, mikor is az autó lelassít. Mielőtt válaszolhatna, nyitom az ajtót, megragadom a cuccaimat és a szobám felé viharzok. Keresztülvágok a nedves füvön és átkozom magam, amiért nem a járdát választottam. Muszáj minél távolabb kerülnöm Harrytől, amennyire csak tudok. Mikor azt mondja, hogy akar engem, szexuális értelemben gondolja, tudtam, de fáj szembesülni vele.

"Tessa!" Hallom a nevemet, egy ajtócsapódás kíséretében. Steph egyik cipője leesik a földre, de tovább futok, majd szerzek neki egy új párat.

"A fenébe Tessa! Állj!" Üvölti megint. Nem vártam volna, hogy követ. Még inkább futni kezdek, végre elérve az épületet, majd végig a előszobát. Mire elérem a saját szobámat eluralkodik rajtam a sírás, és kivágom az ajtót, majd be is csapom magam mögött. A könnyeim az esővel keverednek, mire dühödten letörlöm az arcom.

Mozdulni sem tudok, mikor meglátom Noaht az ágyamon ülve. Oh istenem, ne most. Harry bármelyik pillanatban beronthat.

"Tessa, mi a baj? Hol voltál?" Fölkel és felém siet. Az arcomhoz nyúl, de én elfordítom a fejem. Fájdalom villan a szemében, mintha azt kérdezne, miért hajolok el az érintése elől.

"Ez..én annyira sajnálom Noah." Sírok, mikor Harry kivágja az ajtót, ami nagyot nyekken. Noah szemei tágra nyílnak, majd összehúzza, mikor tekintete találkozik Harryével. Szörnyülködve elhátrál tőlem.

Harry elhajítja a magassarkút, amit én elhagytam és beljebb jön a szobába. Nem is vesz tudomást Noahról egyáltalán.

"Nem gondoltam komolyan, amit mondtam." Harry közelebb lép hozzám.

"Szóval ez az, ahol voltál? Vele voltál egész éjjel? Ezek az ő ruhái? Próbáltalak hívni és üzentem egész este és reggel, számos hangüzenetet hagytam és te vele voltál?" Utálat cseng ki hangjából.

"Belenéztél a telefonomba, igaz? Kitörölted az üzeneteket!" Üvöltöm Harrynek.

A fejem azt mondja válaszoljak Noahnak, de a szívem csak Harryre koncentrál.

"Igen..így van." Ismeri be.

"Mi a fenéért tennéd ezt? Te válaszolhatsz Molly hívásaira, de kitörlöd az én üzeneteimet a barátomtól?!" Arca megrándul, mikor Noaht a barátomnak nevezem.

"Hogy merészelsz játszadozni velem, Harry?" Sikítom, újfent zokogva. Noah megragadja a csuklómat és maga felé fordít, ám Harry vállánál fogva félrelöki Noah-t.

"Ne érj hozzá." Morogja Harry Noah-nak. Ez nem történik meg. Figyelem, ahogy az életemmé vált szappanopera kibontakozik előttem.

"Ne mondd meg, hogy mit csináljak a barátnőmmel, te pöcs!" Köpi vissza Noah és hátat fordít Harrynek. Talán hagynom kellene őket, hadd verekedjenek össze, Harry úgyis megérdemel egy jó kis ütést az állába.

"Elég! Harry, menj most el!" Morzsolom szét a könnyeimet. Harry ismét Noah-ra bámul, s arrébb mozdul, hogy előttem álljon meg.

"Nem, ezúttal nem megyek el, Tessa, már túl sokszor tettem így." Sóhajtja, s ujjait a hajába túrja.

"Tessa, intézd el, hogy elhúzzon!" Könyörgi Noah, de figyelmen kívül hagyom. Tudni akarom, hogy Harry mit kíván mondani.

"Nem gondoltam komolyan, amit a kocsiban mondtam és nem tudom, miért válaszoltam Molly hívására. Azt hiszem, ez egyfajta szokás, de kérlek, adj egy esélyt. Tudom, hogy már túl sok esélyt adtál nekem, de szükségem van még egy utolsóra. Kérlek, Tess!" Leheli. Kimerültnek tűnik.

„Miért is, Harry? Újabb s újabb esélyt adtam arra, hogy a barátom lehess, és nem hinném, hogy most újra meg kéne tennem.” Mondom neki. Halványan érzékelem, hogy Noah minket bámul, ám e pillanatban egész egyszerűen nem érdekel.

„Nem akarok csak a barátod lenni… többet akarok.” Szavai még a lélegzetemet is elállítják.

„Nem, nem akarsz.” Harry nem randizik.

„De igen. De igen, akarok.”

„Azt mondtad, nem randizol, és hogy nem vagyok az eseted!” Emlékeztetem. Az agyam még mindig nem tudja felfogni a tényt, hogy ezt az egész beszélgetést Harryvel Noah előtt folytatom.

„Nem vagy az esetem, ahogyan én sem a tied. De épp ezért vagyunk jók egymásnak, annyira különbözünk, és mégis hasonlítunk egymásra. Egyszer azt mondtad nekem, hogy a legrosszabbat hozom ki belőled, hát te pedig a legjobbat hozod ki belőlem. Tudom, hogy te is ezt érzed, Tessa. És igen, nem szoktam randizni, egészen addig, amíg nem találkoztam veled. Eléred, hogy randizni akarjak, hogy jobb legyek… Azt akarom, hogy méltónak találj a számodra, ahogyan azt is, hogy úgy akarj
engem, ahogyan én akarlak téged. Veszekedni akarok veled, még kiabálni is egymásra addig, amíg egyikünk be nem ismeri, hogy hibázott. Meg akarlak nevettetni, és hallgatni akarom, ahogy a klasszikus regényekről áradozol… nekem csak… szükségem van rád. Tudom, hogy olykor… vagyis inkább szinte mindig kegyetlen vagyok, de ez csak azért van, mert nem tudom, hogyan legyek valaki más… Olyan régóta vagyok ez, aki, és soha nem is akartam megváltozni. Egészen mostanáig… miattad.” Hangja suttogás, szemei vadak. Annyira nem ő, ám ahogy szavai feltörtek belőle és a nehézkes légzés, ami hozzájuk társult valahogy hihetővé tették az egészet. Teljesen megdöbbentettek.

Még mindig nem tudom, hogy vagyok képes egy helyben állni ezután a vallomás után.

„Mi a franc? Tessa?” Mondja Noah kétségbeesetten.

„Menned kéne…” Suttogom, nem szakítva meg Harryvel a szemkontaktust.

„Köszönöm! Azt hittem, már soha nem lesz vége ennek.” Mondja Noah.

Harry megtörtnek és teljesen legyőzöttnek tűnik.

„Noah, azt mondtam, menned kéne.” Ismétlem. Hallom, ahogy Harry és Noah egyszerre élesen szívja be a levegőt. Megkönnyebbülés söpör végig Harryn, én pedig a keze után nyúlok, kis ujjaimat az ő remegő ujjaival összekulcsolva.

„Micsoda?” Kiáltja Noah. „Ezt most nem gondolhatod komolyan, Tessa! Olyan régóta ismerjük egymást, és ez a srác meg itt csak kihasznál téged. Félre fog lökni, amint végzett veled, én meg szeretlek téged! Ne kövesd el ezt a hibát, Tessa!” Könyörög. Sajnálom őt, és fáj is nekem, hogy ezt teszem vele, de tudom, hogy nem lehetek Noah-val, mert Harryt akarom. És Harry többet akar. Többet akar velem. A szívem megint heves dobogásba kezd, én pedig Noah-ra tekintek.

„A helyedben leállnék. Most.” Figyelmezteti Harry Noah-t.

„Annyira sajnálom, hogy így történt… tényleg.” Mondom neki. Nem szól egy szót sem, s összetörtnek látszik, ahogy elhagyja a szobámat. Tudom, hogy azért ment el, mert nem akart Harry előtt sírni.

„Tessa… én… tényleg ugyanúgy érzel?” Zihálta Harry, én pedig bólintok. Hogy nem esett le neki eddig? Azt hittem, eléggé reménytelennek és nyilvánvalónak tűntem az érzéseimet illetően.

„Ne bólints, hanem mondd ki, kérlek.” Szavait kétségbeesés színezi ki.

„Igen, Harry, én is így érzek.” Mondom. Nem mondok olyan gyönyörű vagy sokatmondó beszédet, mint amilyet ő, de ezek az egyszerű szavak elégnek tűnnek a számára.

A mosoly, amit válaszként kapok, némileg csillapítja azt a fájdalmat, amit amiatt érzek, hogy néhány pillanattal ezelőtt összetörtem Noah szívét. Még mindig szédülök attól, amit Harry mondott. Mindaz volt, amit akartam, hogy mondjon nekem, de sosem képzeltem volna, hogy tényleg meg is fogja tenni.

„Szóval mit csináljunk most?” Kérdezi. „Új vagyok ebben.” Vallja be. Ez olyan, mint egy álom.

„Csókolj meg.” Mondom, ő pedig a mellkasára dönt, keze összeszorul felsője laza anyagán, a hátamon. Ajkai hűvösek, nyelve pedig meleg, ahogy a számba csúszik. Az imént lezajlott káosz ellenére nyugodt vagyok. Valahogy tudom, hogy ez a vihar előtti csend, de jelenleg Harry volt az én horgonyom, a támaszom. És csak imádkozom, hogy ne húzzon le magával.

Fordította: Nicks & Sephie

ps.: Köszönjük szépen a türelmeteket! Reméljük tetszett! Ölelés xX

posted 2 months ago @ 20 May 2014 with 49 notes
xafter fanfic xhungarian translation xtessa young xHESSA xhessa after xpunk harry

A kezeim megtalálják Harry szobájának hideg ajtókilincsét, s elfordítják azt. Hál’ Istennek kinyílik, biztosan elfelejtette bezárni.

„NE! Kérlek…” Üvölti újra. Ha valaki bántja őt, fogalmam sincs, mit fogok csinálni, ezt nem igazán gondoltam át. Körbetapogatózom, hogy felkapcsoljam a villanyt. Harry félmeztelen, s belegabalyodva az ágytakaróba csapkodja és dobálja magát. Emlékszem Stephre, ahogy félvállról megemlítette, hogy hallotta, Harrynek rémálmai vannak. Úgy látszik, a feltételezés igaz.

Gondolkozás nélkül leültem az ágyra, s a válláért nyúltam. A bőre forró, túl forró.

„Harry!” Mondom csendesen, próbálván felébreszteni őt. A feje oldalra csapódik, nyöszörög, de nem ébred fel.

„Harry, ébredj fel!” Sírom és kicsit erősebben rázom meg őt, amíg lovagló ülésben rá nem ülök. Mindkét kezemmel megragadom a vállait, s még egyszer megrázom. Szemei felpattannak, a zavarodottság előtt rémület tölti meg őket egy rövid pillanat erejéig, majd megkönnyebbülés. Homlokát izzadságcseppek borítják be.

„Tess.” Nyögi. Az, ahogy kiejti a nevemet, egyszerre töri szét és gyógyítja meg a szívemet. Másodperceken belül kiszabadítja a karjait és a hátamra csúsztatja őket, hogy a mellkasára lökjön velük. Mellkasa nedvessége megijeszt engem, de mozdulatlan maradok. Hallom heves szívdobogását az arcomnak verődni. Szegény Harry. Mindkét kezemet az oldalára csúsztatom, átölelvén őt. A hajamba temeti ujjait, ahogy újra és újra a nevemet ismétli, mintha a sötétben található talizmánja lennék.

„Harry, jól vagy?” Szavaim halkabbak egy suttogásnál.

„Nem.” Vallja be. Mellkasa felemelkedik, és lassan süllyed vissza, mint ezelőtt, de a lélegzete még mindig erőtlen volt. Nem akarom erőltetni, hogy megbeszéljük, miféle szörnyűséget álmodott.

Nem kérdezem meg, hogy akarja-e, hogy maradjak, valahogy tudom, hogy igen. Amikor felemelkedem, hogy lekapcsoljam a lámpát, a teste megfeszül.

„Lekapcsolom a lámpát vagy szeretnéd, ha úgy maradna?” Kérdezem. Amint felfogja a szándékaimat, megnyugszik és megengedi, hogy a lámpáért nyúljak.

„Kapcsold le, kérlek.” Könyörgi. Amint a szobára sötétség borul, visszafektetem a fejemet a mellkasára. El tudnám képzelni, hogy így fekszünk. Elterülvén rajta egyaránt kényelmetlen, de nyugtató is mind neki, mind pedig nekem. Hallani a szívdobogását mellkasának kemény felszíne alatt nyugtató, sokkal nyugtatóbb, mint az eső kopogása a háztetőn. Bármit megtennék, bármit megadnék, hogy így tölthessem az éjszakákat Harryvel, hogy így feküdhessek vele, hogy karjai átöleljenek, ahogy a lélegzete lelassul.

….

Harry mocorgására ébredek. Még mindig rajta fekszem, a térdeim az oldala mellett vannak. Az arcom a mellkasának nyomódik, a fejemet felemelem, s tekintetébe nézek. A nap világosságánál már nem igazán vagyok biztos, hogy akarta-e, hogy itt maradjak-e vele a múlt éjjel. Nem tudom leolvasni a kifejezését, ami által ideges leszek. A nyakamat elaludtam amiatt, hogy Harry kemény mellkasán pihentem, és a lábaimat is ki kellene nyújtanom.

„Jó reggelt.” Gödröcskés mosolyt villant felém, eloszlatva minden félelmemet.

„Jó reggelt.” Megmozdulok, hogy lemásszam róla, de megállít.

„Hova mész?” Kérdezi.

„Fáj a nyakam.” Árulom el, mire maga mellé fektet, a hátam az ő felsőtestének nyomódik. Megijeszt azzal, hogy kezét a nyakamhoz emeli, kicsit meg is ugrom, de azonnal lenyugszom, amikor dörzsölni kezdi. Szemeim lecsukódnak, s összerezzenek, ahogy a fájó pontokat érinti, amik szép lassan eltűnnek, ahogy masszíroz.

„Köszönöm.” Mondja előttem. Felé fordítom a szememet.

„Miért?” Talán a nyakmasszírozást köszöni meg?

„Hogy… ide jöttél. Hogy itt maradtál.” Elpirul, s szemei elszakadnak az enyémtől. Zavarban van. Harry zavarban van. Sosem bukik meg abban, hogy meghökkentsen és összezavarjon engem.

„Nem kell megköszönnöd. Szeretnél beszélni róla?” Remélem igen, tudni akarom miről álmodik.

„Nem.” Szögezi le, én pedig biccentek. Tovább akarok menni, de tudom mi fog történni, ha megteszem.

„Hihetetlenül szexi vagy a pólómban.” Mormogja a fülembe. Fejét az enyémhez nyomja, ajkait pedig a bőrömre. Észreveszem, hogy azt a felsőjét hozta nekem, amit tegnap viselt, így emiatt éreztem az illatát olyannyira. A szemeim válaszként lecsukódnak, ahogy telt ajkai a fülcimpámon szaladnak végig, gyengéden meg-megrántva azt. Harry hangulata olyan gyorsan változik, de ez a fajta hangulatváltozás pontosan az, amit én élvezek.

„Harry.” Remegem, ő pedig a nyakamba kuncog. Kezei végigsimítanak a testemen, ujjhegyét a túlméretezett skótkockás pizsama övrészéhez viszi. A pulzusom felgyorsul, s zihálok, amint a kezei szép lassan lehúzza a nadrág elülső részét. Mindig ugyanazzal a hatással bír rám, másodperceken belül érzem, ahogy benedvesedem. A másik keze a mellemet ragadja meg, s felszisszen, ahogy ujját az érzékeny mellbimbómnak dörzsöli. Örülök, hogy úgy döntöttem, nem melltartóban fogok aludni.

„Nem tudok betelni veled, Tess.” Rekedtes hangja még mélyebb a vágytól. Kezei a nadrágomban matatnak, s olyan közel húznak magához, amennyire az csak lehetséges. Az erekciója hozzám nyomódik. Lenyúlok és megfogom a kezét, eltávolítva a nadrágomból. Amikor szembefordulok vele, arcára értetlenség ül ki.

„Én… is szeretnék valamit neked csinálni.” Suttogom lassan zavaromban.

Egy mosoly váltja fel a szemöldökráncolást. Arcomat az ujjai közé fogja, kényszerítve, hogy ránézzek.

„Mit akarsz csinálni?” Érdeklődi. Nem tudom biztosan, csak azt, hogy én is azt akarom, hogy olyan jól érezze magát, mint ahogyan én miatta. Látni akarom, ahogy elveszti az önuralmát, mint ahogyan én is tettem múlt héten, ugyanebben a szobában.

„Nem tudom… Mit szeretnél, hogy csináljak?” Tapasztalathiányom nyilvánvaló a hangomban. Harry kezemet a kezébe fogja, s lecsúsztatja a nadrágjánál levő duzzanathoz.

„Azt akarom, hogy a telt ajkaidat körém fond.” A lélegzetem is eláll szavai hallatán, és az altestemben érezhető nyomás érzésétől.

„Van valami más, amit akarsz?” Kérdezi, ahogy kezei köröket írnak le az altestén. Sötét szemei engem figyelnek, figyelvén a reakciómat.

Bólintok és nyelek egyet, ezzel kicsalva egy mosolyt tőle. Felül és magával húz, hogy csatlakozzak hozzá. Mind a nyugtalanság és vágy egyaránt elárasztja testemet. A telefonja hangos csöngése tör be a szobába és ő morog, mielőtt felkapná az asztalról. Tekintete a képernyőre esik és felsóhajt.

"Mindjárt visszajövök." Tudatja velem, majd eltűnik a szobából. Pár perc múlva visszatér és a hangulata ismét megváltozott.

"Karen reggelit készít, mindjárt kész van." Kinyitja a szekrényt és kivesz egy pólót. Áthúzva a fején annélkül, hogy egy pillantást is vetne rám.

"Oké" Felállok és az ajtó felé haladok. Muszáj visszakerülnöm a szobámba és felvennem egy melltartót.

"Lent találkozunk." Hangja érzelemmentes. Lenyelem a torkomban növekvő gombócot. A tartózkodó Harry a legkevésbé kedvencem, még kevésbé kedvelem, mint a dühös Harryt. Bólintok és átsétálok a hallon keresztül. Miért nem tud jó hangulatban maradni? Az emeletről érzem a bacon illatát, mire a gyomrom korogni kezd. Ki hívta Harryt, és miért tartott ilyen sokáig, hogy visszajöjjön?

Felveszem a melltartómat, és a pizsamanadrágomon levő zsinórt olyan szorosra húzom, amennyire csak engedi. Fontólóra veszem, hogy ruhámat visszaveszem, de nem akarom már kora reggel kényelmetlenül érezni magamat. Lábaim a nagy falitükörhöz visznek, ujjaimat végigfuttatom rakoncátlan tincsemen, szememből pedig kitörlöm az álmosságot.

Ahogy becsukom a hálószoba ajtaját, Harry kinyitja az övét. Ahelyett, hogy ránéznék, a tapétára meredek és egyenest a hall felé sétálok. Magam mögött hallom lépteit, s amikor a lépcsőhöz érek, keze a könyököm köré fonódik, gyengéden megrántva.

"Mi a baj?" Kérdezi. Aggodalom árnyékolja be vonásait.

"Semmi, Harry." Csattanok fel. Túlságosan is érzelmes vagyok, és még csak nem is reggeliztem.

"Mondd el." Követeli, fejét lehajtva, így teljes mértékben láthatom arcát.

Beadom a derekam. “Ki hívott?”

"Senki." Hazudja.

"Molly volt?" Nem akarom tudni a választ.

Nem mond semmit, de kifejezése elárulja, hogy igazam van. Akkor hagyta el a szobát, amikor azon voltam, hogy… azt tegyem vele… hogy válaszoljon egy Mollytól jövő telefonhívásra? Sokkal inkább meglepettnek kellene lennem, mint amilyen valójában vagyok.

"Tessa, ez nem…" Kezdi. Kihúzom karomat a fogásából, mire állát összeszorítja.

"Hello, skacok." Liam bukkan fel a hallban, én pedig elmosolyodom. Haja enyhén feláll, és az enyémhez hasonló pizsamanadrágot visel. Imádnivalónak és álmosnak néz ki. Kikerülöm Harryt és Liamhez sétálok. Megtiltom magamnak, hogy tudassam Harryvel, milyen megalázottnak és megbántottnak érzem magamat amiatt, hogy válaszolt Molly hívására azalatt, míg velem volt.

"Hogy aludtál este?" Liam kérdezi én pedig követem őt a lépcsőn lefelé sétálva, a frusztrált Harryt magára hagyva.

A reggelivel kapcsolatban, Karen igencsak kitett magáért, s tudtam, hogy így fog tenni. Harry csatlakozik hozzánk néhány perccel később. Tojás, bacon, pirítós, waffle és néhány szőlőszem mellett döntve pakolom tele a tányéromat.

"Nagyon szépen köszönjük, hogy reggelit készítettél nekünk." Mondom Karennek Harry és az én részemről egyaránt értve. Tudom, hogy Harryt nem érdekelné, hogy megköszönje.

"Semmiség, drágám. Hogy aludtál? Remélem, hogy a vihar nem tartott ébren." Mosolyogja.

Harry feszültté válik mellettem, biztosan aggódik, hogy megemlítem a rémálmát. Mostanra már tudnia kellene, hogy sosem tennék ilyet.

"Igazából nagyszerűen aludtam, s biztosan nem hiányoltam a szálláson levő szobámat." Nevetem, s mindenki csatlakozik hozzám, kivéve persze Harryt. Kortyol egyet a narancslevéből, s tekintetét a falra mereszti. Lényegtelen reggeli beszélgetés tölti meg az étkezőt, ahogy Ken és Liam egymást hecceli egy focimeccsel kapcsolatban.

"Ha nem gond, megkérdezhetném, hogy az egy üvegház akar lenni a hátsó udvaron?" Kérdezem Karentől, újfent segítve neki elpakolni a konyhában. Harry meglep engem azzal, hogy a küszöbön megáll, persze nem ajánlja fel a segítségét, csak engem figyel.

"Igen, az. Nem sokat ügyködtem vele ebben az évben, de abszolút imádok kertészkedni. Látnod kellene nyáron." Mosolyogja. "Szeretsz kertészkedni?"

"Oh, igen, édesanyámnak odahaza szintén van egy üvegháza, ahol gyerekkoromban a szabadidőm legnagyobb részét tölöttem."

"Komolyan? Nos, talán hogyha ti ketten sokkal gyakrabban jártok majd errefelé, akkor valamit kihozhatnánk az enyémből is." Ajánlja fel. Olyan kedves és törődő. Mindazt megtestesíti, amit egy édesanyában szeretnék látni.

"Az nagyszerű lenne." Mosolygom, Harry pedig megköszörüli a torkát. Mindketten feléfordulunk.

"Lassan mennünk kéne." Mondja, én pedig szemöldökömet ráncolom. Tudtam, hogy az itt töltött időmnek hamarosan vége lesz, de olyan jó volt egy kicsit eltávolodni a normális életemtől, listák, ébresztők, kötelezettségek nélkül. Nem állok készen, hogy vége legyen. Eltűnik, s néhány perc múlva visszatér a ruhámmal és a kis táskámmal, kezében a Toms cipőmmel. Kicsit kényelmetlenül érint, hogy kutatott a cuccaim között, de szemet húnyok felette. Elköszönünk, én pedig megölelem
Karent és Kent, amíg Harry türelmetlenül az ajtónál vár. Megígérem nekik, hogy hamarosan visszatérek, remélve, hogy tényleg így is lesz.

Fordította: Nicks

posted 3 months ago @ 19 Apr 2014 with 37 notes
xtessa young xpunk harry xHESSA xhessa after xhungarian translation xafter fanfic xafterfanfiction
dark-little-girl said:
Jaj Fanni majd mesélj milyen kint. Ugye fogsz boldogulni kint ? Vagyis, lement az érettségi és egyből kiköltözöl, kirepülsz innen, nem fogsz félni a nagy világtól ? Biztos nehéz lesz megszokni és befolyni, de mi adjuk az energiákat mint ehhez mint a fordító munkáitokhoz. Sok sikert kint :) Orsi xx

De édes vagy Orsi. Nagyon szépen köszönöm. Nem, nem igazán félek.(: Már tűkön ülve várom, hogy a repülőn ülhessek. Szerintem minden rendben lesz kint, nem fogom feladni. Szeptemberben fogok költözni, hogy betöltsem még előtte a 19-et.(: Mindenképp helyzet jelentek majd nektek.(: Ölellek xX

answered 3 months ago @ 17 Apr 2014
Anonymous said:
Ó, hogy-hogy külföldre költözöl?:) Sok sikert kint is!xx

Oda húz a szívem.(: Köszönöm, drága vagy.(: xX

answered 3 months ago @ 17 Apr 2014